DC New 52 Update – Összefoglaló

Magamat DC-rajongónak tartom ugyan, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy elfogultságból szemet hunynék a DC baklövései felett (sőt), s sajnos azt kell mondanom, hogy a Zero Month-ra keresztelt publicitási manőver óta a kiadó sajnos hibát-hibára halmozott, a párhuzamosan futó crossover-eventek dömpingjétől kezdve, a finoman fogalmazva is megosztó szerzők erőltetésén át (Lobdell), egészen a WTF Month bejelentéséig bezárólag. Tartott is a DC egy kreatív gyűlést, ami ugyan többé-kevésbé zárt ajtók mögött zajlott, továbbá az sem teljesen egyértelmű, hogy a későbbi változásokról hírt adó bejelentéseket bármilyen értelemben is befolyásolta volna a megbeszélés, ám saját szubjektív véleményem szerint a mostani bejelentések alapján körvonalazódó átszerveződés a legjobb dolog, ami a DC istállójában történt a… s itt mindenki eldöntheti, hogy szerinte mi volt a kiadó utolsó pozitív húzása. Tehát…

Kreatív változások:
-Action Comics: Andy Diggle / Tony Daniel
-Superboy: Justin Jordan / RB Silva
-Supergirl: Michael Alan Nelson / Mahmud Asrar
-Batwing: Palmiotti & Gray / Fabrizio Fiorentino
-Red Hood and the Outlaws: James Tynion IV / Mico Suayan
-Birds of Prey: Christy Marx / Romano Molenaar
-Green Lantern: Robert Venditti / Billy Tan
-Green Lantern Corps: Josh Fialkov / Bernard Chang
-Red Lanterns: Josh Fialkov / Alessandro Vitti
-Green Lantern: New Guardians: Justin Jordan / Brad Walker
-Stormwatch: Jim Starlin / Yvel Guitchet
-Suicide Squad: Ales Kot / Tim Green II
-Swamp Thing: Charles Soule / Kano

Új címek:
-Vibe: Sterling Gates / Pete Woods
-Constantine: Lemire & Fawkes / Renato Guedes
-Larfleeze: Giffen / Kolins
-Batman/Superman: Greg Pak / Jae Lee
-The Green Team: Baltazar / Franco/Ig Guara
-The Movement: Gail Simone/ Freddie Williams II

Törölt címek:
Fury of the Firestorm, DC Universe Presents, Savage Hawkman, Sword of Sorcery, Team 7, I,Vampire, The Ravagers, Deathstroke

Morrison már jóval korábban bejelentette, hogy egy időre visszavonul a mainstream képregényektől, így evidens volt, hogy a Batman Incorporated befejezése mellett az Action Comics stafétabotját is átadja valaki másnak, utolsó DC-s projektje a több éve dédelgetett Multiversity lesz. A 19. számtól Andy Diggle váltja, akit leginkább a The Losers, illetve több más Vertigo sorozatokhoz írt történetei révén ismerhetünk (Hellblazer, Swamp Thing), azonban ő követte el a Shadowland című förmedvényt is a Marvelnél, aminek egyetlen pozitív hozadéka, hogy megágyazott Mark Waid mostani Daredevil run-jának. Persze lehet amellett érvelni, hogy az event teljes egészében szerkesztői diktátum eredménye volt, s csupán ennyire tellett a koncepcióból, ám meggyőződésem, hogy a mainstream képregényírás egyik leggyakrabban előforduló kihívása, hogy szűk keretekhez mérten is minél eredetibb, izgalmasabb és színvonalasabb megoldásokra kell törekedni. Reménykedjünk tehát abban, hogy a DC szerkesztői az elmúlt hónapok hibáiból okulva a jövőben nagyobb mozgásteret biztosítanak az íróik számára, Diggle ugyanis úgy tűnik, azok táborát erősíti, akik nyomás mellett nem nagyon brillíroznak.

