kilencedik.hu / Cikkek / Emlékezés Rusz Líviára – 1: Látogatás és válogatás

Emlékezés Rusz Líviára – 1: Látogatás és válogatás

2020. február 28. | |  
Megoszts

Ahogyan jeleztük, a következő hét napban több régebbi írás és képgaléria felelevenítésével szeretnénk emlékezni a 89 éves korában elhunyt képregényrajzolóról. Az alábbi írás a Panel blogon jelent meg 2010. október 11-én egy képregénybörze beszámolójával együtt. Akkor az a megtiszteltetés ért, hogy a szegedi képregényfesztivál szervezői csapatát képviselve munkái között válogathattam és együtt állítottunk össze egy életmű kiállítás anyagát. Ahogyan az összes freeblogos, ez a blog is eltűnt, így jelenleg csak itt található meg.

A börzét (20. képregénybörze – szerk.) egy órával hamarabb fejeztük be, mert Rusz Lívia otthonában már várt bennünket, Kiss Ferit, feleségemet és engem. A Romániában és Magyarországon is a legfontosabb alkotók között jegyzett képregényrajzoló a második Szegedi Képregényfesztivál díszvendége lesz, ami azt jelenti, hogy egy nagyobb kiállítást rendezünk a tiszteletére és egy hosszabb beszélgetést is megejtünk Kiss Feri és Kertész Sándor részvételével. Mindennek 80. születésnapján kívül az adja aktualitását, hogy végre magyar nyelven is megjelenik a Rusz Lívia monográfia más (igényesebb) képanyaggal, valamint megjelenik az első színes képregénymúzeum kötet is, ami Rusz Líviától közöl válogatást. A kötetek premierje is a szegedi fesztiválon lesz, így a tavalyi Dargay Attila emlékkiállítás után most egy pozitív kicsengésű ürüggyel élhetünk.
A bőséges ebéd végére kezdeti illetődöttségünk eltűnt, hála Rusz Lívia közvetlen és kedves természetének. Kotász Zolitól közöltünk egy kiváló riportot a témában (Panel 4. szám – reményeim szerint ez is szerepelni fog következő heti válogatásunkban – szerk.), tehát a ház hangulata nem ért egészen váratlanul, mégis életre szóló élmény volt a vendégség, valamint az életmű áttúrása. A kötetekkel hamar végeztünk, azonban az eredeti rajzokkal volt egy kevés küzdelem. Livi néni kezdetben ügyet sem vetett arra, hogy miket válogatok ki, azonban a közepe felé már egyre határozottabban fejezte ki, melyekkel nincs kibékülve. Szerettem volna pl. egy félig kész tusrajzot bevenni. A grafikán mindössze egy fej maradt meg a ceruzavázlat szintjén. Ez amiatt volt érdekes, mert vázlatai (saját elmondása szerint) nincsenek már, egy félig kész rajz pedig némi többlet információval bírt volna. Nagyon tiltakozott még, amikor odaértem régi rajzaihoz, én pedig annál nagyobb lelkesedéssel vetettem beléjük magam. Rögtön megfogtak frissességükkel és merészségükkel. Némi unszolás után néhány rajz esetében beadta a derekát, de volt egy nagyon korai Csipike, amire végül azt mondta, hogy inkább nekem adja ha annyira tetszik, de semmiképpen sem állíthatom ki. Erre már nem tudtam nemet mondani. Már befejeztük a válogatást, amikor néhány dolgot hiányolt még és elővett olyan mappákat, melyek eddig nem kerültek elő. Igazán kár lett volna ezekről elfeledkezni, mert a válogatás leglátványosabb darabjai közül sok ezekből került elő. Tudni kell Rusz Líviáról, hogy 1:1 méretarányban rajzolt, vagyis eredeti grafikái ugyanakkorák, mint a képregényben, mesekönyvben megjelent rajzai. Gyanítom, hogy nem sok alkotó dolgozik így. Mindenesetre emiatt a kiállított darabok a megszokottnál(?) kisebb méretűek, viszont ez utóbbi mappákból már egész nagyméretű rajzok is előkerültek – hasznára fog válni a kiállításnak.
Sikerült sok érdekességet előhalászni, mint nem megjelent borítóváltozatok és egyéb grafikák B variánsai. Egy függőlegesen komponált falu montázsra találtam legalább 4 variációt, de ezek végül elvéreztek a válogatásnál. Egy gótikus ablak előtti párra is találtam 3 változatot, melyből csak kettőt engedett ki a művésznő azzal, hogy minek ugyanabból ennyi. Lehet, hogy igaza van, mindenesetre úgy gondoltam, hogy pont ezek az adalékos információk tesznek érdekessé egy kiállítást. Szerencsére előkerültek Hamupipőke eredetik is. Ez tudtommal csak román kiadásban jelent meg, azonban, ha valamit, akkor ezt mindenképpen érdemes levadászni ottani ismerősök révén, ugyanis szöveg nincs benne (minek is? a történetet ismeri mindenki), a rajzok viszont erőteljesen adják át az egyes szereplők érzelmeit, karakterét. Sosem kedveltem ezt a mesét, de ezzel az ábrázolással sokkal inkább emlékeztet a Csipkerózsika komor és gótikus hangulatára, ami viszont már nagy kedvencem.

Rusz Líviától és Tenkei Péter rajzfilmes fiától hat óra után köszöntünk el, majd Ferinél tettünk egy gyors látogatást. Összegyűjtöttünk néhány kimaradt kötetet, dvd írás, majd irány vissza Szeged. Este még megmutattam kortárs képzőművészetet gyűjtő apósomnak (ők vigyáztak a gyerekekre, amíg mi távol voltunk) a kiállítási anyagot, aki nagy elismeréssel szólt róla (naná!).

Kiegészítés:
Ha jól emlékszem, Livi néni paprikás csirkével várt bennünket, de az egészen bizonyos, hogy nagyon jól készítette el. Erre feleségem is jól emlékszik, aki elkísért engem. Vele őszintén érdeklődve, kötetlenül, sok kedvességgel beszélgetett. Feleségem, tekintettel arra, hogy Jugoszláviában töltötte gyerekkorát, szinte teljesen kimaradtak Rusz Lívia munkái, de mégis ennek a személyes látogatásnak hála elevenen él benne a művésznő, halálhíre őt is lesújtotta – ahogyan bárkit, aki személyesen ismerhette.

Szabó Zoltán Ádám
Eredeti közlés: Panelblog.hu, 2010.

Kategóriák: