Godzilla (2014)

A világ legfélelmetesebb szörnyetege felébredt álmából, és elindult, hogy megtorolja mindazt, amit a természettel műveltünk. Ember meg nem állíthatja – de talán egy másik szörny igen…!

GODZILLA ÖRÖKSÉGE

„Önhittségünkben azt hisszük, hogy mi irányítjuk a természetet, és nem fordítva.”
—Dr. Serizawa

1954-ben került a japán mozikba a Toho filmstúdió Godzillája. Az Ishiro Honda rendezte alkotás hatalmas sikert aratott a háború után lassan magához térő országban, és címszereplője az atomkorszak félelmeinek és fenyegetéseinek szimbóluma lett.
„A Godzilla mérföldkő a rémfilmek műfajában – magyarázza Gareth Edwards rendező, a Godzilla-saga legújabb részének rendezője. – Ha a világon bárhol bárkinek megmutatjuk a város fölé magasodó szörny sziluettjét, még az is tudja, ki az, aki soha nem látott Godzilla-filmet.”
Az eredeti alkotás két évvel később, részben újraforgatott jelenetekkel került a világforgalmazásba, és mindenütt tarolt. Godzilla a popkultúra részévé vált, története töméntelen folytatást és feldolgozást élt meg, és a képregényektől a videojátékoktól számos műfajban kelt új életre. Egy külön filmtípus született, a kaiju eiga, Godzillából pedig a Szörnyek Királya, és mellesleg a film történetének egyik legnépszerűbb mozihőse lett.
Bryan Cranston, az új Godzilla-film egyik főszereplője még jól emlékszik rá, amikor gyerekként először látta a szörnyet a tévében. „Egy jelmezbe bújt férfi gázolt át a miniatűr Tokión – meséli Cranston –, de kisgyerekként mégis borzasztóan félelmetesnek láttam.”
Cranstonhoz hasonlóan a Legendary Pictures producere, Thomas Tull is régi Godzilla-rajongó. „Félelmetes üvöltése, jellegzetes sziluettje, és a szájából kitörő rádióaktív tűz az igazi filmes szuperhős attribútumai – mondja Tull. – Japánban számtalan Godzilla-film készült, de mind közül az első a kedvencem, amely egyszerre volt ragyogó rémfilmes mozi, és bölcs, tanulságos mese.”
„Az új változattal az volt a célunk – folytatja Tull –, hogy olyan Godzilla-filmet készítsünk, amelyik visszanyúlik a gyökerekhez, és a szörny mélyen emberi történetét napjaink valóságába ágyazza.”
A producerek – Tull mellett Jon Jashni, Mary Parent és Brian Rogers – olyan alkotót kerestek a sztori megrendezésére, aki friss szemmel közelít a klasszikus témához, ugyanakkor azzal is tisztában van, milyen felelősséget jelent a Godzilla-filmek súlyos öröksége. Mindezen erényeket végül Gareth Edwardsban találták ki, aki „Monsters” című díjnyertes sci-fijével hívta fel magára a producerek figyelmét. Edwards maga írta, rendezte, fotografálta és vágta a filmet, és még a vizuális hatásokat is saját kezűleg állította elő laptopján.
„Miután megnéztük a filmet, azonnal éreztük, hogy ő a mi emberünk – meséli Tull. – Az már csak hab volt a tortán, hogy kiderült: szenvedélyes Godzilla-rajongó.”
Miután Edwards megtudta, hogy a producerek rábízták a legenda újjáélesztését, az őt körülvevő világhoz fordult inspirációért. „Megpróbáltam elképzelni a pillanatot, amikor az életünkbe belép egy gigászi lény, akivel képtelenség kommunikálni, és akit senki sem irányíthat – magyarázza a rendező. – Vajon hogy reagálna rá a világ? Mindannyian átéltünk, vagy láttunk valódi katasztrófákat: azt akartam, hogy a Godzilla-film ezeket az élményeket hívja elő, ezekkel a drámai pillanatokkal konkuráljon, és teljesen valószerűen hasson.”
A Londonban dolgozó Edwards maratoni Skype-beszélgetéseket folytatott a Los Angeles-i forgatókönyvíróval, Max Borensteinnel, hogy formába öntsék a sztorit, amelyben fény derül a szörny eredetére és azokra a titokzatos eseményekre, melyek következtében a világra szabadult.
Borenstein, aki David Callaham történetéből írta a filmet, alapos kutatásokat végzett,és megnézte a Toho filmstúdió mind a 28 Godzilla-filmjét. „Az eredeti mozi megrázó mese a természet hatalmas, megzabolázhatatlan erejéről, és arról, hogy az emberiség a legnagyobb tragédiákból is lábra tud állni – magyarázza Borenstein. – Mi úgy kezeltük a történetet, mint egy valóságos katasztrófát, annak összes hatásával és következményével.”
Mielőtt egyetlen kockát is leforgattak volna a filmből, a rendező és a producerek készítettek egy 90 másodperces előzetest, amely ízelítőt adott a tervezett stílusról, és a San Diegó-i nagy képregény-találkozón, a Comic-Con Internationalen levetítették 7000 lelkes rajongónak. A szemcsés felvételen egy romba dőlt várost lehetett látni, majd a füstből és porból egy hatalmas lény bontakozott ki, és dobhártyaszaggató ordítást hallatott. Edwards pedig lejátszotta a Hirosimát és Nagaszakit romba döntő atombomba „atyjának”, Robert Oppenheimernek a szavait. Oppenheimer a bomba kísérleti robbantása után a hindu szent könyvből, a Bhagavad Ghitából idézett: „Én vagyok a Halál, a világ elpusztítója”.
„A szörnyek mindig szimbolizálnak valamit – magyarázza Edwards. – Godzilla voltaképpen a harag istene: ő a természet pusztító válasza, a büntetés mindazért a rosszért, amit a világgal műveltünk. Filmünkben ezeket a gondolatokat is igyekeztünk kibontani, hogy rámutassunk a világgal szembeni felelősségünkre.”