Superboy sorozatát illetően elég ambivalensek az érzéseim. Akármennyire nem kedvelem Lobdell-t, be kell vallanom, hogy a New 52 felütése kifejezetten tetszett, s meg merem kockáztatni, hogy a klón eredettörténet eddigi legjobb kivitelezése volt… kár, hogy az első arc-ot követően Superboy a kiadó különböző címei között leghektikusabban vergődő karakterévé degradálódott (Teen Titans, Ravagers, Supergirl, Superman), amit tovább tetézett, hogy a H’el on Earth-re keresztelt, a Culling után a New 52 eddigi legigénytelenebb eventjének kellős közepén mindenféle átmenet nélkül áttértek az 1993-as retcon előtti ábrázoláshoz. Justin Jordan a Luther Strode révén a tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettje volt számomra, így megpróbálok bizakodó lenni. Kár, hogy márciusig kell várnunk, amíg leváltja DeFalco-t.
Supergirl az AC mellett a Superman család egyetlen olvasható sorozata volt, mígnem Lobdell sikeresen hazavágta az eredetileg Bizarro újragondolásnak szánt, később Dragon Ball Z főellenségként realizálódó H’el-lel való zavarba ejtő románcával. Michael Alan Nelson idáig főként a Boom! Studios-nál tevékenykedett, én magam azonban csupán a DC-nek írt eddigi két Ravagers száma alapján ismerem, amivel ugyan nem mentette meg az egyébként teljesen redundáns, The Culling-ból kinövő sorozatot, azonban így is tucatszor élvezhetőbb olvasmányt produkált, mint az öreg motoros Howard Mackie, akit mintha minden munkatársa elfelejtett volna emlékeztetni arról, hogy ezúttal nem az X-Men valamelyik vadhajtásán ügyködik, hanem Teen Titans spinoffot / Doom Patrol utánérzést kellene írnia.

Mondhat mindenki amit akar Batwingről, én csípem a karaktert, az afrikai helyszínt, az egész koncepciót, s a sorozatos szerzőváltások ellenére a New 52-s ongoing mindeddig tartotta az első pár szám által megelőlegezett színvonalat. Na jó, Ben Oliver rajzaival nehéz versenyezni, reméljük mihamarabb visszatér egy arc erejéig. A Jimmy Palmiotti és Justin Gray íróduót is csípem, ugyanis bármi is kerül a kezük ügyébe, biztosak lehetünk abban, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kihozzák belőlük a maximumot, a kettőjük sok éves tapasztalata pedig garancia arra, hogy nem kell amatőr hibáktól tartanunk tőlük.
A Red Hood and the Outlaws egyik legnagyobb rákfenéje kezdettől fogva az volt, hogy Lobdell minden olyan ziccert kihagyott, amivel tovább gazdagíthatta volna az unott lakótársak megfáradt locsogását idéző csapatdinamikát. Lobdell amilyen bátran vállalja, hogy egy számnál tovább sosem tervez előre, legalább olyan nyámnyila és konfliktuskerülő, amikor lehetősége nyílna, hogy megvalósítson kevésbé ortodox húzásokat, mint például Crux vagy Essence állandó stábba vételét. A Scott Snyder szárnyai alól Batman backup-jaival és a Talon sorozat társszerzőjeként bemutatkozó James Tynion IV egyetlen esélye arra, hogy új életet leheljen ebbe az eleve megkérdőjelezhető létjogosultsággal rendelkező sorozatba, ha 1) minél távolabbra helyezi magát a lobdell-i örökségtől és 2) ha végre hangsúlyt helyez a cím Outlaws részére, úgy mint OutlawS, tehát többesszám, ami remélhetőleg túlmutat Starfire fenekén, Arsenal agymenésein és Jason Todd megfeszített igyekezetén azon, hogy menő rosszfiú benyomását keltse.

Továbbra sem értem, hogy a DC miért lövi le alig egy arc elteltével a Sword of Sorcery-t. Meglehet, nem promózták túl a könnyedebb DC Nation „rövidfilmek” és a New 52 lineupja közepette, ettől függetlenül bebizonyosodott általa, hogy nem kell tartani a női olvasókat célzó, (nem Gail Simone nevű) nők által írt képregényektől, mint ahogyan erre a DC női nemmel való eddigi kapcsolata alapján következtetni lehetne. Bár Duane Swierczynski mintha végre belendült volna a címen, örvendetes, hogy Christy Marx sem marad munka nélkül, ő váltja ugyanis a Birds of Prey-en.

Oldalak: 1 2