G. I. Joe Filmkritikák

videodrome.freeblog.hu

(Sophiaso) Lány lévén mindig is Barbie babákkal játszottam, de azért volt valami sejtésem arról, hogy a fiúknak Action Man és G.I. Joe figuráik vannak. A név már gyerekkoromban beleégett az emlékezetembe, de sokat nem tudtam arról, hogy mi is vagy ki is az a Joe, mit csinál és miért dzsíáj. A most mozikba kerülő film kapcsán úgy éreztem, meg kell világosodnom, így hát fellapoztam a Hasbro Enciklopédiát és utána néztem a dolognak. A rövid áttekintés, amit tettem, igazolta a filmben megjelenteket, amely egészen röviden és velősen a következő: a Joe-k kormányügyi katonák különböző alakulatokkal, akik a szupergonosz Kobrák ellen harcolnak. Ám a film a képregény és az egész franchise által kikövezett vonalat csak nyomokban követi, egyértelmű célja a szórakoztatás, mindezt effektekkel, jónővel, nagy adag harccal és nanotechnológiával elérve. Hogy mégis mennyire szórakoztató? Rögvest kiderül.

Elvásárok nélkül érkeztem a moziba. Több ismerősöm óva intett a filmtől, mondván, hogy egészen biztosan borzalmas lesz, mégis beültem a székbe és vártam, hogy mi fog történni. Az első meglepetést az okozta, hogy mennyi relatíve ismert színész adta nevét ehhez a sztorihoz, amit előre pocséknak predesztinált a jónép. Szuperprodukció, rengeteg pénzzel, talán ez vonzotta a szereplőgárdát, akikről nem lehet elmondani, hogy apait-anyait beleadtak volna: éppen csak annyit, amennyit a szerep megkövetelt. A rendező Stephen Sommers nevéhez fűzödik a Múmia-sorozat, valamint a Van Helsing, és meg kell vallani, a G.I. Joe – A kobra árnyéka le sem tagadhatá kötődését ezekhez az alkotásokhoz. Nemcsak a Brendan Fraser, valamint Arnold Voosloo cameokat lehetne ide sorolni, de úgy tűnik, a rendező alkotásai mind azonos szinten állnak: nézhetőek, akciódúsak, effektekkel teliek, de valahogy mégsem annyira jók. A különbség azonban ezek között az, hogy filmünk esetében pontosan tudjuk, hogy mi is hiányzik belőle. Ez pedig a logika.

A moziban töltött majd’ 2 órából úgy másfél óráig elszórakozik a néző. A történet egyszerű, a NATO megbízására tudósok kifejlesztenek úgynevezett nanoatkákat, amelyeket kilőve azok elpusztítanak bármit. Az első négy legyártott töltényt egy gondosan elzárt táskába teszik, amelyet főszereplő katonáinknak kell elszállítania. Természetesen rajtaütés éri őket hihetetlen technikai tudással felszerelt ellenség képében, de sikeresen visszatartják az értékes táskát, mivel az utolsó pillanatban közbelép a G. I. Joe alakulat, akik bizony nem hagyják annyiban a dolgot. “Meglepetésként” még a rajtaütést túlélő hőseinket is beveszik a csapatba, hogy velük vállvetve harcoljanak a gonosz ellen. A film során számtalanszor váltanak tulajdonost a nanoatkák, néha bevetik őket, néha megállítják, néha csak úgy dobálják. Színészi játékot nem sokat látunk a produkcióban, egyedül Sienna Miller karaktere kiemelkedő, mert ő dögös, a többiek pedig elvannak: Dennis Quaid élete talán leggyengébb szerepét játssza az alakulat kapitányaként, vagy ott van mindjárt a Kioldó nevezetű úriember, akit a Horrorra Akadva beszívott feketéjeként ismerhetünk. Hasonlóan az említett vígjátékhoz, a G. I. Joe-ban is erőltetett poénok tömkelegét zúdítja ránk az úriember, viszont talán ő az egyetlen, szemben a film egészével, aki az elején rossz benyomást tesz ránk idegesítőségével, a végére pedig megbarátkozunk vele. Mert ez az alkotás fordítottja, ugyanis a filmet a háromnegyedéig elnézzük, elszórakozunk, a végén pedig a fejünket fogjuk, hogy hogy lehet ilyen buta és illogikus befejezése egy mozinak. A gonoszt gyakran mentik meg a halál markából, de megbocsájtani nagyon ritkán szoktak neki. Persze ez nem hibája a filmnek, a legelejétől lehet sejteni, hogy ez bizony egy olyan alkotás, aminek a végén olyan dolgok szoktak megtörténni, hogy a feketéből fehér lesz, a világ megmenekül, de azért mégiscsak jobban szeretjük, amikor ezt a Pindúr Pandúroknak köszönhetjük meg, nem a G. I. Joe-nak.

Összességében a filmmel nincs sok gond. Ne számítsuk a buta véget, ne számítsuk az átlagos történetet és színészi játékot, így lesz esélyünk szórakozni. Látványra vágyunk? Jó helyen járunk. Akcióra vágyunk? Jó helyen járunk. Hülye beszólásokra vágyunk, és van két szabad óránk? Nézzük meg nyugodtan a G. I. Joe-t, mert tulajdonképpen nem rosszabb az akciófilm-kínálat zöménél. Csak épp ne számítsunk semmi mélyen szántóra. Folytatásra viszont annál inkább, sajnos, mivel az ilyen filmek esetében a folytatás a legrosszabb. Ja és Sienna Miller is igazolja: a barnák a legszebbek! (Ő is sokkal szebb barnán, bizony).

Oldalak: 1 2 3 4 5