Rick and Morty – első rész

Nem egyszerű egy humoros rajzfilmsorozatot képregényre adaptálni. Egyszerűen más a dinamikája, máshogy bontakozik ki előttünk egy több panelre bontott rövid vicces jelenet, mintha a tévéképernyőn látnánk. Tudom, ez egy erőteljesen no-prize megállapítás, de míg egy kalandtörténet gond nélkül átültethető filmkockáról képregénykockákra, addig a humoros rajzfilmsorozatok mintha egy kicsit veszítenének a lendületükből.

A Rick and Morty képregény javára írható, hogy viszonylag zökkenőmentesen veszi az akadályt, a karakterek olyanok, amilyeneknek megismertük őket, főleg a két címszereplő. Jerry is rendben van, talán kicsit Summer és Beth szorul háttérbe. Új karaktereknél viszont olykor azt érezzük, hogy bizony ezeknél hiányzott egy markáns szinkronszínész, hiszen Ricknél és Mortynál olvasás közben Justin Roiland – vagy Háda János és Baráth István – elég elborult hangjátékát halljuk, azonban például az idősvindlernél egy ugyanilyen kaliberű szinkronjátékra lenne szükség, hogy emlékezetes maradjon. Vagy legalább egy olyan ötlet, mint Abradolf Lincler.

Különösen, hogy bár a történetek ugyan kellemesek, mégis, mintha az alkotók sok tekintetben kicsit túlságosan biztosra mennének. Márpedig a Rick és Morty sorozat nem csak a prosztó humorával, de agyamentebbnél agyamentebb ötleteivel is vált népszerűvé. Itt mindegyik történetszál ismerős lehet a rajzfilmsorozat három évadának részeiből, akkor is, ha itt-ott kicsit kozmetikáztak rajta.

Ahol viszont a képregénykötet tényleg szárnyal, azok a rövid történetek. Ezen a pár oldalon nem csak vadonatúj történeteket mesél el, de ebben a néhány panelben nagyon jól megragadja a karakterek esszenciáját, sőt, el is mélyíti őket. Jóval többet kapunk bennük Sumerről, Jerryről, sőt, talán még Mortyról és Rickről is, mint a hosszabb történetekben. A Rick és Mortytól amúgy sem áll távol, hogy rövid szkeccsekben ötletorgiát öntsenek a rajongókra. Ezek a minitörténetek telitalálatok mind, igazából elsősorban miattuk érdemes elolvasni a kötetet.

Végezetül egy apró, magyar fordításra vonatkozó apróság: ha már egyszer magyarul is látható a sorozat, akkor elég hülyén veszi ki magát, hogy a címben nem sikerült lefordítani az „és” kötőszót, különösen, hogy utána ott szerepel magyarul az „első rész”. Ennek nem tudom, mi az oka, de önmagában is rosszul fest, annak fényében meg különösen, hogy kishazánkban lassan már egy éve fut magyarul, és enélkül talán nem is lett volna érdemes belevágni.

Ezektől függetlenül a képregényes kötet kellemes hiánypótló addig is, míg az új részekre várunk, még ha kicsit lehetne szkvancsolósabb is.