Hello, Afrika!

Hello, Africa! Tell me how you’re doin’ – jár a fejemben a Francia Intézet felé tartva. Hiába, Dr. Alban szövege minden Afrikával kapcsolatos témában elsüthető, hiszen… Hiszen itthon legtöbben semmit nem tudunk az elfelejtett kontinensről. Időnként azért megkérdezzük, hogy van.

Hello, Africa! Tell me about your comics – mesélj a képregényeiddel három európányi területedről, kétezer nyelven beszélő háromezer népcsoportodról, lakóid sorsáról.

Odaérek. A recepciónál nagy plakát hirdeti a KUBUNI című kiállítást. Szuahéliül ez képzelt képeket/dolgokat jelent, tudom meg a megnyitón.

A 2021-es Angoulême-i Nemzetközi Képregényfesztiválon bemutatott kiállítás a szubszaharai régió képregény-irodalmát veszi górcső alá három nagy téma köré rendezve: tegnap, ma, holnap. mintegy ötven afrikai szerző alkotását ismerhetjük meg a kiállítás anyagán keresztül.

– írja a bemutató anyag.

Tizennyolc, nem túl sűrűn felrakott paraván képezi a kiállítás gerincét, nyomtatott és letölthető, magyar nyelvű kiegészítő magyarázattal. Nagyon vázlatos képet nyújt egy rendkívül gazdagnak tűnő anyagból. A „tegnap, ma, holnap” tagolás mellett tematikusan bontott a kiállítás, migráció, politika, közélet szerepel a feliratokon.

Meglep a képi hasonlóság, mennyire hasonlít egy-egy rajz, oldal egy-egy magyar alkotó arculatára, képregényére.

A megnyitó vendége KHP, 44 éves kongói alkotó, jelenleg Franciaországban él. Az, hogy ez megtörtént, így alakult, saját szavai szerint a képregénynek köszönhető. Amióta emlékszik, rajzol. Golyóstollat használ. Ez a sajátos eszköz sajátos képi világot eredményez. Magyar „rokona” Vass Mihály, aki ugyancsak az alapvetően nem művészeti, hanem hétköznapi használati tárgyként értékelt golyóstollal hozott létre már sok-sok fantasztikus képregényoldalt.

Fontos momentum a vendégek életében a kilencvenes évek közepén megérkező demokrácia Fekete-Afrika több területére. A rengeteg együtt élő etnikumból adódik a háború, polgárháború – mondja KHP – , alap kihívás, hogy a választók nem az alkalmas jelöltre, hanem saját nemzetségük tagjára szavaznak. A kisebbségek nem fogadják el, hogy valójában nincs esélyük az irányításra, ebből következnek a belső háborúk.

Pálfi Szabolcs filmrendező a kérdező, folyamatosan halad, elsősorban az alkotói módszerre, technikákra, témákra kérdez rá, magáról az afrikai életről kevesebbet tudunk meg. Nem derül ki, hogy a közönség soraiban ülő Al’Mata, szintén kongói alkotónak bujkálnia kellett, többször letartóztatták, üldözték képregényei miatt. Arra, hogy Philippe Liégeois, a Leonard egyik szerzője volt a tanára a közönség soraiban ugyancsak helyet foglaló Bayer Antalnak köszönhetően kerül helyre.

KHP sorsa egyszerűbbnek tűnik, mint Al’Mataé, bár Kongóban jobban megélt az illusztrálásból, képregényezésből, saját szavai szerint valóra vált álom az élete, utazik, amire mindig vágyott, azt teheti, amit szeret, mára a L’Harmattan kiadó gondozza munkáit.

Képregényeiben, ahogy a legtöbb afrikai szerzőében, a gyarmati múlt öröksége mellett saját világa és a nagy glóbusz hatása is érvényesül.

Kevés ez a kiállítás ahhoz, hogy egy kontinens képregényes életét megítéljük, de elég ízelítő ahhoz, hogy megnyugodjunk, ha az országokkal és fejlődő demokráciákkal nem is, az afrikai képregénnyel minden rendben.

Mivel az MKSZ képviselőit is láttuk kapcsolatot építeni a helyszínen, talán magyarul is megjelenhet valami ebből a gazdag választékból.

Lénárd László

Fotógaléria: