Képregény, ami nem ciki

A képregény gagyi, gyerekeknek való és nem szól másról csak tesztoszterontól duzzadó férfiak verekedéséről, ha meg nő szerepel benne, annak a melle olyan nagy, hogy csoda, hogy nem szegezi a földhöz. Na meg persze, leszoktat az olvasásról. Vagy mégsem?

Magyarországon még mindig él az a tévhit, hogy a képregényekben nem történik más, csak idióta ruhákba öltözött, az alsógatyát gyakran (teljesen értelmetlenül) kívül hordó emberek repkednek össze-vissza és közben püfölik egymást. Persze a szerencsésebb történelmi fejlődésen átesett nyugati országokban már teljesen más a megítélés. Ott tudják, hogy a képregény nem gyerekműfaj, és ennek megfelelően felnőtt komolyságú kötetetek jelennek meg.

Szerencsére az elmúlt években Magyarországon is megmozdult valami, és a kultúra a képregény terén is kezd felzárkózni a nyugati részekhez. Most megmutatjuk, hogy van élet a sztreccsruhás, falhoz tapadó, repkedő szuperhősökön kívül is. Négy olyan kötetet mutatunk be, amely hazánkban is kapható, és amit mindenkinek olvasnia kellene.

Kezdjük rögtön egy nagyágyúval. A Maus című képregény – kötet Art Spiegelman remeke. Történetében a második világháború és Auschwitz borzalmait mutatja be, apján keresztül, aki személyesen járta meg a haláltábort. De nehogy azt higgyük, hogy itt egy újabb, már ezerszer lerágott, a Holokausztot bemutató mű. Nagyon sok mindent el lehet rá mondani, de azt, hogy hagyományos, azt nem. Spiegelman állatszereplőkkel mutatja be a borzalmakat. Pontosabban embertestű, de állatfejű lényekkel. A németek a macskák, a lengyelek a disznók, a zsidók egerek, az amerikaiak a kutyák és így tovább. Ez aztán a fajelmélet! De talán, nem is kell többet beszélni róla, elég annyi adalék, hogy a szerző Pulitzer-díjat kapott ezért a műért.

Kicsit más műfaj, de szintén képregény- kötet, Frank Miller Sin Cityje. Ha máshonnan nem is, de onnan ismerhetjük, hogy a nagysikerű képregényből filmet is forgattak, és pár éve nálunk is bemutatták. Szerencsére, ennyiben nem fulladt ki a Sin City hazai karrierje, hisz 2005 óta már három kötetet is megjelent kis hazánk könyvespolcain. Az első, A nehéz búcsú; a második az Ölni tudnál érte; a harmadik pedig A nagy mészárlás. Ezek a képregények is kultikus szintre emelkedtek más országokban. A rajzok fekete-fehérben pompáznak, ahogy a film is, a képregény világát pedig áthatja a komor, sötét és erőszakos hangulat. A hősök megszűnnek létezni, örülhetünk, ha antihősöket kapunk. És közben literben folyik el az emberi vér. Sokkoló, feszült és lebilincselő történetek. És ahogy a kiadvány hátán is hirdetik, Vigyázat: nem gyerekkönyv.

Szót ejtettünk már arról, hogy nem csak a szuperhősök jelentik a képregényeket. De nem mehetünk el egy nagyszerű alkotás mellett, ami magyarul is megjelent, és annak ellenére, hogy szuperhős képregény, megérdemli, hogy mindenki könyvespolcán ott figyeljen. A Batman: Hush című kiadványról van szó. Arról persze most vitatkozhatnánk, hogy miért szuperhős Batman, hisz egyetlen szuperképessége sincs, de nem tesszük. Inkább nézzük a kiadványt. A tizenkét részes történet magyarul három kötetben jelent meg. Külföldön hatalmas sikert élt meg, többször újranyomták. A történet összetett, minden fontos Batman szereplő feltűnik benne, ráadásul a sztori nagyon nagy hatással lesz a bőregér későbbi életére. A rajzoktól meg popsira csücsültek az olvasók. Ez már messze túlmutat a pizsamaruhás szuperhősökön.

Végezetül, Marjane Satrapi Persepolis című munkája, ami a Gyerekkorom Iránban alcímet viseli. A történet innen egyértelmű, az iráni írónő egy kislány (saját gyermekkori) szemszögéből mutatja be diktatórikus országát, megható és egyben sokkoló történeteken és rajzokon keresztül, úgy, hogy hű marad a történelemhez. A képregényt már 25 nyelvre fordították le és a belőle készült animációs film elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját.

Tehát, már Magyarországon is meg lehet találni a felnőttes képregény- kultúra fontosabb darabjait. Természetesen ezeket a kiadványokat nem füzetformában, újságárusoknál, hanem könyvformában, könyvesboltokban kell keresni. Úgy, mint nyugaton…

Bessenyei Gábor
Bulváros!
2008 március 1.