Sváb József: Western képregények

Rendkívül népszerű téma a vadnyugat ábrázolása a képregényben. Amerika történetében sok oldalról megközelíthető ez a pár évtizedes korszak . Feldolgozható a kiirtott vagy rezervátumba kényszerített indiánok szemszögéből, az ellenoldalról, ábrázolható a favárosok (melyek helyére mára milliós-tízmilliós nagyvárosok nőttek vagy épp ghost town lett belőlük) kemény, sokat dokumentált világa. Jesse James, Billy a kölyök, Pat Garett serif, Ülő Bika, Geronimo egy nagy massza részei, a valóság és a legendák összeolvadtak mára a filléres regények, filmek, képregények egymásra halmozott súlya alatt. És nem csak az Egyesült Államok táplálja a mítoszt, az igazi minőséget például egy francia alapmű, a Blueberry kapitány kalandjai mutatja meg az olvasóknak.
Magyarul is olvashatunk mindenféle vadnyugatos képregény. Az imádott Blueberry mellett (Fekete-fehér képregényantológia) a francia eredetű. Teddy Ted kalandjai két kötetben jelentek meg az elmúlt években (Nero Blanco Comix). Évtizedekkel ezelőtt a Pajtás és a Kockás ifjúsági kalandsorozata volt az Okada, az apacs kapitány és Loup Noir, a Fekete Farkas. Ott van Talpraesett Tom aka Willám Vili aka Lucky Luke, aki gyorsabb a saját árnyékánál, négy kiadást is megér(t) a népszerű sorozat. Az olasz Vadnyugat története kalandos ismeretterjesztő sorozat egy részét a Füles magazin közölte régesrég. Legendás számmá vált a Hahota tizedik része, Dilibill címen jelent meg Cocco Bill Benito Jacovittitől, mely kis túlzással a rosszfiúk groteszk dans macabre-ja, karneváli képregény. Mára elképzelhetetlen, hogy Milo Manara porcelánfinom Kártyaembere is közlésre került a kilencvenes évek elején. Karl May négyrészes regényfolyamának egyik kötetét adaptálta Zórád Ernő az elő magyar szóbuborékos képregényben, a romantikus Winnettou-ban, Cs. Horváth Tibor J. F. Coopert Az utolsó mohikánban vagy Jack Londont az Aranyásók Alaszkában. Nem egészen illik ide A néma revolverek városa, Rejtő Jenő regényéből, de meg lehet említeni. Sváb József író-rajzoló Képregényiskolájáról lett híres, hiszen ez az egyetlen eredeti magyar rajzolói szempontú szakirodalom, mely egyszerű alapismereteket közöl olvasmányosan, sok képpel illusztrálva. Kertész Sándor kiadó-képregénytörténészben partnerre talált az alkotó, a Comics szocialista álruhában szerzője a kilencvenes évek elején Krampusz és Menő Manó magazinjaiban közölte Sváb József eredeti alkotásait.
A tavaly októberi képregényfesztiválra a Linea Comics kiadótól megjelent Western képregények a szerző két régebben megjelent művét közli újra kiszínezve, és kiegészíti egy Így készült… résszel, mely mindig izgalmas az érdeklődő művészetszeretők számára. Annak idején a Menő Manó magazinban és a Fekete-Fehér Képregényantológiában megjelent művek hozzáadott értéket jelen változattal a színes képregények kedvelőinek adnak, nekem az akromatikus változat is tökéletes volt. Mindenesetre Sváb József szépen színez. Digitálisan és ízlésesen, funkcionálisan. A „hogyan készült” rész pedig – bár rövid – mindenképp kellett, hogy a műveket már ismerők ne érezzék önismétlésnek a szerző részéről a kiadást. (Egyedül a végkép zavart, a szegény átdöfött indián helyett lehetett volna más kompozíciót oda tenni, hiszen a ragyogó borítóképpel erős a kontraszt.
Cochise – először Sváb Józsefnél olvastam róla. A csirikahua apacs főnök Arizonában élt törzsével. A szövetségesek hadserege mindent megtett, hogy megszerezze földjüket. De Cochise nagy családja ellenállt, hosszú harcokban, mely később része lett a nagy apacs háború névvel illetett időszaknak, máig tartó hírnevet vívott ki magának.
Sváb József egy híres epizódot dolgoz fel a kötet első képnovellájában. Nem ő az első. Jean-Michel Charlier a Fort Navajo című epizódban a kitalált Blueberry kapitányt hozza kapcsolatba ezzel a valós történettel. A fehérek megegyeznek a mindenre kapható coyoterókkal, elraboltatnak velük egy Felix Ward nevű kisfiút (aki egyébként később híres fejvadász lett), és megpróbálják rákenni az apacsokra. De Cochise végül maga menti ki a fiút az aljas Sárga Kés kezei közül, így lelepleződik a cselszövés.
Röviden ennyi a tartalma a most újraszínezett történetnek. Sváb József, úgy érzem, szándéka szerint kalandos ismeretterjesztő-történelmi képregényt írt. Elsősorban kissé merev hatású képeivel mesél, a narráció csak az alap közléseket tartalmazza, kimért, tényszerű . Rendkívül dinamikus, képregényiskolában tanítani való oldalakkal mutatja be Sváb József sajátos stílusát. Lapoznánk tovább, de sajnos nem folytatódik a sztori, a végét lecsapták.
A másik történet alapja a világ egyik legtermékenyebb írójának, Frederick Schiller Faustnak, alias Max Brandnek egy cirka nyolc oldalas, csattanós sztorija. A sivatagi bor valahol rokona, valahol ellentéte Poe Egy hordó amontilladójának, a dohos, sötét pince mélye helyett a csavaros bűnhődés-történet helyszíne a csontaszaló sivatag, ahol a semmi vízszintes síkjára mindig függőlegesen tűz a nap (mint egy bosszúálló isten) Míg Poe novellájának áldozatát végül befalazzák, Brand bűnös figurájáé mondhatni az egész világ, csak épp már nem ér vele semmit.
Sváb József stílusát kicsit szoknom kellett, de aztán átestem a musztáng másik oldalára. Nagyon tetszenek a rajzai, mereven is dinamikusak . Részletesen, aprólékosan kidolgozott figurái, lovai alól gyakran hiányzik az árnyék (emiatt időnként mintha a levegőben haladnának), mögöttük csak néhány vonallal felvázolt háttér, de épp ezzel az ellentéttel, és nyugodt, kiérlelt történetmesélési stílusával vett meg. Nem hasonlít általam ismert szerzőkhöz. Remélem, sokat olvashatok még tőle, többek között Cochise történetének folytatását.

Lénárd László