A TÖRTÉNET ÉS SZEREPLŐI

A Godzilla több földrészen játszódik, története több évtizedet fog át, és az eseményeket több ember sorsán keresztül mutatja be. „A filmben nincs kiemelt nézőpont – fejtegeti Tull. – Főszereplőink nem szuperhősök, hanem különleges körülmények között helyt álló hétköznapi emberek, és olyan színészeket kerestünk, akik magától értetődő természetességgel képesek belebújni a bőrükbe.”
Aaron Taylor-Johnson alakítja Ford Brodyt, a bombák hatástalanítására szakosodott tengerésztisztet, aki feleségét és fiát hagyja hátra San Franciscóban, hogy Japánban élő édesapja segítségére siessen.”
„Ford a film egyik legfontosabb figurája, akit többször látunk akcióban – magyarázza Edwards. – Mivel a történet nagy részét képekben meséljük el, olyan színészre volt szükségem, aki szavak nélkül képes kommunikálni a nézővel. Aaront a John Lennon – A fiatal években láttam, ő alakította a fiatal Lennont, és felkavaró alakítást nyújtott. Tökéletes választás volt Ford Brody szerepére.”
„Ford szakértelmére a hadseregnek van szüksége – magyarázza Taylor-Johnson. – Családja viszont San Franciscóban reked, abban a városban, amelyet Godzilla vesz ostrom alá.”
Ford feleségét, Elle Brodyt Elizabeth Olsen alakítja. „Az asszonyt, aki kórházi nővér, nehéz döntés elé állítja a katasztrófa – mondja Olsen. – Fontos munkája van, ugyanakkor meg kell védenie négy éves gyermekét.”
„Elizabeth szinte dokumentarista stílusban alakítja a nővért – dicséri a színésznőt Edwards. – Eszköztelen játéka igazi mélységet ad a házaspár személyes drámájának.”
Ford gyerekkorában Japánban élt, és 1999-ben egy tragikus eseménysor szakította el apjától. A film ennek felidézésével kezdődik. A Fülöp-szigetek őserdejének mélyén egy bányaomlás valami nagyon ősi lény radioaktív maradványait hozza felszínre. Egy titkos kormányszervezet két tudósa, Dr. Ishiro Serizawa és Dr. Vivienne Graham a helyszínre érkezik, hogy megvizsgálja a különös leletet.
Ken Watanabe alakítja Serizawát, a japán tudóst, aki egész életét Godzilla kutatásának szentelte, és azt reméli, hogy a maradványok a mitikus lény létezését bizonyítják. Serizawa figuráját az eredeti japán film egyik szereplője ihlette. „Dr. Serizawa az a férfi, aki a legjobban ismeri a teremtményt – mondja Edwards –, és Ken elképesztő erővel jeleníti meg a karaktert.”
„Úgy érzem, hogy Japán és igazából az egész világ napjainkban ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint 1954-ben, amikor az eredeti film készült – fejtegeti Watanabe. – Godzilla figurája az atomkorszak szülötte, és a bolygónkkal kapcsolatos felelősségre emlékeztet.”
Serizawa kolléganőjét, Dr. Grahamet Sally Hawkins alakítja. „Ugyanolyan szenvedélyes tudós, mint Serizawa – mondja a figuráról Hawkins. – Tökéletes párost alkotnak, szinte olvasnak egymás gondolataiból.”
Ahogy Graham és Serizawa egyre mélyebbre hatolnak a hegy belsejébe, ráeszmélnek, hogy a teljes barlangrendszer egy hatalmas lény maradványait őrzi, de valami más is rejtőzött benne. És döbbenten fedeznek el egy hatalmas árkot, amely az őserdőn keresztül az óceánig vezet.
