Poszt-cyberpunk történet az internet sötét bugyráról – Tokió szelleme

Debbie Decay és Led Dent valójában a Szépség és a Szörnyeteg legújabb inkarnációja poszt-cyberpunk fejvadászoknak megtéve. Az egyikük talpraesett, érzékeny, intelligens és hűséges, a másikuk nagy, brutális és meglehetősen ignoráns – természetesen csak az tartja őket össze, hogy az előbbi hisz abban, hogy utóbbiban még megtalálható az a kedves srác, akit egykor megismert. Ketten együtt takarítják el Los Angeles szigeteinek utcájáról a söpredéket, miközben mindketten a visszavonulást fontolgatják. Debbie legalábbis, Led ki nem húzná a fejét a net világából, még vezetés közben sem.

Természetesen kapnak a nyakukba egy utolsó utáni küldetést, és, ahogy az lenni szokott, messze az a legveszélyesebb minden eddigi közül. Olyasmi, amitől az ember átértékeli addigi életét, és óhatatlanul elindul a karakterfejlődés útján, akár akarja, akár nem. Ami bizony az addigi kapcsolatukat is próbára teszi. Nem mintha az a kapcsolat nem lett volna már így is elég alaposan kikezdve Led, azaz Teddy drótfüggősége által, aki nagyon Dredd bíró akart lenni, de ehelyett mostanság több közös vonást mutat Frankenstein szörnyetegével.

Megvan annak a szépsége, hogy az internetről a keresztvizet is leszedő műről egy online felületen írok cikket. Persze Remender meglátásai sok tekintetben jogosak, amikor a virtuális szex és erőszak kiüresedett világáról, az olcsó és igénytelen szórakozásba menekülő tömegek fásultságáról, és az őket kihasználó zsebzsarnokokról ír. Mindaz, amit fékek nélkül a világra szabadítunk, métely – és itt fékek alatt nem külső, semmint belső dolgokról, kritikáról, önkritikáról, beosztásról és kiegyensúlyozottságról beszélek. Az, hogy ezt mire használjuk, elsősorban egyéni felelősség, csak hát az vajmi keveset ér egy olyan világban, ahol az emberek éppen ez elől menekülnek bódító kiberkábulatba.

Nem mintha ennek ellenére olykor ne sarkosítana, ne tolná túl, vagy szatíra címszó alatt ne alkalmazná ugyanazokat az eszközöket, amiket elítél. Igen, görbetükröt állít társadalmunk elé, de olykor a kevesebb kicsit több lenne. A várost a markában tartó Mr. Flak például előszeretettel mászkál egyszál faszban, hogy aztán a riporterek szó szerint leszopják őt, egyébként egy kiégett, végletekig cinikus, begyöpösödött vén fószer. Az orgiák elemei az elborult netes pornó kritikája ellenére is sokszor inkább mintha a hatásvadászat végett lennének jelen. Az pedig nem kicsit szerencsétlen, hogy Debbie tökéletes, drótellenes apukája egyetlen paneles visszaemlékezés erejéig sincs jelen, csak írott szöveg formájában, ellenben az édesanyja egy nagyon harsány karikatúra, aki hatásosabb lett volna elsorvadó Mildred Montagként.

Mondok két ellenpéldát a képregényt kiadó Fumax korábbi és ezután következő kínálatából: az egyik a Halo Jones balladája, a másik a Transmetropolitan lesz. Mindkettő igen maró gúnnyal viszonyul az emberiség kényelmes tévképzeteihez – de mindkét képregényben kicsit jobb az egyensúly a főhősök és az őket körülvevő világ ábrázolása között. Alan Moore képes volt a legapróbb karaktert is emberséggel felruházni, és nála az igazi gonosz csendes és méltóságparancsoló volt. Warren Ellis Spider Jerusaleme pedig talán a legkattantabb figura. Itt a jók méltósága és a gyarló karakterek harsánysága kicsit túl szembeötlő, a természet és a technológia szembeállítása pedig így, ebben a formában – bármennyire is húz az én szívem is az előbbi felé – egy kicsit egyszerűsített.

Nem mintha ennek ellenére Remender ne lenne képes szépen, érzékenyen bemutatni az egyik fontosabb karakter bukását, ami árnyalt és szívszorító egyszerre. A történet kinetikus és magával ragadó. Zseniálisak Sean Murphey rajzai Matt Hollingsworth színeivel kiegészítve, és minden egyes panelen egy élő, gazdag, lélegző világot tárnak elénk. Emellett Mr. Flakkel szemben Davey Trauma alapjában véve működik, mint egy sci-fi világba rakott Batman-gonosz.

A Tokió szelleme egy kifejezetten szórakoztató, üdítő képregény, egy színes világgal és tarkabarka figurákkal, szerethető főhőssel. Éppen csak a már-már didaxis formájában jelenlevő mondanivalót lehetne kicsit mélyebben, átgondoltságában és nem pedig túlkapásaiban bátrabban tálalni.

Pusztai Dániel

Cím: Tokyo Ghost – Tokió Szelleme
Szerző(k): Rick Remender, Sean Murphy
Kiadó: Fumax
Ár: 7995 6000 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 264 oldal
Megjelenés: 2020.03.15.
Megvásárolható: Könyvesboltok és Képregényboltok
Online vásárlás: fumax.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: