Cicakölyök naplója – gyerekeknek és nyitott felnőtteknek

Kisgyerekes ismerős kezébe adtam Dav Pilkey legújabb magyarul megjelent művét, a Cicakölyök naplója című fergeteges művet.

– Nem ismerem – mondta, miközben valami felrémlett neki –, nem ő írta az Alsógatyás kapitányt?

Végre egy művelt ember. Igen, ő a szerzője az Alsógatyás kapitánynak és a Szimat-sorozatnak és a Cicakölyöknek és a Cicakölyök színezőnek is, és alig vártam, hogy egy csokor agyzsibbasztóan zseniális kötet után ne kelljen foglalkoznom vele, erre megint kihoz tőle egy sorozatindítót a Maxim kiadó.

Nem tudtam letenni. Mégis… Mi történik?

Jobban tetszett, mint a félig kutya, félig ember Szimat rendőr kalandjait bemutató, kora tizenkétéveseknek szóló történetfolyam, pedig eredetisége, nemes célja miatt már az a mese-saga is kivívta a tetszést. A Cicakölyökről, a Szimat-sorozat megtért főgonoszának klónjáról indított széria még fiatalabbakat céloz, mindenkit, aki már pár éve, ezáltal folyékonyabban olvas.

Nem tudom, ki hogy van a szorongással, Dav Pilkey-nek kijutott belőle, és nekem is.

Amióta az eszemet tudom, minden környezetre, intézményre vonatkozóan fel tudom idézni azt a fémes, becsípődő, bénító zavart, ami végigkövette az életem, mint az árnyék. Míg Pilkey a kilencediken előzőleg bemutatott művei egyértelműen az ADHD-vel kapcsolatos tünetek, jelenségek oldását szerették volna elérni, következően a szerző személyes tortúrájából, melyről minden cikkben írtunk, a Cicakölyök naplója nem a rend és káosz egybeszerkesztett útján, hanem egészen letisztított szerkezettel, közérthetően, zseniális humorral, és ehhez az egyszerű, de mély tartalomhoz tökéletesen passzoló képi világgal mesél az önfejlődés fontosságáról, és próbál terelni a szerző által más, fontosnak tartott értékek mentén. Nem kell ADHD-snak lenni hozzá, hogy tessen, ahogy én se vagyok az. Elég a szimpla szorongásos tünetcsoport.

Felnőttként több irányból megszólított a mű. Egy képregényesnek mindig érdekes, ha képregény a képregény témája. A Cicakölyökben a szereplők pár alkalmas foglalkozás keretében képregényeket alkotnak, és egyik zseniálisabb, mint a másik. A fő képregényen belül sok kisebb folytatásos mű születik, hangos nevetésre ingerelve mindenkit, akinek van rekeszizma.

Nindzsák lépnek kutyagumiba, és kullognak szomorúan haza, mindenki meghal a Földön, egy fogkefe a dinoszauruszok védőügyvédje akar lenni – hasonló szituációkkal találkozhattunk már a Szimat-kötetekben is, sőt. És egy oldal kakikarikatúra-tabló itt is van. Mégis, a kötöttebb szerkezet, a „képregény-szeminárium”-forma, a mentor (a felnőtt) által javasolt változtatások, a terelés az önreflexió és a szociális értékek felé, mindezek által a Cicakölyök kevésbé tűnik kaotikusnak. A Szimatokban szédületes, forgószél-szerű ötletek között rejlett a világba vetett bizalom megerősítésének szándéka, a kreativitás szerepe, emez didaktikusabb, bemutatja, mi van, ha nem azt mondod a gyerekednek, hogy csinálj, amit akarsz, hanem azt, hogy mi lenne, ha mindig egy kicsit jobban csinálnád azt amit, de úgy, hogy ne felejtsd el, mivel kezdted az egészet. Azért a szemináriumon kiderül, hogy minden korlátozás, terelgetés csökkenti az ötletek vad őszinteségét, sajnos.

A Cicakölyök naplója nem kis felnőtteket akar nevelni, csak bemutatni, hogy mi van, ha a gyerekek olyan mesét írnak, ahol nem elpusztul a Föld, hanem inkább megmenekül. Hogy ez miért jobb, az már nem derül ki.

Lénárd László

Cím:	Cicakölyök naplója
Szerző(k):	Dav Pilkey
Kiadó:	Maxim
Ár:	3999 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	176 oldal
Megjelenés:	2024.09.28.
Megvásárolható:	Könyvesboltok
Online vásárlás:	a kiadó honlapján...