Eközben jóval északabbra, Japánban földrengések sorozata rázza meg a Tokió közelében lévő Janjira Atomerővet, ahol a gyerek Ford szülei dolgoznak. „Az apa, Joe Brody nukleáris mérnök – magyarázza figuráról megformálója, Bryan Cranston. – A földrengések nyomán le akarja záratni az erőművet, de nem tudja meggyőzni feletteseit. Mikor pedig hallgatnának rá, már késő.”
Cranston arcát leginkább a Totál szívás című bűnügyi sorozatból ismerhetjük, de Edwards már a Már megint Malcolm című vígjátéksorozatban felfedezte magának. „Imádtam a sorozatot – árulja el a rendező. – Jó komédiásból kevesebb van, mint drámai színészből, az olyan pedig, aki mindkét műfajban nagyszerű, ritka, mint a fehér holló.”
Ford édesanyja, Sandra Brody, akit Juliette Binoche játszik, ugyancsak elkötelezett tudós, de a baleset napján anyai ösztönei erősebbnek bizonyulnak. „Amikor az erőműben a helyzet életveszélyessé válik, nehéz döntést kell hoznia – magyarázza Binoche. – Cselekedeteit családja iránti szeretete vezérli.”
15 évvel később, amikor Ford Japánban újra találkozik édesapjával, látnia kell, hogy Joe még mindig nem heverte ki a tragédiát, amely lerombolta az erőművet és szétszakította családját. Megszállottan kutatja a baleset okait, s rábeszéli Fordot, hogy menjen vissza vele a robbanás helyszínére, és segítsen neki bizonyítékokat gyűjteni. Az erőműben azonban ijesztő felfedezést tesznek: valami hatalmas, pusztító dolog táplálkozott a reaktorok energiájából, és ez a valami most felébredt.
Ford, Joe, Dr. Serizawa és Dr. Graham hamarosan a rohamosan eszkalálódó válság műveleti központjában találják magukat, ahol Stenz admirális irányítja az eseményeket. „Ilyen méretű fenyegetéssel még soha azelőtt nem találkozott – magyarázza a figuráról megszemélyesítője, David Strathain. – Eközben Watanabával is konfliktusba kerül. Serizawát elkeseríti az az arrogancia, ahogy az emberiség a természetre tekint. Stenznek viszont kemény döntéseket kell meghoznia, amelyek ütköznek a japán tudós humanizmusával.”
Miután szemtanúja volt Godzilla pusztító érkezésének a Honolului Repülőtérre, Ford egy katonai egységhez csatlakozik, és városról városra követi a kolosszus gyilkos menetelését. Végül életveszélyes küldetésre indul az ostromlott San Franciscóba, hogy megmentse családját, és megakadályozza a város teljes pusztulását.
Miközben a felhőkarcolók kártyavárként omlanak össze, és a földalatti óvóhelyeket megtölti a rettegő San Francisco-iak, odafent gyilkos összecsapás zajlik: az Alfa Ragadozó összecsap legádázabb ellenségével, és ez a küzdelem az egész emberiség sorsát eldönti.
„A filmre készülve döntenünk kellett, hogy Godzillát jónak, vagy rossznak ábrázoljuk – magyarázza Edwards. – Aztán rájöttünk, hogy őt nem lehet ezekkel a fogalmakkal leírni, ahogy egy hurrikánt sem. Godzilla a természet sötét oldalát képviseli: pusztító, kiszámíthatatlan. Ő a válasz arra a sok gazságra, amit a bolygónkkal műveltünk. Ha Godzilla felébred, ideje a dolgokat rendbe tenni.”

