Superman vs Batman

The Dark Knight Returns

A jobban sikerült Super Friends-Super Powers rajzfilmsorozatokkal egy időben bukkant fel a DC háza táján az amerikai képregény-kultúra egyik legmeghatározóbb alakja, Frank Miller. Első munkái még a Marvelnél jelentek meg (Pókember és Daredevil történeteket rajzolt, később ő maga formálta át a Fenegyereket az egyik legkomorabb lelkialkatú szuperhőssé), ám az 1986-os Return of the Dark Knight minisorozattal szabályosan berobbant a minőségi képregényírók élbolyába. A Sötét Lovag visszatérésében új és szokatlan értelmezést adott Batman figurájának. Évtizedeket ugrunk előre az időben: Bruce Wayne elérte a nyugdíjkorhatárt, tíz év karosszékben üldögélés és keresztrejtvényfejtés után azonban úgy dönt, újból előveszi a szekrényből a molyrágta denevérszerkót, mert Gotham Cityben végre meg kell állítani valakinek a bűnözést és a mindent elemésztő korrupciót. Az eszme hangzatos, ám az öreg Bruce itt már egy megszállott, bomlott elméjű vénember, álruhás alteregójának bűnüldöző módszerei pedig egyre szélsőségesebb és erőszakosabb formát öltenek.

A Batman-mítosz Miller-féle interpretálása szakított minden addigi képregényes hagyománnyal. Stílusos monológjaival sokkal mélyebb karakterábrázolásra volt képes, mint elődei. Rajzait mindig is a dinamikus koreográfia, a tompa színek, az elsőre szálkásnak, vázlatszerűnek tűnő (a Sin Cityvel azóta művészi szintre fejlesztett) vonalvezetés jellemezte. Frank Miller brutálisan, nyomasztóan és minden addiginál véresebben értelmezte újra a Denevérember mítoszát – és rombolta le Supermanét, az agg bűnüldöző történetének utolsó fejezetében ugyanis az Acélemberrel való összecsapást meséli el, igencsak sajátos stílusban.

Superman & Batman – magyarul

A '90-es évek elején végre rádöbbentek a DC-nél, hogy nem feltétlenül az a jó, ha csak és kizárólag pattanásos tinédzserekből áll az olvasótáboruk. A Frank Miller-féle Denevérember, és az ekkortájt útjára indított Legend of the Dark Knigt sorozatcím ráébresztette a DC képregény-rajzolóit és -íróit, hogy másképpen is lehet történetet mesélni, és igen is meg kell próbálni nyitni a felnőtt olvasóközönség felé.

Ez a komorabb, gyakran horrorisztikus hangvétel kifejezetten jót tett a Batman sorozattal, és mivel szinte mindenki Frank Millert Első évét, Alan Moore Gyilkos tréfáját, vagy az Alan Grant – Norm Breyfogle páros torz vízköpőkkel, groteszk árnyakkal és öltönyös gengszterekkel operáló történeteit próbálta utánozni, a közös Batman-Superman kalandok is egyre sötétebb tónusúak lettek. Ilyen például az itthon kiadott vámpíros történet is a Superman 1990/12-es számában: a két hőst egy Isten háta mögötti kisvárosba vezetik a titokzatos halálesetek. Az utcákon úgy tántorognak az emberek, mint Romero zombifilmjeiben; Batmant egyenesen a szomszédos mocsárba, egy több száz éve épült romos házhoz vezeti a történet elején felbukkanó, halálra rémült lány; az Acélember pedig döbbenten veszi tudomásul, hogy egy vámpír karmaitól még ő is súlyosan megsebesülhet – ez a nyomasztó atmoszférájú, fakó színekkel bemutatott, misztikus történet bosszantó rövidsége ellenére is képes tartalmas szórakozást nyújtani az olvasónak.

A Sötét lovag Metropolis fölött (Superman & Batman 1994/3-4) szintén több egy „tanítsuk móresre Jokert és Lex Luthort!”-típusú crossovernél. Bár a két főgonosz közül csak a gyérebb hajú szerepel ebben a történetben, az egy oldalra jutó tarkaruhás pofozógép-jellegű ellenfelek aránya így is elég magas. Szerencsére ezeket a kötelező képregény-elemeket sikeresen ellenpontozzák az olyan apróságok, mint hogy különös halálesetekről szóló kivágott újságcikkek szerepelnek az egyes fejezetek elején; vagy hogy a Detektív Batman úgy surran be a bizonyítékokért a halottasházba vagy egy ismeretlen lakásba, mint egy profi magánhekus egy izgalmas krimiben. Ráadásul itt végre Superman sem az a legyőzhetetlen izomkolosszus, aki Batman (és szuperszámítógépe) nélkül képtelen megoldani az éppen aktuális rejtélyt. Clark Kent már-már szimpatikus lesz azzal, hogy képtelen jól érezni magát egy kerti partin – egyrészt azért, mert Lex Luthor a házigazda, és valószínűleg tudja a titkát, no és valaki egy ideje egy kriptonit-darabkát tartalmazó gyűrűvel keseríti meg az életét…

Túl az ezredfordulón

Áttekintő cikkünk utolsó részében egy igen kellemes animációs sorozatról is szót kell ejtenünk. A Warner stúdió 2001 óta töretlen népszerűséggel futó Justice League-jét már idehaza is műsorra tűzték a kereskedelmi televíziók, sőt, néhány epizód tavaly óta megvásárolható DVD-n (Igazság Ligája – A majmok városa, ill. Igazság Ligája – Orbitális átverés). A szupercsapat tagjai szerencsére már jóval kevesebben vannak, mint a 70-es évek butácska szériáiban: Superman, Batman, Hawkgirl, Wonder Woman, Green Lantern és egy titokzatos, telepata űrlény, Jonn Jonzz alkotják jelenleg a tévéképernyőn az Igazság Ligájának amerikai tagozatát. Ezek a karakterek a Warnernél immár hagyományos, „Bruce Timm-stílusban” keltek életre. Ez a fajta rajztechnika látványos fejlődésen ment keresztül a legendás Batman-széria születése óta eltelt tízegynéhány évben (akkor még sokszor a japán animátorok mangás stílusa dominált, és nem a kitűnő DC-grafikus előzetes vázlatrajzai), sajnos azonban a 90-es évek legjobb rajzfilmsorozatának briliáns történetszövését nem sikerült átörökíteni…

Aggodalomra azért nincs okunk, a Justice Leauge fölött profi sorozat-forgatókönyvírók bábáskodnak, tehát ugyanúgy, mint más több évadot megélt, „élőszereplős” sikerszériáknál, bizonyos részek itt is kifejezetten egy-egy szuperhősre fókuszálnak: például megtudhatunk néhány sötét titkot, amelyek rendszerint végzetesnek bizonyulnak a jövőbeli történésekre nézve. Ráadásul a készítők maguk is nagy képregény-rajongók, hiszen nem egy epizód egyértelmű tisztelgés az aranykor legendás szuperhős-történetei előtt. A Világok harcát idéző tripodok inváziója, vagy a náci tudósok óriási, pusztító masinái a '40-es évekbeli ponyvairodalom és a korai képregények folyamatosan visszatérő elemei voltak – az egyik Justice Leauge történetben felbukkanó szupertankot például egy az egyben abból a Blackhawk képregényből emelték át, amelynek vakmerő pilótája később megihlette a Sky kapitány és Holnap Világa című film alkotóit is…

A cikk eredetileg a helloinfo.hu-n jelent meg.

Oldalak: 1 2