Fald fel a Marvel Univerzumot! – Marvel Zombik

Zombik. A szó hallatán a klasszikus agyatlan, botladozó-oszladozó, emberhúsra – legtöbbször agyra – éhező (Fulci-típusú) élőholtak ugranak be kapásból. Na meg a részről-részre ’okosodó’, eszközhasználó és kommunikáló Romero-típusú ösztönlények. Valljuk be, nem sok potenciált látnék egy történetben, amiben a Marvel univerzum hősei rothadozva zsámolyognának falkákba verődve préda után, miközben a nem fertőzöttek fogcsikorgatva végighullajóznak rajtuk. Akkor már izgalmasabb lenne, ha Boyle-típusú fürge ragadozólényekként tombolnának végig az univerzumon.

Mark Millar azonban nem az az író, aki szeret belesüppedni kényelmesen mások ötleteibe, vannak neki sajátjai. Hogy ezek aztán mennyire jók vagy sem, az már persze egészen más kérdés, de a zombi-innovációja mindenképpen elég sikeresnek bizonyult, hogy még jópár Marvel Zombi történetet hívjon életre. Az egész ugyanis tőle származik, egy három részből álló, párhuzamos-világos Újvilág F4 történetnek indult. A kedvező fogadtatásnak köszönhetően még abban az évben a zombik megkapták saját öt részes sorozatukat, aminek írói teendőit jó érzékkel Robert Kirkmanre bízták, aki addigra már két éve sikeresen futtatta a The Walking Dead alternatív zombidrámáját. Kirkman aztán ki is bontotta Millar alapötletét, és itt teremtette meg a hősökből zombivá vált lények jellemzőit.

A Kirkman-típusú élőholt szuperzombik halottak, oszlanak, de minden képességük birtokában vannak – leszámítva a gyógyítással kapcsolatos erőket, hiszen halottak. Jóllakottan nem puszta ösztönlények, sőt, az egész drámaiságuk abban rejlik, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, mit tesznek, és kikkel. Moralitásuk szertefoszlik, főleg ahogy az Éhség egyre jobban eluralkodik rajtuk, és mindent megtesznek, hogy csillapítsák azt – amit csak ideig-óráig képesek. Feldarabolva is ugyanolyan jól funkcionálnak tovább, egyedül az agyi trauma öli meg őket végleg. Ugyan igazán remek lehetőség lenne egy különleges drámát felvázolni így, ön- (és minden élőt) marcangoló hősökkel, inkább egyfajta sötét vígjátékot kapunk, Sean Phillips kiváló rajzaival. Kellőképpen gusztustalan, megfelelően szuperhősös, de valahogy furcsán A-listás egy ilyen ZS-kategóriás dologhoz, Suydam csodásan visszataszító homage borítóival együtt. Mert habár sok minden lehetne, a Marvel Zombik a nap végén csak egy jópofa hecc, egy marhaság, amit könnyedén elfelejthet az olvasó.

A kötet legnagyobb hibája amúgy pont az, ami tizenhárom éve az egyik legviccesebb pontja volt: gyakorlatilag úgy kezdődik, mintha az Újvilág F4 23. füzetét éppen most csuknánk be. Ami viszont ott jól működött, hogy semmit nem tudtunk a zombik világáról, egy önálló címben elég nagy hendikep. Kapásból egy majdnem teljesen felemésztett világban öt füzeten keresztül olvashatjuk a zombi hősök nyűglődését, ahol olyan dolgokra utalnak, amiket sokkal érdekesebb lenne látni is, nem csak pár elejtett mondatból ismerni. Ugyan az időközben sorozattá duzzadt halottparádé kapott később egy előzménykötetet, ahol például végre láthatunk is, amin Pókember az egész kötet alatt sopánkodik, ez már csak egy utólagos foltozás – és jelen kiadvány szempontjából teljesen irreleváns is.

KR

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 18. kötet 
Marvel Zombik
(Marvel Zombies #1-5)
Szerzők: Robert Kirkman, Sean Phillips
Megjelenés: 2018. augusztus 30.