Feltámaszthatók – Rozsomák: Az állam ellensége

Napjaink képregénydömpingjében nagyon könnyű elfeledkezni arról, hogy a kétezres évek elején milyen sivár állapotok uralkodtak a szuperhősök terén. Persze kéthavonta megjelent az újraindított Csodálatos Pókember, de azt, illetve az alkalmi moziadaptációkat leszámítva nem sok jutott az érdeklődőknek.

Aztán 2005-ben új szelek kezdtek fújni, lágyan, gyengéden, ahogy a márciusi szellők. Fiatal egyetemistaként így éltem meg, amikor a Panini hirtelen nem egy, de négy Marvel sorozatot indított útjára havi megjelenéssel. Jó érzés volt minden hónapban elmenni az újságoshoz, leemelni a legfrissebb számokat, majd hazavinni, elolvasni, hozzárakni a gyűjteményhez. Persze, csóró fiatalként már akkor el kellett döntenem, hosszú távon mely címek mellett tartok ki, ez a Hihetetlen Pókember az Újvilági X-men lett. De ezek mellett még útjára indult az Újvilági Fantasztikus Négyes, valamint Mark Millar és John Romita Jr. Rozsomákja. Ezekbe pénztárcám soványsága miatt már csak bele-bele tudtam kóstolni.

Nem voltam ezzel egyedül. Az első év után a Panini éppen ezt a két utóbbi címet kaszálta el, és kicsit vaskosabb és igényesebb kivételben folytatta az előző kettőt. Sajnos ez sem tartott sokáig, alig egy évvel később ezek a sorozatok is megszűntek. Úgy tűnik, hamis volt a tavasz ígérete, vagy csak nagyon kevés volt hozzá a fecske.

Azóta változtak a dolgok. Egyrészt a csóró egyetemista hallgatókból dolgozó felnőttek lettek, vaskosabb pénztárcával, másrészt a zsáner szélesebb körben is elfogadottá vált, tetszik vagy nem tetszik, de elsősorban mégis csak Robert Downey Jr. sármjának köszönhetően. Ma már idős mamókákon is látni Bosszúállós pólókat, a könyvesboltok polca pedig tele vaskos keményfedeles kötetekkel, néha az az ember érzése, éves szinten annyi jelenik meg belőlük, mint ahány füzet jelent meg két évtizede.

Nagyon adta magát, hogy az azóta nehezen beszerezhető Rozsomák sorozatot újrakiadják keménykötetes formában, különösen, hogy idén tért vissza Hugh Jackman Loganje a vászonra. Ugyanazt kapjuk, egybegyűjtve, igényesebb kivételezésben, ugyanakkor mégis csak egy túltelített piacon, ezernyi hasonló kiadvány után.

Ami talán valahol jobb is, mert a történetet a saját érdemei szerint tudjuk értékelni, és nem esünk hasra csak azért, mert hogy hosszú-hosszú megvonás után kapunk egy csipetnyit mindenhonnan a Marvel Univerzumból. Márpedig Mark Millar története elsősorban mégis csak erre épít: Rozsomák az egész Marvel Univerzum ellen.

Különös egy fickó ez a Millar, a történetei lefedik a teljes kedvelhetőségi spektrumot. Akadnak szerethető munkái, akadnak olyanok, amiket háromszor falhoz vág az ember, illetve a kettő között minden. A Rozsomák valahol a tökéletes ismerkedési alapot jelentheti az érdeklődőnek Millar munkásságait illetően, ugyanis a tisztes középszert nyújtja, se többet, se kevesebbet.

Még a Millarra jellemző jópofa alapötlet is elmarad, ami új megközelítésből mutatja be az adott karaktert. Rozsomákot ugyanis a történet elején elfogják, hogy agymosott gyilkológépet faragjanak belőle. Gyakorlatilag megkapjuk az eredettörténetét még egyszer egy B-kategóriás nyári akciófilm stílusában, amihez hasonlót Stallonétől láthatunk a Feláldozhatók-sorozatában, csak itt kevesebb öniróniával. Emellett Millar kicsit sumákol is ezzel kapcsolatban, nem csak az X-fegyverre nem tesz senki utalást a történet során, de arra sem, hogy Logant már egyszer ki kellett vakarni ebből a mocsokból. Kedvesen, mosolyogva elénk teszi a spanyolviaszt, és mélyen hallgat arról, hogy ezt már feltalálták.

