A sárga újságírás különös birodalma

A képregény tulajdonképpen a következő „műfajokból” áll:

• 1. Az úgynevezett „gag-strip” – egy anekdota egyszeri, több képes feldolgozása. Nem folytatható.
• 2. Egyszereplős, egy epizódból álló, nem folytatható, úgynevezett „panel-strip”.
• 3. Több szereplős, és néhány alkalmi szereplővel kiegészített folytatásos történetek, amelyeknek mindig egy epizódja található egy folytatásban. (A magyar lapokban szinte kizárólag ilyeneket publikálnak.)
• 4. Az úgynevezett „helyzet-sztrip” – egy mulatságos, érdekes, vagy izgalmas szituáció feldolgozása képekben, szöveg nélkül.
• 5. A „korjelző-strip” folytatásos képregény, amelynek szereplői az első folytatásokban még gyerekek, akik a szerzővel és az olvasóval együtt nőnek fel, és lesznek mind idősebbek.
• 6. A „miliő-strip” – a különleges témakörökre korlátozott képregény (egy sportterület, pl. boksz, autóversenyzés, kerékpározás, repülés, vagy egy speciális munkaterület: orvostudomány, fizika stb.).
• 7. Az úgynevezett „kaland-strip”, amelynek egy életen át változatlan korú főhőse győzhetetlen „superman”.
• 8. A „fantázia-strip” (Donald kacsa, Miiki egér, Pif kalandjai).
• 9. A „tárgytól függő strip” – egy-egy valóban megtörtént élmény visszaadása (pl. a Mount Everest meghódításáról készült képregény).
• 10. A „sorozat-strip” – folytatásos regényszerű, szűnni nem akaró történet, amelyet többnyire csak a főszereplő neve és figurája tart össze.

Az amerikai kultúra kiemelkedő képviselői évtizedek óta heves harcot vívnak a comic-strip, a képregény ellen. Dreiser „a szubkulturált és analfabéta tömegek mételyének” tartotta a comic-strip valamennyi formáját. Upton Sinclair a „legnyilvánvalóbb osztály befolyásolás eszközének” bélyegezte, „amely olcsó és primitív ideálok, nem létező álomvilágok megteremtésévei a legelmaradottabbak szintjére hazudja a hollywoodi filmek fehér telefonos társadalmát, és olyan hősöket teremt, melyek leszerelik a tömegek közvetlen reakciójaként megnyilvánuló cselekvőkészséget, Batmanokra, Supermanokra, Diabolikokra és társaikra bízva a társadalmi problémák megoldását, a bosszúállást a társadalmi sérelmekért. A comic-strip a legszínvonaltalanabbak befolyásolása annak érdekében, hogy eszükbe se jusson lázadni, vagy feljebb emelkedni.” Arthur Miller egy vitairatában így ostorozza a képregény-műfaj alkotásait: „Polgártársunk, a köznapi és »szürke« amerikai, felnőtt módjára csak a technikai újdonságok iránt érdeklődik. Számára a humán kultúra hagyományai, vívmányai, alkotásai javarészt érdektelenek. Épp ezért tudja lekötni a képregény az amerikaiakat és általában a szubkulturált tömegeket mindenütt a világon. Az l890-es évek első képregényeit gyermektörténetek és humor jellemezték. A XX. század elején megjelent az Egyesült Allamokba vándorolt idegeneket, skótokat, németeket, franciákat, olaszokat karikírozó comic-stripek sora. A zajos 20-as években a család-strip az újdonság: ezekből egy-két figura már Államok-szerte híres lesz, mint például a kis Árva Annie, vagy Daddy Warbucks, akik szinte Amerika szimbólumaivá válnak. A 30-as évek eleje a megtört szerelmekről szóló történeteké, közepe és vége pedig , a karrierhistóriáké, detektív-storyké, majd pedig a supermaneké. A 40-es években a supermanek és a detektívek dominálnak, akik az 50-es évekre ügynökökké és a technikai fantázia bábjaivá válnak. Mintha az első Roosevelt elnökségének szellemétől Johnson nagy társadalmáig jutnánk az Egyesült Államok politikai történetében. A hasonlóság túlságosan szembetűnő ahhoz, hogy ne lenne a mélyén valami…”
Más szóval: e 60-as évek közepén írott tanulmányában Arthur Miller arra hívja fel a figyelmet, hogy a képregény témák és az Egyesült Államok mindennapi bel- és külpolitikájának kapcsolata vitathatatlan.

Amit eddig általánosságban mondtunk, vizsgáljuk most meg egy konkrét eset kapcsán. A műfaj egyik legrangosabb, legsikeresebb darabjáról szólunk: Gordon Flash kalandjairól, melynek szerzőjét a „Képregények Verné”-jeként tartja számon a képregénytörténet. (Mert ilyen is van!)

Gordon Flash 1934 első napjaiban született. Alkotója (írója és rajzolója) egy fiatal New York-i újságíró, Alexander Raymond volt, aki eredetileg mérnöknek készült, és csak megélhetési kényszerből vállalkozott reklámgrafikák készítésére és a technikát népszerűsítő újságcikkek írására. Mindkettővel olyan sikert aratott, hogy végül inkább a mérnöki tudományokkal szakított és újságíró lett.
Amikor megalkotta Gordon Flash figuráját, tulajdonképpen saját mérnöki álmait írta és rajzolta meg. Flash egyik első kalandjában például – 53 héten keresztül – heti egy folytatásban, bemutatta Zarro űrhajóját, amely több lépcsős rakéták segítségével emelkedett a magasba. A különböző lépcsők leválása után szerencsésen pályájára tért űrhajó ablakából Zarro fényképeket készített a Földről, előre megjósolta az időjárást bizonyos földrészeknek, hírt adott új csillagászati megfigyelésekről, és legtöbb részletében olyannak írta le a világűrt, amilyennek azt negyedszázaddal később az igazi űrhajósok is találták.
Néhány hónappal később képzeletbeli tengeri szörnyek elleni harc közben merült a víz alá Gordon Flash, aki különleges légzőkészülékével, majd vízbe bocsátott tenger alatti házával a ma tengermélyben tanyát ütő könnyűbúvárainak kétségtelen elődje volt. Flash különleges légkört hozott létre tenger alatti házában, amelyből még a tengerfenéken is (mivel a külső és belső nyomás egyforma volt), szinte majdnem ruha nélkül úszhatott ki a vízbe. Ha akart, beült „tengeri disznajába”, akkumulátorokkal hajtott egyszemélyes tengeralattjárójába, és végigszáguldott a tengerfenéken, az ellenséget keresve. Több izgalmas kaland után fel is fedezte, amint éppen a földlakók elleni támadásra készülve gyakorlatozott, és véletlenül szemtanúja volt egy víz alatti hajóról kilőtt hatalmas rakéta indításának, amely a vízből új közegbe, a szabad levegőre lépve, képes volt akár egy földrésznyi területet is elpusztítani…
Flash, aki a víz alól különleges videotelefon segítségével érintkezett a felszínnel, azonnal jelezte a veszélyt és a föld lakói mindent megtettek a fenyegető baj elhárítására.
Az 1935-ben publikált történetben megtalálhatók napjaink frissen megoldott technikai felfedezései: a víz alatti scooter (Jacques-Yves Cousteau), a külső-belső nyomás azonosságának megteremtéséveI a mélyben is szabadon elhagyható víz alatti ház (George Bond kapitány kísérlete a Bermudák környékén, 1964 július), a víz alól kilőhető és földrésznyi területekre veszélyes rakéták, a videotelefon stb.

Oldalak: 1 2 3