A LEGENDA FELTÁMAD

Godzilla életre keltésében tervezők, grafikusok, hang- és látványtervezők serege közreműködött. „Megpróbáltuk kitalálni, hogy nézne ki a szörny, ha tényleg felbukkanna világunkban – magyarázza a rendező. – Feltettük magunknak a kérdést: emberként ki lenne? Végül arra jutottunk, hogy ő az utolsó szamuráj – magányos, ősi harcos, aki szíve szerint kivonulna a világból, a világ azonban ezt nem hagyja.”
Több mint százméteres magasságával Godzilla a legnagyobb szörny, aki a mozivásznon valaha is testet öltött. Leginkább talán egy Tyrannosaurus Rexre emlékeztet, ám sokkal nagyobb és erősebb nála.
Az 1954-es film ikonikus Godzilla-jelmezét Teizo Toshimitsu tervezte, és Haruo Nakajima öltötte magára. 60 évvel később az alkotóknak már sokkal fejlettebb eszközei voltak az újjászületett Godzilla megalkotására.
„Azt szerettük volna, ha minden tökéletesen valósághű – magyarázza a vizuális hatások supervisora, a háromszoros Oscar-díjas Jim Rygiel – Az volt a célunk, hogy a néző elhiggye: valóban egy százméteres szörny gázol keresztül San Francisco utcáin.”
Amikor az előkészítés fázisában Rygiel először mutatta meg mozivásznon Godzillát mozgás közben, a nézőtéren mindenki felmorajlott. „Gareth és csapata elképesztően jó munkát végzett – emlékszik Tull. – A sokkhatás ahhoz fogható volt, mint amikor a szörny 60 éve először jelent meg a közönség előtt.”
Godzilla azonban nem csak egy hatalmas, pusztító test: személyisége, érzelmei vannak, melyek visszatükröződnek arcán. Arckifejezésének megtervezéséhez alkotók kutyák és medvék mimikáját tanulmányozták, és egy sas méltóságteljes arcvonásaiból is kölcsönöztek.
Godzilla figurájának védjegye a híres ordítás, amit annak idején Akira Ifukube úgy alkotott meg, hogy meggyantázott bőrkesztyűt húzott végig egy nagybőgő meglazított húrjain, majd ezt a hangot dolgozta meg a lejátszási sebesség változtatgatásával Ichiro Minawa, a film zenei effektusainak tervezője. Az új változatban Erik Aadahlra és Ethan Van der Rynre várt a feladat, hogy újraalkossák Godzilla hátborzongató üvöltését. A két Oscar-díjas hangtervező több száz különböző hangot vett fel, még Ifukube eredeti, bőgőhúros módszerét is alkalmazta, azzal a különbséggel, hogy gyanta helyett a baseball-játékosok által kultivált fenyőkátránnyal kenték be a bőrkesztyűt, és végül e sokféle hangmintából mixelte össze Godzilla ordítását.
A film túlvilági hangjait nagyfelbontású, 192 kilohertzes mintavételi sebességgel rögzítették, ami jóval meghaladja az emberi fül érzékelési képességeit, és ezt lassították vissza a hallható tartományba. A hangzást úgy tették még valószerűbbé, hogy 100000 wattos, négy méter széles hangszóró-rendszert építettek a Warner Bros. burbanki stúdiójának egyik utcáján, és különböző szögekből, autók belsejéből, kirakatüvegek mögül rögzítették az ordítást. Godzilla bömbölése olyan irtóztató erejű volt, hogy a környéken még öt kilométerről is hallani lehetett.

