MangánOxid 2015-2016 Tél

NANA #19

Újabb etapjához érkezett Yazawa Ai nőknek szóló (de férfiak számára is szórakoztató és elgondolkodtató) szappanoperája. A két Nana történetét feldolgozó mangasorozat 19. kötete nem tartalmaz emlékezetes csúcspontokat, vagy hatalmas fordulatokat, az előző könyvekben felvázolt új felállásnak megfelelően folyik tovább a cselekmény.

Legutóbb valahol ott hagytuk abba, hogy Shint, a fiatal basszusgitárost lecsukták, mert kábítószert találtak nála. Az elzárás rendkívüli mértékben rontotta zenekara hírnevét, a Black Stones (BLAST) ezért határozatlan ideig szünetelteti működését. Ennek egyenes következményeként a pénzre áhítozó menedzserek rávették Nanát, hogy énekeljen szólóban, amíg a banda talpra áll, a lány pedig beleegyezett. A télen megjelent kötetben már javában zajlanak az első kislemezt megelőző tárgyalások, de sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az éppen aktuális szerelmi három-, vagy sokszögek. Úgy tűnik, hogy lassan mindenkinek titkos viszonya lesz mindenkivel, most éppen a Trapnest énekesnője, Reira őrlődik az éppen szabaduló Shin, illetve a nős, és apai örömök elé néző Takumi között.

A NANA továbbra is a japán fiatalokat leginkább érintő kérdéseket feszegeti, így továbbra is napirenden van a kábítószer-függőség, a szórakoztató- és pornóipar, azok árnyoldalai, valamint a nihilizmus, a huszonévesek semmibe bámulása; a képregény önsorsrontó szereplői lehangoló helyzetjelentést adnak Japán, és vélhetően az egész világ ifjúságáról. Érdekes, hogy Yazawa Ai 19 kötet alatt mennyire el tudta távolítani egymástól a két Nanát, mármint ami az életvitelüket, az életfelfogásukat és a céljaikat illeti. Oosaki Nana lelkileg labilis, de törtető művész, énekes, aki a hírnévvel járó kellemetlenségek miatt szorong, és barátjával, a rivális zenekarvezető Rennel való kapcsolata is percről percre bonyolultabbá válik. Vele szemben Komatsu Nana törékeny, hiszékeny kislányból cseperedve is megmaradt törékenynek és hiszékenynek, aki továbbra is biztonságra és szeretetre vágyik. A legutóbbi fejezetek alapján pedig egyértelmű, hogy utóbbi Nana háziasszonyként, a férje félrelépései felett szemet hunyó feleségként képzeli megvalósítani önmagát.

A 19. kötet ténye szomorú is egyúttal: a belső borítón épp Yazawa Ai mentegetőzik, és kér elnézést a rajongóktól, hogy rendszertelenül jelennek meg az újabb fejezetek, betegsége miatt nehezen tudja tartani a tempót. Ez a betegség időközben annyira súlyossá vált, hogy félbe is kellett szakítania a munkát, a magyar kiadás pedig hamarosan beéri az utolsóként kiadott, 21. kötetet.

Naruto #25

A nindzsatanoncok története egyre véresebb és komolyabb irányba tart, a korai iskolai balhék, az első próbálkozások a múlté, Naruto és barátai most már az életükért, és egyik társuk jó útra térítéséért harcolnak. Míg eddig főleg Szaszuke pálfordulása és eltűnése, valamint Narutoval való viszonya volt a fő téma, most Kisimoto Maszasi mangaka megpróbált más oldalról közelíteni, és Szaszuke furcsa viselkedésének gyökereit a fiú múltjának felelevenítésével igyekezett feltárni. Az Orocsimaru nevű gonosz után eredő Szaszuke gyerekként apja és bátyja árnyékában nevelkedett, és bár egyértelműek voltak képességei, azokról a szigorú apa nem volt hajlandó tudomást venni.

A kötet nagyjából két harmadát kitevő visszatekintő részben megismerhetjük Szaszuke családjának, klánjának szerepét a helyi társadalomban, azt a sor kötelezettséget, amiknek őseik generációkon át képesek voltak eleget tenni. Ebbe a világba nem fér bele a játék, az öröm, csupán a feladatokra való koncentrálás, és azok megfelelő ellátása, ami érthetően nehezen egyeztethető össze egy gyerek természetes idealizmusával. A visszatekintő epizódok jól megírtak, néhány eddig kérdéses dolog a helyére került, de a mangaka tett róla – főleg a bátyja, Itacsi történetszála révén -, hogy újabb kérdések is felmerüljenek, melyekre a választ vélhetően csak később kapja meg az olvasó.

Összességében azonban Szaszuke múltja felületes és klisés, a legkézenfekvőbb fordulatok követik egymást; pont olyan, amilyenek a shōnen sorozatokban az utólagosan hozzátoldott, múltbéli traumák lenni szoktak – hiba lenne mást, vagy pláne többet várni, a Naruto ugyanis abban, amiben tényleg jó, továbbra is szépen teljesít.

Vampire Knight #15

Úgy tűnik, újra felpörögnek az események a vámpírokról szóló Vampire Knight című mangában. A 15. kötet végre ismét a sorozat szebbik arcát mutatja, ami jelen esetben egyet jelent a meglepő érthetőséggel és az izgalmas cselekménnyel. Hino Matsuri (nem győzzük hangsúlyozni mennyire) népszerű képregénye elsősorban a fiatal lányokat célozta meg, de ez azért elég karcsú ürügy egy sötét, sokszor követhetetlen történetre. Gyakori eset, hogy a szereplőket nehéz megkülönböztetni egymástól, de még sűrűbben fordultak elő homályos, vagy egyáltalán nem mutatott fordulatok, melyek aztán később rendre kulcsfontossággal bírtak. A friss könyvben a mangaka szerencsére (és remélhetőleg végleg) szakított a zavaró gyakorlatával, a főszereplő Yuuki kálváriáját ugyanis ezúttal kellő magabiztossággal, érthetően fogalmazva gördítette tovább.

A vámpírok és vámpírvadászok közti törékeny béke nemrég veszélybe került, Yuuki „bátyja”, Kaname eltűnésével, és néhány furcsa halálesetet követően újra kiéleződik a konfliktus. Az emberek nincsenek többé biztonságban a vámpíroktól, a két fél közti párbeszédnek egyre kevesebb eredménye, vagy úgy egyáltalán értelme van, ez pedig tarthatatlan állapotot eredményez. Yuuki a sarkára állva próbálja meg jobb belátásra bírni a szemben álló feleket, lenyugtatni a kedélyeket, de jóformán csak zárt fülekre talál. A vámpíroknak szánt egyetemi éjjeli tagozat újraindítását célzó tettei érdekes új status quot teremtenek, amivel egyszerre rengeteg új és izgalmas, nagy feszültséget és egy sor későbbi konfliktust előlegező szál is bekúszik a képbe.

A kérdések száma nem csökken, sőt roham léptékben nő, de végre látni az alagút végét, azt, hogy a mangaka ezekből az ígéretes kezdeményekből képes lesz kihozni valamit, az egészet pedig egy szórakoztató fináléra kifuttatni. A következő kötethez legalábbis meghozta a kedvet.

Farkas Dávid