Spawn – Istent öl ő?

Érzékeny részre ragaszt jókora sebtapaszt a Spawn: Istenölő írója, Brian Holguin. A karakter feltámadásának lényegét fedi el egy, az eredetinél jóval hihetőbb történettel.

Hihető? Hiszen az eredetileg nagyvárosi horrornak tervezett (és önmagába csavarodó, párszereplős szappanoperává vált) Ivadék (anti)hősi fantasy köntösben, magas paloták és végtelen tengerek díszletei között született újjá. Mégis… Sokkal egységesebb és hitelesebb ez a Spawn, mint a másik.

Mert hogy is volt ez 1992-ben? A világ legkeményebb zsoldosa, akit csak Chuck Norris képes legyőzni, épp a koporsójában fekszik (valaki más mégis legyőzte), amikor az özvegye, Wanda szeméből pár könnycsepp hullik a szemfedélre. Al Simmons még távozóban van e földi világból, de hívásnak érzékeli a gyászt, egy pokoli játszmában elfogadja az ördög ajánlatát, és rothadó formában, társul kapva egy Venomnál jóval ízlésesebb szimbiótát, visszatér.

Keményebb, mint a gyémánt, de egy könnycsepp elég neki, annyira szerelmes lélek volt, amikor nem valakinek a torkát vágta el, vagy az agyát loccsantotta ki. A kávészünetekben vagy a repülőn, valami egzotikus bevetésen gyakran merengve nézett maga elé. Ilyenkor kis felesége jutott eszébe, ahogy kólát iszogatnak a juharszirupos gofri mellé a verandán a lemenő nap fényében, vagy ahogy megcsillan Wanda bőrén az izzadtság szerelmeskedés után. Utálta, hogy annyi kiforduló belet lát, hogy mindig átfut a fején, na, ez a lép, ez egy szétszakadt máj, ez a sötét az epe, ez meg egyszerűen egy bélhalmaz, hogy annyiszor a szemébe spriccel a vér, pedig vigyáz az artériákkal, ahelyett, hogy otthon heverészne nejével a mézes-bézses selyemlepedőn. De meg kell élni valamiből. Mindenki megél valamiből, nem? Ő meg ehhez ért. A gyilkoláshoz meg a verandán üldögéléshez.

Hihető.

Az új környezetbe helyezett történet a karakter feltámadásának motívumát szélesíti epikussá. Na, nem az ötven körüli oldaltól, és a faéknél picit bonyolultabb történettől epikus, hanem a mögé sejtetett, az érzékeltetett mélységtől.

Jól van megírva és gyönyörűen van láttatva.

A hangulatfestő szövegek együttműködése Jay Anacleto és Brian Haberlin rajzaival és színeivel példás. A beírás szép. Kóbor Róbert fordításán érződik, hogy sok-sok, kiválóan megírt fantasy olvasásán van túl.

A történet? Egy ember meghal, szerelmét minden áron látni akarja, alkut köt egy nagyhatalmú lénnyel, ám ennek óriási ára van. Ismerős?

A folytatás? Egyszerűségében is kicsit kusza, de meglepő, a zsáneren belül kreatív, érdekes.

Az Endra-La (lásd Shangri-La) szigetéről származó harcos herceg, Bairn (gyermek jelentésben szimbolikus, újjászületés stb.) meghal(na), ehelyett hosszú, magányos küldetésen kell leszámolnia a világ harcosaival és isteneivel.

Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Bairn és egykori jegyese, Neva sem lehetnek egymáséi. Neva, mivel azt hitte, szerelme nem tér vissza többé, felajánlotta testét egy istennőnek.

Így amikor Bairn/Spawn újra találkozik szerelmével…

Hogy akkor mi miért történik, mármint mi a logikája, azt nem értettem pontosan, viszont nem is zavart, mert illett a zord hangulatba.

A jelen, one-shotként is kerek történetre épülő sorozatot nyolc rész után elkaszálták, mert nem vették elegen. Igazságtalannak érzem, mert az alapsorozatnál számomra jóval erősebb, szórakoztató, irodalmi utaláshálóval játszó, passzos és szép fantasyképregény.

A magyar kiadás külleme a Spawn-sorozatnál megszokott minőségű, azaz gyönyörű, az Infinity kiadó a viszonylag rövid sztorit is keménytáblás, fényes kötésbe fűzette.

Így van rendben.

Lénárd László

Cím:	Spawn: Istenölő
Sorozat:	SPAWN
Szerző(k):	Brian Holguin, Philip Tan, Jay Anacleto, Brian Haberlin
Kiadó:	Infinity
Ár:	2890 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	64 oldal
Megjelenés:	2020.02.20.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:	ivadek.hu kepregenymarket.hu