MEGVÁLTOZIK A VILÁG

Edwards ugyanazzal a szenvedéllyel és lelkesedéssel vetette magát a szuperprodukció megvalósításába, amivel korábbi független filmjét készítette. A nagyságrend azonban teljesen más volt, hiszen a rendező a „Monster”-ben gyakorlatilag maga csinált mindent, most viszont ötszáz fős stábot kellett irányítania. Operatőre Seamus McGarvey volt, aki annak idején az Edinburghi Filmfesztiválon látta Edwards első filmjét, és már akkor felfigyelt az ifjú tehetségre.
„Nem szeretem olyan helyekre tenni a kamerát, ahová természetes módon nem juthat el – magyarázza a film képi világáról a rendező. – Ezért nem is akartam olyan kameramozgásokat kitalálni, amelyek a való életben elképzelhetetlenek. A nagyszabású szörnyjeleneteket olyan beállításokkal forgattuk, amilyeneket gigantikus sporteseményeken láthat az ember. Itt is, ahogy a színészi játéknál, a valószerű hatásra törekedtem.”
Az élőszereplős és CGI elemek tökéletes összecsiszolása érdekében a teljes filmet a previzualizáció (previs) nevű eljárással előre megtervezték, így a vágó, Bob Ducsay könnyebben tudta összeilleszteni a leforgatott és számítógéppel megtervezett részeket. Az eljárás Edwardsot is segítette abban, hogy megossza vízióját alkotótársaival. A szereplők dolgát ettől függetlenül nagyon megnehezítette, hogy a felvételeknél hiányzott a gigászi színésztárs, akinek a játékára reagálniuk kellett. Ezért Edwards azt a megoldást eszelte ki, hogy forgatás alatt hangosbeszélőn keresztül folyamatosan közvetítette a szereplőknek, mi történik a jelenetben, és IPodjáról még Godzilla üvöltéseit is a bejátszotta nekik.
A szörny pusztítása nyomán kitörő káosz megkoreografálást John Stoneham, Jr. és Jake Mervine és Layton Morrison végezte. A színészek roppant izgalmasnak találták e jelenetek forgatását. „Az események kellős közepén álltunk – meséli Aaron Taylor-Johnson –, és tényleg úgy éreztük, mintha mindez valóság volna.”
A filmben egymást váltják a megrázó, felkavaró és mozgalmas jelenetek, amelyek felvételéhez McGarvey olykor egészen különleges technikákat alkalmazott: például a 70-es évekből származó, C szériás anamorfikus lencséket helyezett a legmodernebb Arri Alexa digitális kamerákra. „A modern kamerára illesztett régi objektívek azokat a klasszikus becsillanásokat és képi jellemzőket produkálták, amelyeket a korszak filmjeiből ismerünk, és amelyet Garethtel együtt nagyon szeretünk – magyarázza McGarvey. – Sokszor használtunk kézi kamerát, ami olyan benyomást kelt, mintha az operatőr, és vele együtt a néző is jelen lenne a történetben.”
A Godzilla kronologikusan két nagyobb egységre tagolódik: az eleje 1999-ben Tokióban és a Fülöp-szigeteken játszódik, a folytatás napjainkban. „Csaknem száz különböző helyszín szerepel a filmben – avat be Owen Paterson díszlettervező –, ami még egy nagyköltségvetésű játékfilm esetében is kiugróan magas szám. Ráadásul Gareth mindenütt valósághű hatásra törekedett, azért a díszleteket nagyon aprólékosan ki kellett dolgoznunk, hogy közvetlen közelről is meggyőzően hassanak.”
Sharen Davis jelmeztervezőtől olyan ruhákat kért a rendező, amelyek nem hivalkodóak, hanem a karakterek személyiségéből fakadnak. „Rengeteg katonai rész van a filmben – magyarázza Davis –, úgyhogy az ötvenes évek uniformisaitól a legmodernebb amerikai haditengerészeti és katonai egyenruhákig mindennek pontosan utána kellett néznünk. Izgalmas volt ábrázolni azt a változást is, amit a főszereplők az évek során keresztül mennek.”
A rendező, aki korábban az angol televíziónál komoly tapasztalatokat szerzett a vizuális hatások tervezésében, olyan munkatársakat kapott, mint Jim Rygiel, aki A Gyűrűk urában Középföldét keltette életre, és John Dykstra, aki a Csillagok háborúja óta a szakterület egyik meghatározó alakja.
„Gareth pontosan tudja, hogy kell 3D szörnyeket tervezni a laptopján, úgyhogy öröm volt vele dolgozni – mondja Rygiel. – Más filmekben általában zöld vásznat helyezünk mindenhová, ő viszont fekete háttér előtt akart dolgozni, mert ez jobban megfelelt Seamus atomoszférikus képi világának.”
A vizuális hatásokat a londoni Double Negative és a kanadai Motion Picture Company között osztották szét. Az igazi kihívást a digitális elemek beolvasztása jelentette a leforgatott jelenetek hús-vér valóságába. „Tökéletességre törekedtünk – fejtegeti Rygiel. – A filmben hatalmas szörnyek csapnak össze, városok pusztulnak el, szökőár söpör végig a szárazföldön, nagy kiterjedésű katonai hadmozdulatok zajlanak, és azt akartuk, hogy a néző úgy érezze: mindez valóság!”
A filmzene megkomponálására Alexandre Desplat-t kérték fel. A hatszoros Oscar-jelölt Desplat soha azelőtt még nem komponált szörnyfilmhez, és hatalmas lelkesedéssel vetette magát a munkába. Sötét, komor hangulatú zenéjében sok elektronikus elemet alkalmazott, de a záró részt a Hollywood Studio Orchestra száznál is több muzsikusával vette fel.
„Alexandre az egyik kedvenc zeneszerzőm – áradozik Desplatról Edwards. – Még most se hiszem el, hogy ő szerezte a filmem zenéjét. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit a sorstól kaptam.”