Milyen a történet maga? Egy sokszor líraian elmesélt, faékegyszerűségű kliségyűjtemény. Rozsomák bosszút akar állni, kimossák az agyát, letarolja a fél világot, újra kimossák az agyát, letarolja a másik fél világot, és végül bosszút áll. Mit kapunk emellett? Vendégszereplők garmadát, meg a szokásos millari túlzásokat. Az egyik jelenetben Elektra tizenkét menüt rendel magának a szakácstól, mert még nem döntötte el, mit eszik – elvégre mégiscsak egy elkényeztetett újgazdag, nem számít, hogy ez szembe megy nindzsaneveltetésével. Közvetlenül utána pedig alsóneműben küzd meg egy sereg orgyilkossal a hóborította New York-i háztetőkön.

Ez igaz a gonoszokra is, akik nagyon kicsinyesek és brutálisak egyszerre. Strucker báró szíve választottja például felszólítja szerencsétlent, hogy milyen zongoraszólót játsszon le neki, miközben megcsalja urát – pedig az az imént még gyereket is áldozott neki. Legnagyobb harcosuk, Gorgó, kiváló kardművész, zseniális polihisztor, emellett képes kővé változtatni tekintetével az embereket. Használja is kétszer, ki nem találnánk, hogy győzi le Rozsomák. Egy mindennél radikálisabb és gonoszabb szervezetet szolgál, akik már négymilliárd éve készülnek az emberiség elpusztítására – remélhetőleg párszor kanasztáztak is közben, különben lassan telt az az idő. Harcosokat pedig agymosott szupergonoszokból verbuvál, akiket Rozsomák minden bűntudat nélkül szecskáz fel, anélkül, hogy bárki eltűnődne azon, hogy hát ugyanolyan áldozatok ők is, mint hősünk.

Úgy tűnik, nagyon lehúzom szegény Rozsomákot, pedig azért vannak erényei is. A cselekmény pörgős, jópofa akciójelenetekkel, amelyeket Romita energikusan ábrázol. A vendégszereplők között jó pár – Elektra, Fantasztikus Négyes, X-men – igencsak eltalált. Millar jól elkapja Logan karakterét, hogy a mogorva gyilkológép álarca mégis csak egy barátai iránt elkötelezett, elesettekkel törődő figurát rejt. A magyar kiadás pedig kifejezetten igényes a gördülékeny fordítással, a keményfedeles formátummal, Garth Ennis előszaván pedig különösen jól szórakoztam.

Megérte hát ennyi év után egyben elolvasni a teljes történetet? Igen, határozottan. Kifejezetten jól szórakoztam azon a délutánon, amikor egyben kiolvastam. Épp csak utána nem maradt velem. Érdekes volt két évtized után azzal szembesülni, hogy azért mennyivel erősebb történetek vannak mind Rozsomákról, mind Millar tollából. Érdekes volt ezt az új élményt a régivel összehasonlítani. Bárki bármit is mond, Az állam ellensége nem egy skót whisky, hanem egy fröccs.

Ami nem baj, mert egy fröccs határozottan jól tud esni, főleg nyáron. De aki erős italt szeretne, az nem ezt kéri magának. Igaz, ő nem is régi kamasz énje véleményét kéri ki jó italokat illetően.

Pusztai Dániel

Cím:	Rozsomák: Az állam ellensége
Szerző(k):	Mark Millar, John Romita Jr., Klaus Janson, Paul Mounts, Kaare Andrews
Kiadó:	Fumax
Ár:	10995 / 12995 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	312 / 344 oldal
Megjelenés:	2024.07.07.
Megvásárolható:	Könyvesboltok és Képregényboltok
Online vásárlás:	fumax.hu fumax.hu