[Hamlet] Felkészültél-e az Aldi kihívásaira? – tette fel a kérdést az elsõ magyar boltjait jövõre nyitó üzletlánc egy munkaerõ-toborzó kiadványában. Azt hittük, igen, de erre nem lehetett: olyan képregényt kaptunk, ami rosszabb a diplomamunka, az államvizsga és az álláskeresés összes kínjánál.
Területi értékesítési vezetõket keres az Aldi, többek között a közgázon is. Színes kis kiadványokkal rukkoltak elõ az ezen a héten rendezett karrierexpóra, az egyikben egy rövid képregényben is bemutatták a területi értékesítési vezetõ kemény életét.
András és Katalin egy-egy napját kísérhetjük nyomon, átgondolt dramaturgia mentén: Andrással kezdünk, aki egy jól sikerült napja ötödik kockáján találkozik Katalinnal, akinek a következõ öt kockán kísérjük végig egy szintén jól sikerült napját.
Szocreál globálkapitalizmus
Mert sikerekbõl nincs hiány, mintha a szocialista embertípust konvertálták volna a rajzolók és a történetírók napjaink társadalmi viszonyai közé. A szocreál és globálkapitalista hangulatot ötvözõ rajzokhoz olyan szövegeket kapunk, amelyeket egy minimálbéres rabszolgákat alkalmazó távol-keleti mütyürgyár marketingesei is megirigyelnének.
Andrásnak például „számos feladata ellenére mindig van ideje megbeszélni a problémákat beosztottaival”. Megbeszélni, mi? Persze „a bolt megjelenése és a termék minõsége mindig tökéletes”, ahogy ez lenni szokott.
Napjaink hõse nemcsak céltudatos, de érzõ lelkû és társadalmi felelõsségvállalással mélyen átitatott ember. Út közben félreáll az autójával – szolgálati Audi A3-as, magánhasználatra is –, amikor telefonálni kell, és „soha nem veszi könnyelmûen az állásinterjúkat”, amelyek után valószínûleg éjszakákon át töpreng azon, hogy „visszautasítani vagy felvenni?”
Sóher András, fecsegõ Katalin
Katalinnal egy kávé mellett találkoznak késõbb, ez „jó lehetõség a személyes tapasztalatok cseréjére”. A sóher András talponállóba viszi a nõt, és mosolyog, bár közben is biztosan az állásinterjúk járnak a fejében.
Ekkortól Katalin mesél, arról, hogy a „múlt hét csütörtök micsoda nap volt”. Megtudjuk, hogy mindig izgalmas az új üzletek nyitása, de persze „pont ilyenkor csörög a telefonom, és sürgõsen a központba kell mennem”, a központban biztos nem tudják, hogy aznap van boltnyitás.
Egyébként is, a „versenytársak tevékenységét elemzõ megbeszélés” van, nincs ennél fontosabb. És ha a színpadon ott a puska, az el is sül: ha fõszereplõnk Katalin, akkor naná, hogy õ lesz az, akinek „van néhány ötlete, amelyeket röviden bemutat kollégáinak”. Majd visszatér a boltba – hogy Andrással mi lesz, aztán már nem tudjuk meg –, és elégedett. Hiszen „a sikeres üzletnyitást és a megbeszélt teendõk helyes elvégzését követõen minden a legnagyobb rendben zajlik”.
Egy tökéletes világban minden Aldi lenne.
– Csatolt kép #1
– Csatolt kép #2
Forrás: index.hu
[Hamlet] Felkészültél-e az Aldi kihívásaira? – tette fel a kérdést az elsõ magyar boltjait jövõre nyitó üzletlánc egy munkaerõ-toborzó kiadványában. Azt hittük, igen, de erre nem lehetett: olyan képregényt kaptunk, ami rosszabb a diplomamunka, az államvizsga és az álláskeresés összes kínjánál.
Területi értékesítési vezetõket keres az Aldi, többek között a közgázon is. Színes kis kiadványokkal rukkoltak elõ az ezen a héten rendezett karrierexpóra, az egyikben egy rövid képregényben is bemutatták a területi értékesítési vezetõ kemény életét.
András és Katalin egy-egy napját kísérhetjük nyomon, átgondolt dramaturgia mentén: Andrással kezdünk, aki egy jól sikerült napja ötödik kockáján találkozik Katalinnal, akinek a következõ öt kockán kísérjük végig egy szintén jól sikerült napját.
Szocreál globálkapitalizmus
Mert sikerekbõl nincs hiány, mintha a szocialista embertípust konvertálták volna a rajzolók és a történetírók napjaink társadalmi viszonyai közé. A szocreál és globálkapitalista hangulatot ötvözõ rajzokhoz olyan szövegeket kapunk, amelyeket egy minimálbéres rabszolgákat alkalmazó távol-keleti mütyürgyár marketingesei is megirigyelnének.
Andrásnak például „számos feladata ellenére mindig van ideje megbeszélni a problémákat beosztottaival”. Megbeszélni, mi? Persze „a bolt megjelenése és a termék minõsége mindig tökéletes”, ahogy ez lenni szokott.
Napjaink hõse nemcsak céltudatos, de érzõ lelkû és társadalmi felelõsségvállalással mélyen átitatott ember. Út közben félreáll az autójával – szolgálati Audi A3-as, magánhasználatra is –, amikor telefonálni kell, és „soha nem veszi könnyelmûen az állásinterjúkat”, amelyek után valószínûleg éjszakákon át töpreng azon, hogy „visszautasítani vagy felvenni?”
Sóher András, fecsegõ Katalin
Katalinnal egy kávé mellett találkoznak késõbb, ez „jó lehetõség a személyes tapasztalatok cseréjére”. A sóher András talponállóba viszi a nõt, és mosolyog, bár közben is biztosan az állásinterjúk járnak a fejében.
Ekkortól Katalin mesél, arról, hogy a „múlt hét csütörtök micsoda nap volt”. Megtudjuk, hogy mindig izgalmas az új üzletek nyitása, de persze „pont ilyenkor csörög a telefonom, és sürgõsen a központba kell mennem”, a központban biztos nem tudják, hogy aznap van boltnyitás.
Egyébként is, a „versenytársak tevékenységét elemzõ megbeszélés” van, nincs ennél fontosabb. És ha a színpadon ott a puska, az el is sül: ha fõszereplõnk Katalin, akkor naná, hogy õ lesz az, akinek „van néhány ötlete, amelyeket röviden bemutat kollégáinak”. Majd visszatér a boltba – hogy Andrással mi lesz, aztán már nem tudjuk meg –, és elégedett. Hiszen „a sikeres üzletnyitást és a megbeszélt teendõk helyes elvégzését követõen minden a legnagyobb rendben zajlik”.
Egy tökéletes világban minden Aldi lenne.
– Csatolt kép #1
– Csatolt kép #2
Forrás: index.hu