GODZILLA PARTOT ÉR

A Godzilla története Japánban indul, keresztülvezet a fél világon, végül San Franciscóban zárul. A stáb tagjai majdnem ugyanennyit utaztak, hogy felvegyék a film jeleneteit.
A forgatás oroszlánrésze Hawaiion, Las Vegasban, és a kanadai Vancouverben zajlott, de a csapat megfordult San Diegóban és Tokióban is. Paterson és munkatársai bonyolult, részletekben gazdag belső és külső díszleteket álmodtak meg, amelyek a Vancouver elővárosában, Burnabyban lévő Canadian Motion Picture Park (CMPP) műtermeiben épültek fel.
A forgatás a Vancouver Convention Centerben indult: az épület labirintusszerű belső terei előbb a honolului, majd a tokiói repteret helyettesítették.
Kanadában rögzítették a film legpusztítóbb jeleneteit. „Bár százméteres szörnyek nem szoktak végigdübörögni városainkon, természeti katasztrófák időről időre történnek, és a tévé is beszámol róluk, úgyhogy a nézők jól tudják, hogy fest egy ilyen tragédia a valóságban– magyarázza Edwards. – Ezért a legapróbb részletnek is stimmelnie kellett.”
Vancouver belvárosát alakították át San Francisco ostromlott üzleti negyedévé, ahol Godzilla érkezése nyomán kitör a pánik, és az emberek elárasztják az utcákat. A forgatás Elizabeth Olsen is jelen volt. „Még soha dolgoztam ennyi statisztával – emlékezik a színésznő. – Az egész jelenet hátborzongatóan reális volt.”
A CMPP is számos San Franciscó-i díszletnek adott helyet. Az egyik stúdióban Paterson megépített egy chinatowni utcarészletet egy hatalmas víznyelővel, amelyen keresztül Ford és csapata bejut San Franciscóba.
Ezt a krátert, amelyet Edwards az Ördög Barlangjának nevezett, autóroncsokkal, épületmaradványokkal és egyéb hulladékkal töltötték fel. Miután a felvételekkel végeztek, ugyanebben a díszletben forgatták le a Fülöp-szigeteken játszódó barlangi jeleneteket, amelyekben Graham és Serizawa rájönnek, hogy valami hatalmas és ismeretlen dolog szabadult a világra.
„A díszlet elképesztő volt – lelkesedik Sally Hawkins. – Bár tudtuk, hogy számítógéppel még kiegészítik a felvételt, igazából semmit se kellett hozzáképzelnünk a látványhoz, mert minden elem jelen volt, és ijesztően hitelesnek tűnt.”
Szintén a CMPP műtermében épült meg Paterson egy másik hatalmas díszlete, a 2,7 kilométer hosszú Golden Gate híd 120 méteresre lekicsinyített mása. A híd hátterében látható városkép úgy készült, hogy Rygiel munkatársai San Franciscó-i felhőkarcolókról óriási felbontású panoráma-felvételeket csináltak a városról, és ezekből rakták össze számítógépes eljárással a város hajszálpontos, 3D modelljét.
Fontos helyszín volt még Finn Slough, egy százéves, festői halászfalu a kanadai Fraser folyó mellett, melynek cölöpökön nyugvó kis faházai a víz fölé nyúlnak. Edwards ezen a különleges helyszínen rendezte be Tokió lezárt zónáját, ahová Ford beszökik édesapjával.
A Janjira Atomerőben játszódó jeleneteket részben a vancouveri Catalyst papírmalomban, részben pedig Vancouvertől délre, az Annacis Islanden lévő szennyvíztisztítóban vették fel, és ezeket egészítették ki néhány stúdiófelvétellel.
A kanadai forgatás után a stáb átköltözött a hawaii Oahura, ahol forgattak többek között a Waikiki Beachen és egy kőbányában, amelyik a beomlott bánya bejáratát „alakította” a filmben.
A film legelején látható képekért Oahu keleti partjára utaztak. Itt újraalkották a Pacific Atollt, ahol az 1950-es évek elején a hidrogénbomba kísérleti robbantásai folytak. Ezután Pearl Harbor következett, amely tengerészeti bázisként szerepel a filmben. Edwards itt leforgatott három jelenetet USS Missouri hadihajó fedélzetén, amely a Godzilla nyomait követő USS Saratogaként jelenik meg a vásznon. A szomszédos Hickam légibázison pedig Aaron Taylor-Johnson felszállt egy igazi C-17 repülőgépre, amely a filmben a San Francisco-i HALO (High Altitude, Low Opening) küldetésére repíti.
A HALO egy olyan ugrástípus, amelyben az ejtőernyősök nagy magasságból ugranak ki, de csak közvetlenül a föld felett nyitják ki az ernyőjüket. James D. Dever, a film katonai tanácsadója több ilyen ugrásban vett részt, és ő gondoskodott a jelenet szakszerűségről.
Dever figyelme kiterjedt az alakias mozgásra, és a katonai szaknyelv, az utasítási lánc, valamint a fegyverek precíz használatára, ezenkívül az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának összekötőjeként ügyelt a katonai eszközök és a filmben statisztáló rengeteg amerikai és kanadai katona biztonságára is. „Kiderült, hogy a Védelmi Minisztériumban rengeteg a Godzilla-rajongó – meséli Edwards mosolyogva –, és szerintem borzasztóan élvezték, hogy részt vehettek a forgatáson.”
Dever képezte ki Aaron Taylor-Johnsont, hogy meggyőzően alakíthassa a Haditengerészet tisztjét. „Három napig gyakoroltunk egy táborban – mondja Dever. –Megtanítottam neki a fegyverek használatát, a katonás mozgást, a tisztelgést és minden más szükséges tudnivalót.”
Waikiki strandján vették fel a szökőár érkezését, amely elpusztítja a környék legismertebb épületét, a Hilton Rainbow Towert. A produkciónak sikerült, ami korábban senkinek: 15 teljes órára kiüríteni Waikiki legnépszerűbb bevásárló utcáját, a Lewers Streetet, hogy felvegyék, ahogy a hatalmas hullám statiszták százait magával sodorva végighömpölyög Waikikin.

