Pszichedelikus agymenés: Zöld Lámpás – Intergalaktikus Rendfenntartó

Ha valami elmondható Grant Morrisonról, az az, hogy előszeretettel fogja egy történet alapkoncepcióját, és azt ugródeszkának használva sorjázza az elborultabbnál elborultabb ötleteket. Ez már igaz volt olyan címeire, mint a New X-men, a Batman, a nemrég magyarul megjelent All-Star Superman, vagy akár az általa vitt Igazság Liga.

Nincs ez másképp a Zöld Lámpás – Intergalaktikus Rendfenntartónál sem, amelyben Hal Jordan egy sötét ügy kellős közepén találja magát. Valaki el akarja árulni az egész alakulatot az azt felügyelő Őrzőkkel együtt, és Halre vár a feladat, hogy utánajárjon az ügynek, mielőtt az az egész univerzum pusztulásával fenyegetne. Ehhez pedig Morrison beveti a Zöld Lámpás-történelem teljes tárházát, így többek között találkozhatunk a Ventura szerencseuraival, Qward fegyverkovácsaival, vagy a vaksága miatt hangjegyekben gondolkodó Rot Lop Fannal, olykor egy-egy panel erejéig.

Talán nem létezett még egy olyan A-kategóriás szuperhős cím, ami elrugaszkodottabb lett volna a Zöld Lámpásnál. Egyrész Hal gyűrűjének csak a képzelet szab határt, így képes vele létrehozni bármilyen formát, a bokszkesztyűtől kezdve a több tonnás súlyig, ami annyira idézi Tapsi Hapsiék szellemiségét, hogy az még ne forduljon át paródiába. Másrészt ott a háttérvilág, ahol egy vulkánfejű humanoid lény teljesen hétköznapi jelenségnek számít. Más történetekben van egy hétköznapi elem, így a szuperképességek birtokában levő hős többnyire egy amerikai nagyvárosban tevékenykedik, míg az űroperákat többnyire átlagemberek népesítik be, akik sokszor csak hosszú harcok során válnak különlegessé. Superman hamar birtokába kerül képességeinek, de kénytelen Clark Kentként beilleszkedni az emberek közé, hogy ne váljon belőle gőgös isten. Luke Skywalkerből meg csak filmek sorozatán keresztül válik Jedi mesterré sivatagi parasztkölyökből.

Zöld Lámpásra ezek egyike sem mondható el, ellenkezőleg, mintha hős és világa versenyezne, hogy melyikük a színesebb, és erre Morrison teljes erővel rá is játszik. Ennek megfelelően a Zöld Lámpás – Intergalaktikus Rendfenntartó nem feltétlen lesz mindenki kedvenc szuperhőstörténete, leginkább azoknak szól, akik díjazzák a szárnyaló képzeletet, amit nem köt gúzsba semmi. Így bizony sokszor a történet maga is inkább alibiként szolgál, a hangsúly a vadabbnál vadabb ötleteken van. Hogy ki az áruló, mi is a világot fenyegető fegyver? Ó, ezekre is fény derül, épp csak kissé elvesznek a színes kavalkádban. Emlékszem, Alan Moore rövid történeteiben – amelyek egyikében Rot Lop Fan is debütált – még kellő időt kaptunk, hogy hőseinkkel együtt csodálkozzunk rá a szemünk elé táruló furcsaságokra, és befogadjuk azokat.

Sokaknál ez lesz a vízválasztó, hogy mennyire varázsolja el őket az ötletorgia, és mennyire akarnak közelebb kerülni a hőshöz, aki itt maga is sodródik az árral. Mert Morrison egyébként akkor a legjobb, amikor az agymenése mellett ugyanakkora gondot fordít a karaktereire és a történetre, erre legjobb példa az első bekezdésben felsorolt címek. Itt elereszti a gyeplőt, ami nem baj, de éppen ezért ez a kötet inkább a veterán DC-olvasóknak és ínyenceknek készült, és nem pedig azoknak, akik most ismerkednek a Zöld Lámpás univerzummal – nekik inkább a tavaly megjelent Távolűrt javaslom.

Ettől függetlenül Morrison prog-rock űroperája szerezhet kellemes perceket azoknak, akik vevők egy könnyedebb űrkalandra, ami nyomokban némi társadalomkritikát is tartalmaz. Ehhez pedig tökéletesen illenek Liam Sharp kései kilencvenes évek stílusát idéző rajzai, rovarpapnőstől, űrvámpírostól, csillagcowboyostól-mindenestől.

Elsősorban mégis azoknak ajánlom, akik valami igazán különlegesre vágynak. Azok, akik még csak most ismerkednek az univerzummal, inkább a kiadó többi DC-kötetét javaslom.

Pusztai Dániel

Cím:	Zöld Lámpás – Intergalaktikus rendfenntartó
Szerző(k):	Grant Morrison, Liam Sharp
Kiadó:	Gabó
Ár:	7990 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	176 oldal
Megjelenés:	2025.06.
Megvásárolható:	Könyvesboltok
Online vásárlás:	a kiadó honlapján...