Zsiványok

ZsiványokAntológiákról kétféleképpen lehet írni: vagy egyenként végigmegyünk az írásokon, vagy egy átfogó, általános képet adunk a kötetről. Úgy gondoltam, a kilencedik olvasóközönsége megérdemli, hogy mindkettő megközelítést alkalma legyen elolvasni. Vannak ugyanis, akik szeretik maguk felfedezni a kötet tartalmát, ők csupán egy általános benyomást szeretnének kapni, és vannak olyanok is, akik tudni szeretnék, melyik novelláért érdemes beruházni a kötetre, és melyiket elég átfutni vagy átugrani. Ez az ismertető az első csoportnak szól, a második csoport számára hamarosan követni fogja egy hosszabb elemzés, amiben segítségét kértem egy hazai fantasy írónak, több szem többet lát alapon.

Tehát, Zsiványok. Mindnyájunk egyik legkedvesebb kasztja, mint arra George R. R. Martin is felhívja a figyelmünket az előszóban. Nincs olyan zsáner, amibe ne találkozhatnánk velük, és ennek megfelelően a kötetben is számtalan műfaj képviseli magát, a krimitől kezdve a thrilleren át a sci-fiig és fantasyig, de még romantikus komédiát is olvashatunk a novellák között. Egyetlen közös nevező az írások között az, hogy egy vagy több ügyeskedő személy található bennük, ami, lássuk be, elég laza kapocs. Pont ebben rejlik egyébként az antológia ereje, hogy a műfajok elég gyorsan váltogatják egymást ahhoz, hogy ne legyen alkalmunk megcsömörleni bármelyiktől.

Huszonegy novella található a kötetben, és bár az, hogy mindegyik túlmutat az elcsépelt közhelyeken, enyhén barokkos túlzás, azért a zömükért így is érdemes beruházni. A legjobbak érdeme egyébként nem feltétlen az, hogy csavarnak egy nagyot az ismert kliséken, sokkal inkább az, hogy céltudatosan mesélnek el egy történetet, ahogy a gyengébbek hibája is inkább az, hogy nem fogják elég szorosan a gyeplőt, így nem igazán tudjuk meg, mire is akartak valójában kilyukadni.

A jól teljesítők között akadnak régi ismerősök és új nevek is, így részemről kiemelném Gillian Flynnt, David W. Ball-t, Daniel Abrahamet, Steven Saylort, Lisa Tuttle-t, Neil Gaimant, Connie Willist és Patrick Rothfusst. Ezek az írók azok, akik tényleg emlékezetes írásokat tettek le az asztalra, noha a többiek zöme is kellemes időtöltés, és csak elvétve találhatók tényleg gyenge írások (szám szerint hármat tudnék mondani, de ezt majd bővebben kifejtem bővebb ismertetőmben).

Mint mondtam, az összekötő kapocs voltaképpen meglehetősen tág fogalom, így tényleg mindenféle történet belefér. Éppen ezért a Zsiványokat azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretik a sokszínűséget, szeretik a számtalan különböző írói stílust és hangot, és nem érik be az egy kaptafára készült írásokkal. Emellett jó alkalom, hogy megismerkedjünk olyan írókkal, akikkel korábban nem volt alkalmunk, pedig megérdemelnek egy esélyt.

A kötet egyébként a napokban kapta meg az idei Locus díjat, ami az egyik legrangosabb kitüntetésnek számít az SFF világában. Ami csak még egy ok, hogy beszerezzük a szóban forgó antológiát.

Facebook Hozzászólások