A SZÍNÉSZEK

AARON TAYLOR-JOHNSON (Ford Brody) Angliában született, és hat éves kora óta játszik filmekben. A John Lennon – A fiatal évek (Nowhere Boy) főszerepe óta számít igazi sztárnak, azóta láthattuk többek között a Ha/Verben (Kick/Ass) és az Anna Kareninában.

KEN WATANABE (Dr. Ishiro Serizawa) a tokiói En színházban kezdte pályafutását, később japán tévésorozatokban és szamurájfilmekben szerepelt. Első nem japán nyelvű filmje Az utolsó szamuráj (The Last Samurai) volt, amelyért Golden Globe- és Oscar-díjra jelölték. További filmjei: Eredet (Inception), Egy gésa emlékiratai (Memoirs of a Geisha), Levelek Iwo Jimáról (Letters from Iwo Jima).

ELIZABETH OLSEN (Elle Brody) a 2011-es Martha Marcy May Marlene-ben ugrott ki, azóta játszott a Béke, szerelem és félreértésben (Peace, Love, & Misunderstanding), az Öld meg a kedvesemetben (Kill Your Darlings) és A gyilkos médiumban (Red Lights)

JULIETTE BINOCHE (Sandra Brody) 1997-ben Az angol betegért (The English Patient) elnyerte a legjobb nő mellékszereplő Oscar-díját. Néhány további filmje: Csokoládé (Chocolat), Mária Magdolna (Mary), Valaki más élete (La vie d’une autre), Cosmopolis.

SALLY HAWKINS (Graham) a Hajrá, boldogság (Happy-Go-Lucky) főszerepéért 2009-ben Golden Globe-díjat kapott, a Blue Jasmine-ért pedig Golden Globe, Oscar- és BAFTA-díjra jelölték. Láthattuk még a Jane Eyre-ben, A szerelemmadár-ban (Love Birds), és A hasonmásban (The Double).

DAVID STRATHAIRN (William Stenz admirális) Oscar- és BAFTA-díjat kapott a Jó estét, jó szerencsét (Good Night, and Good Luck) főszerepéért. Néhány további filmje: Veszélyes vizeken (The River Wild), Törés (Fracture), Lélekölő (Cold Souls), Lincoln.

BRYAN CRANSTON (Joe Brody) a második színész az Emmy-díjak történetében, aki zsinórban háromszor is elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést. Cranston a Totál szívás (Breaking Bad) című sorozattal vitte végbe ezt a bravúrt. Másik legismertebb tévésorozata a Már megint Malcolm (Malcolm in the Middle) volt, amelyért Emmy- és Golden Globe-díjra jelölték. A mozivásznon láthattuk többek közt A család kicsi kincsében (Little Miss Sunshine), a Mindörökké rockban (Rock of Ages) és az Argo-akcióban (Argo).

AZ ALKOTÓK

GARETH EDWARDS (rendező) az Angliai Nuneatonban született, és hat éves kora óta filmrendező akart lenni. Már nagyon fiatalon beleásta magát a CGI világába, és több éven át BBC-produkciókba dolgozott otthoni számítógépéről. 2010-ben elkészítette a „Monsters” című sci-fit, amelyben űrlények támadják meg a földet. A kisköltségvetésű alkotást BAFTA-díjra jelölték, és a film sikere nyomán figyelt fel Hollywood az ifjú angol rendezőre, akinek a Godzilla az első szuperprodukciója.

THOMAS TULL, JON JASHNI, MARY PARENT, BRIAN ROGERS (producerek) külön-külön és együtt is számos sikerfilm producerei voltak. Ezek közül néhány: Tűzgyűrű (Pacific Rim), Acélember (Man of Steel), 300, Másnaposok (The Hangover), Noé (Noah).

MAX BORENSTEIN (forgatókönyvíró) írta A hetedik fiú (The Seventh Son) forgatókönyvét.

DAVID CALLAHAM (történet) jegyzi társszerzőként a Doom és A feláldozhatók (The Expendables) történetét és forgatókönyvét.

PATRICIA WHITCHER, ALEX GARCIA, YOSHIMITSU BANNO, KENJI OKUHIRA (executive producerek) nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Thor, Egy gésa emlékiratai és A szólista (Soloist). Banno a Godzilla-sztori jogait birtokló Toho elnöke, aki rendezőként és producerként számos japán Godzilla-filmet készített.

SEAMUS McGARVEY (operatőr) dokumentumfilmesként kezdte pályáját, a kilencvenes évek közepén nyergelt át a játékfilmekre. A 2007-es Vágy és vezeklés (Atonement) és a 2012-es Anna Karenina operatőri munkáiért Oscar-díjra jelölték.

