Thor: Új isten

Időről időre a legkommerszebb szuperhősök kalandjai között is felbukkan olyasmi, ami többről szól az aktuális „Hulk lecsapja Vasembert” hirignél vagy a felszínes moralizálásnál. Evidens, hogy nem csak a kanonizált klasszikusok között kell keresgélnünk, ma is napvilágot látnak értékes művek. Meggyőződésem, hogy az új Thor sorozat nyitányára is fogunk még emlékezni egy darabig.

A Joe Quesadával közösen elkövetett pókemberes mítoszrombolás után (One More Day néven is ismert a bűntett) John Michael Straczynski úgy döntött, az egyik legenda megtépázása után újraépít egy másikat – így került képbe a már egy ideje épp halott Thor. Az asgardi villámisten karaktere kiváló alapot szolgáltat a kortárs comics-írók egyik legintelligensebb képviselőjének arra, hogy komótos, de sosem unalmas tempóban elmerengjen néhány egyre kevésbé divatos (ámde kétségkívül modern) kérdésről. Lássuk, melyek ezek.

Már az indítás is lenyűgöző: Oliver Coipel a csillagokkal pettyezett végtelen űr egészoldalas képébe rajzolja bele Thor isten-arcát, egy mondatot hagyva csupán az oldalon: „Megálmodtam azokat az álmokat.” A fogékony olvasó leeső állal veszik bele a lehető legnagyobbra tágított perspektívába, az időtlen, tudattalan, tiszta éterbe, ami a legszebb fantasy-hagyományok örökkévalóságát ígéri a továbbiakban is. JMS-ben és Coipelben pedig nem kell csalódnunk. Thor isteni és Donald Blake-ként ismert emberi énje újraegyesítésével maga mögött hagyja furcsa, álomszerű nemlétét (halandók vagyunk, úgyhogy hívjuk halálnak), és visszatér a Marvel földi univerzumába. Oklahoma államban, a végeláthatatlan mezőségek kellős közepén építi fel újra otthonát. A tradicionális Amerika megismerése isten(ek)en keresztül: hasonló elképzeléssel találkozhattunk Neil Gaiman regényében is (Amerikai istenek). Thor célja, hogy megtalálja az eltűnt, elrejtőzött asgardi isteneket – ez a küldetés alkotja majd az első hat rész fő történeti ívét. Itt találkozhatunk az első csavarral: az emberek istenkeresésében nincs semmi újdonság. Na de ha isten a kereső, aki a saját népét kutatja? Thor különleges, supermani figura a Marvel hősei között: nem egészen közéjük való, fölöttük áll, más dimenzióban létezik – és mégsem mentes az egyedülléttől. Kirekesztett a különlegesek között – a Dr. Manhattan-i dilemmával Straczynski is kiemelten foglalkozik. De nem elégszik meg ennyivel: mellékszálként otthagyja az emberek vallással kapcsolatos kérdéseit is. A felsőbb hatalom iránti bizonytalanság jelenik meg az afrikai népirtással foglalkozó (politikai mellékzöngével is rendelkező) részben, de a hurrikán által elpusztított New Orleans képében is felvetődik a probléma. Thor mindkét helyre eljut: kis túlzással Amerika és a világ élő lelkiismeretévé válik (megemlítendő, hogy a globális konfliktusok bemutatása amerikai szuperhősképregényben korántsem megszokott).

A New Orleans-i fejezetben Thor összecsap a visszatéréséről tudomást szerző Vasemberrel, JMS ezzel a jelenettel pedig több legyet üt egy csapásra. Először is: egyértelműsíti az asgardi isten és a (legyen mégoly különleges, zseniális stb.) ember közti különbséget. Tony Stark és Thor nem azonos ligában játszanak, bármennyire is szeretné ezt a saját világában épp ekkoriban istent játszó Vasember. Straczynski filozófiai fejtegetések közepette sem rest elhelyezni hősét a Marvel kontinuitásában. Reflektál a Polgárháborúra (Civil War), bedob egy „kötelező” csatajelenetet, és egyáltalán nem tűnik izzadságszagúnak a végeredmény. Lehet, hogy nem a legmagvasabb fejezet a New Orleans-i – de hogy JMS írói profizmusának iskolapéldája, az egyszer biztos.

Figyelemreméltó az a könnyedség, ahogy a szerzők Thor és Donald Blake egymásra tükrözésével, egymásba mosásával játszanak. A tudathasadás(?) motívuma nagyszerű írói és ügyes rajzolói megoldások során át válik szimbolikussá, Straczynski azonban (helyesen) nem ad egyértelmű választ ember és isten viszonyára – ellenben felveti a magány közös nevezőjét.

Szerencsére az alkotók nem felejtik el a fajsúlyos kérdéseket humorral oldani. Az oklahomai kisváros és Asgard találkozása, a halandó és halhatatlan világ ütköztetése nem egyszer térdcsapkodós pillanatokat szül. A magyar olvasók is meggyőződhettek a Hihetetlen Pókember lapjain Straczynski írói módszeréről: gondolat és intelligens humor kéz a kézben járnak. JMS-nél ezt kevesen tudják jobban csinálni.

Nem ragozom tovább: a Thort mindenképp el kell olvasni. Sőt, meg kell mutatni mindazoknak, akik szerint a szuperhősképregények nem méltók arra, hogy komolyan vegyük őket. Tévedés ne essék: Marvelék és társaik legfőbb célja továbbra is az ifjúság szórakoztatása. Az olyanok, mint Straczynski és Coipel viszont bizonyítják, hogy szív és ész is lakozik a színes sztreccsruha alatt. Érdemes velük tartani.

Kránicz Bence, 2008. december 1.

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 6. kötet
Thor: Újjászületés 
(Thor v3 #1-6)
Szerzők: J. Michael Straczynski, Olivier Coipel, Mark Morales, Laura Martin és Paul Mounts
Megjelenés: 2018. március 15.