Élsz vagy halsz – Predator

Olyan dolgokat akarnak felülmúlni, amelyek felülmúlhatatlanok. A sportban megszokott a fejlődés, szinte minden olimpián jobb eredmények születnek, mint az előzőn, hiába tűnik minden rekord meghaladhatatlannak. De a filmen… Ha egy új verzió, továbbgondolás, remake vagy bármi az eredetiből táplálkozó dolog megközelíti az előző színvonalát, mint mondjuk a Blade Runner, már hálát adunk Hollywoodnak.

Na de a Predator vagy az Alien? Ki ad hálát a Ragadozó első része után bemutatott bármelyik verzióért? Ki nem ismeri el, hogy az idén épp 40 éves A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: halál máig a hivatkozási pontok a sorozatban, és minden, ami utána jött, legfeljebb karcolgatja az elmét, egy-egy hangulatot elkap, de ami az első két résznél végigszaladt az ember érhálózatain, majd a filmművészeti lapok hasábjain, az felülmúlhatatlan a mai napig?

A Prometheus különös film. Olyan vonzó a képi világa, annyira hangulatos és kifejező, hogy időről időre elfelejtem, mennyi ön- és egyéb ellentmondással van tele, és hogy egy óra múlva már fogom a fejem, te jó ég, ez meg mi. Úgyhogy másfél évente elkezdem nézni, aztán bele-beletekerek és jó idegesen arra gondolok, milyen jó filmet lehetett volna összerakni ezekből az ötletekből ezzel a tárgyi világgal és vizualitással. Az Alien Covenant még ennyire se volt képes, egyszerűen unalmas, az új Ragadozó pedig ugyancsak felejthető.

Képregényben ezeket a grandiózus vagy csak sok makettet, ma már CGI-t igénylő történeteket sokkal könnyebb megalkotni, ahogy könyvet is könnyebb írni. Így a Predator vagy/és Alien témában elkészült kábé egy tucat filmhez százas nagyságrendben mérhető a comicok és a könyvek száma. Plusz egy-két videojáték. Ezek egy része természetesen jobban, sőt rajongói szinten legendásan, mások átlagosabbra sikerültek.

A képregényvonalon főleg film (és filmsorozat és animációs sorozat és könyv és videojáték) licencek kiadója, a Szukits első, kilencvenes évek végén kiadott komikjai után tíz évvel a Cartaphilus adott ki két gyűjteményes kötetet, majd megint eltelt tíz év, és most újra az eredeti kiadó vállalta fel egyelőre két sorozat megjelentetését.

Dan Abnett dolgozott a 2000 AD-nek, Marvelnek, DC-nek, Dark Horse-nak, írt képregény, tucatnyi könyvet, különböző időkben és galaxisokban játszódó műveket. Az ÉLET és HALÁL-sorozat első kötetében, a PREDATOR-ban Brian Albert Thies rajzoló a partnere, akit főleg a Star Wars Legacy-sorozatból ismerhetünk.

Mi ez az Élet és halál? A Szukits előző Dark Horse-os képregényfolyama, a TŰZ és KŐ egy Prometheus-os AvP-történet volt, ennek a szériának a folytatása az eredetileg 2016-17-ben megjelent, négy köteten (Predator, Prometheus, Aliens, AvP) átívelő sorozat.

Az alaphelyzet és a kibontakozás is szokásosnak, akár sablonosnak is tekinthető. A Weyland-Yutani, azaz „A” Társaság kommandósokat küld az LV-797-es bolygóra, a Tartarusra, hogy elébe menjen a konkurens Seegson cég bányászati kutatásainak, azaz hogy megvédje jogos, terraformálásra kiszemelt tulajdonát. A Társaságnak a kezdetektől célja, hogy bármilyen idegen életformából mintát vigyen a Földre, ez most sincs máshogy. A kommandósok vezetőjének és a cég képviselőjének minden részben megszokott konfliktusa abból ered, hogy az egyiknek az emberei élete a fontos, a másiknak „A” Minta.

Csakhogy ezúttal egyrészt találnak egy idegen űrhajót, másrészt a különleges objektumot egy idegen létforma védi.

A történet kibontakozása is a megszokott mederben halad egész az utolsó oldalakig. A Vadászok (akiknek hátteréről még mindig jóval kevesebbet tudunk, mint az idegenekéről) előbb kivárnak, aztán miután megfigyelték az ellenfelet, irtani kezdik őket. A Prédák, azaz az emberek előbb pánikolnak, majd összeszedik magukat és visszatámadnak. Helyzeti előnyhöz nem jutnak, követik az eseményeket, majd egy meglepő fordulat következik – ezt már nem árulom el.

Dan Abnett érzékletesen írja le a Cég képviselője és Paget kapitány (Ripleyvel ellentétben ő szőke) közti konfliktusokat, halljuk az állandó mantrákat: „Tudja, mennyire értékes?” „Nem érdekel, én harminc emberért felelek”, de a gyors cselekmény mellett is jut idő a karakterek belső világának viszonylagos elmélyítésére. Ebben jó partner a rajzoló, nem egy egyedi grafikai csoda a mű, de nem is odakent vázlatok sorozata, hanem akcióképregényhez éppen passzos, még ebben a méretben is.

A Tűz és Kő sorozatot még nem olvastam, így nem tudom, mi lett a konklúzió, de Az Élet és halál egyelőre jó szórakozás, várakozással teli kis kikapcsolódás.

Aki szereti ezt a mixed up világot, és nem zavarja, hogy sablonok vannak újrafogalmazva, és megfogta annyira a Prometheus, hogy kíváncsi legyen a Tervezők egyelőre titkokkal teli világára, annak erősen tudom ajánlani!

Lénárd László

Élet és halál #1 – Predator
Szerzők: Dan Abnett és Brian Albert Thies
Megjelenés: 2018. november

Az Élet és Halál sorozat első része, a PREDATOR már megrendelhető a szukits.hu-ról, de érdemes várni vele pár napot, hiszen heteken belül érkezik a folytatás, a PROMETHEUS!