OWEN PATERSON (díszlettervező) olyan világsikerek díszleteit tervezte, mint a Mátrix (The Matrix), a V, mint Vendetta (V for Vendetta), a Vörös bolygó (Red Planet) és a Zöld Darázs (The Green Horne).

SHAREN DAVIS (jelmeztervező) három évtizedes pályafutása során kétszer is az Oscar-díj közelébe került: 2005-ben a Ray-ért, 2006-ban a Dreamgirlsért jelölték. Ő tervezte többek közt az Eli könyve (The Book of Eli), A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness) és a Django elszabadul (Django Django Unchained) jelmezeit.

BOB DUCSAY (vágó/társproducer) vágta A múmiát (The Mummy), a G. I. Joe: A kobra árnyékát (G.I. Joe: The Rise of Cobra) és a Van Helsinget.

JIM RYGIEL (VFX supervisor) háromszor kapott Oscar-díjat A Gyűrűk ura-trilógia (The Lord of the Rings) különleges hatásaiért. A Godzillát megelőző munkája VFX supervisorként A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man) volt.

ALEXANDRE DESPLAT (zeneszerző) a Színes fátyol (The Painted Veil) zenéjéért Golden Globe-díjat kapott. Emellett hatszor jelölték Oscar-díjra, legutóbb a Philomena – Határtalan szeretetért (Philomena). Néhány további filmje: Az Argó-akció, A király beszéde (The King’s Speech), A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox), a Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) és A királynő (The Queen).

A WARNER BROS. és a LEGENDARY PICTURES bemutatja “GODZILLA” AARON TAYLOR-JOHNSON, KEN WATANABE, ELIZABETH OLSEN, JULIETTE BINOCHE, SALLY HAWKINS, DAVID STRATHAIRN, BRYAN CRANSTON. Producer: THOMAS TULL, JON JASHNI, MARY PARENT, BRIAN ROGERS. Forgatókönyv: MAX BORENSTEIN. Történet: DAVID CALLAHAM. Executive producerek: PATRICIA WHITCHER, ALEX GARCIA, YOSHIMITSU BANNO, KENJI OKUHIRA. Társproducer: BOB DUCSAY. Kép: SEAMUS McGARVEY. Díszlet: OWEN PATERSON. Jelmez: SHAREN DAVIS. Vágó: BOB DUCSAY. VFX supervisor: JIM RYGIEL. Zene: ALEXANDRE DESPLAT. Rendezte: GARETH EDWARDS

Színes, amerikai–japán film, 2014

A WARNER BROS. és a LEGENDARY PICTURES bemutatja

GODZILLA (12)

Magyarországi mozibemutató:
2014. május 15.

AARON TAYLOR-JOHNSON KEN WATANABE
ELIZABETH OLSEN JULIETTE BINOCHE
SALLY HAWKINS DAVID STRATHAIRN
BRYAN CRANSTON

Producer:
THOMAS TULL JON JASHNI
MARY PARENT BRIAN ROGERS

Forgatókönyvíró:
MAX BORENSTEIN

Történet:
DAVID CALLAHAM

Executive producerek:
PATRICIA WHITCHER ALEX GARCIA
YOSHIMITSU BANNO KENJI OKUHIRA

Társproducer:
BOB DUCSAY

Fényképezte:
SEAMUS McGARVEY

Díszlettervező:
OWEN PATERSON

Jelmeztervező:
SHAREN DAVIS

Vágó:
BOB DUCSAY

VFX supervisor:
JIM RYGIEL

Zeneszerző:
ALEXANDRE DESPLAT

Rendezte:
GARETH EDWARDS

WWW.GODZILLAAFILM.COM
Facebook.com/MozICom

A magyar változat munkatársai

Varjú Kálmán Ford
Wégner Judit Graham
Varga Gábor Jump Master
Háda János Brody
Rosta Sándor Stenz
Haffner Anikó Elle
Ifj Jászai László Hampton
Csankó Zoltán Serizawa
Györgyi Anna Sandra
Pál Dániel Sam
Kis Kovács Luca PO3 Martinez
Kardos Róbert Jaimway
Jakab Márk Morales

további magyar hangok

Varga Rókus Janicsek Péter
Papucsrek Vilmos Király Adrián
Horváth Gergely Kapácsy Miklós
Berzsenyi Zoltán Jantyik Csaba
Haagen Imre Renácz Zoltán
Szkárosi Márk Pál Tamás
Hámori Eszter Seder Gábor
Megyeri János Vári Attila
Szitás Barbara Rétfalvi Tamás
Béli Ádám Kisfalusi Lehel
Sági Tímea Horváth Zsuzsa
Bartók László

Magyar szöveg Heltai Olga
Hangmérnök Illés Gergely
Rendezőassszisztens és vágó Kajdácsi Brigitta
Gyártásvezető Kéner Ágnes
Szinkronrendező Nikodém Zsigmond

Oldalak: 1 2