Pont, pont, vesszőcske

Adja magát a megírandó képregényajánló vége.
Például. Ez a képregény pont jó. És. Pont.
Vagy. Pont. Pont. Pont.
Vagy. .

A Blekket Comics tavaszi képregénybörzére megjelent kiadványa játszik a képregénnyel. Stripjeinek főszereplője Pont. A fizikai semmi utáni síkban létező képregényben nem az ősrobbanás után létrejött csillagok beszélgetnek, átütve az üres vásznat, hanem egy évezredek alatt kialakult (és néhány új) kommunikációs jelrendszer néhány tagja.

Pont egy személyiséggel rendelkező, két dimenziós figura (ahogy az a képregényben szokás), aki az esetek nagy részében monologizál vagy beszélgetéseket folytat (nem egyszerre) kilenc másik szereplővel. Ezeket a figurákat a hátsó borítón leplezi le a szerző: mondatvégi vagy -közbeni írásjelek, mint kettőspont, felkiáltójel vagy vessző. Plusz vendégszereplők @ és violinkulcs.

A szereplők mondatbeli szerepüket betöltő egyéniséggel rendelkeznek. Kérdőjel mindenben kételkedik, Kettőspont Pont és Vessző bosszantója. Igazán jól jellemzi hőseit és magukat az írásjeleket Blakket. Pont, a címszereplő: „Főhősünk mindig kimért, modoros, ne higgyünk neki minden esetben; irtó demagóg és cinikus is tud lenni, az egyetlen, aki nem performer.”

És hogy miről szólhat egy ilyen képregény? Egy pont (Pont) következetes, olvasás közben kibontakozó személyéről, társaival, az olvasóval és a világmindenséggel folytatott monológján keresztül ezekhez fűződő viszonyáról. Monológ és ál-monológ. Hiszen a befogadó akaratlanul is válaszol neki, vagy a többi szereplőnek, sőt tükrök is ők, személyiségek tükrei.

Blekket klasszikus komikus képregénystripeket alkotott, melyeknél a panelek közti idő, az ütemezés nagyon fontos a szerző humorán túl. Erős vizualitást teremt a statikusképkeretek és a szóbuborékok, valamint a kézi beírás művészi kialakítása – egységes a felhozott problémákkal. A redukált (szereplők), és megerősített (szóbuborékok alakja, elhelyezése) képi világ egységet alkot a szöveggel/tartalommal.
A képregénységet eltüntethette volna az író-rajzoló, a panelezés, a szóbuborékok nélkül is létrejött volna valami. Ezalatt nem azt értem, hogy a szerző inkább könyvet írt volna, hanem hogy míg szellemileg kötetlen, kísérletező jellegű a mű, fizikai megjelenésében tipikus-konzervatív.

Hogy vonzó-e pont? Eredetileg úgy képzeltem, hogy ha pont valaki, és a síkban van, akkor a beszéde is pont. Ezen kívül, mivel ő nem igazi pont, hanem a pont egyfajta elképzelése, felruházása személyiséggel, végül is sok olyan kérdést feltesz, és sok olyan megállapítása van, amin érdemes elgondolkozni, kacarászni vagy szörnyülködni és megint előlről. Filozófia, lét- és művészetelemzés, metaképregény, elhivatott alkotás a képregény mellett. Elvileg ellen-képregénynek készülhetett, mégis képregény. Ez a kettősség nem oldódik fel, azaz ami tetszett belőle, az a szabad szellem, a játék, a minimalizmus, a felhozott témák, ami pedig nem, az maga Pont személyisége (nem ellenszenves, de nem tudtam vele – és itt nem számít, hogy egy pont-e ő vagy mondjuk John Turturro lerajzolva – azonosulni).

Ami még nagyon tetszik benne, az, hogy nincs párja a magyar piacon.