Beégett képek #1: Rozsomák

Új sorozatot kezdeményezek, és egyben kezdek is. Bár a képregény lényege a képek egymásutániságában rejlik, vannak olyan egyedi képek és részletek, amelyek különösen erős hatást fejtenek ki ránk, szinte beégnek az emlékezetünkbe. Ilyen „beégett képkockákat” szeretnék bemutatni, rövidke háttérrel és/vagy elemzéssel, és remélem, mások is kedvet kapnak, hogy saját blogbejegyzésben megosszák velünk hasonló élményeiket.

Elsőként egy Rozsomák-kép ugrott be, az Uncanny X-Men 132. számából (magyar kiadásban a 22. – és hármat lehet találni, hogy ki fordította). A klasszikus Claremont-Byrne korszakból való, eredetileg 1980 elején jelent meg. A teljes X-csapatot tőrbe csalta a Pokoltűz Klub, egyenként győzték le, zárták el őket. Rozsomáknak Harry Leland jutott ellenfélül, aki megsokszorozta a mutáns testsúlyát. Az elnehezült Logan átszakította a padlót és az épület további szintjeit is, jogosan hitték halottnak. És akkor egyszer csak, a füzet utolsó oldalának legalsó paneljén kiemelkedik a csatornából, és kijelenti: „most én jövök”.

Szabályosan végigfutott a hátamon a hideg, amikor először olvastam. Azt addig is lehetett tudni Rozsomákról, hogy nem az a finomkodó típus. Már legelső megjelenésekor, a Hulk 180. számának a végén kivont karmokkal ugrik neki a zöld óriásnak, és nem rajta múlik, hogy nem tudja miszlikbe aprítani a következőben. Miután megalkotója, Len Wein betoborozta az X-Menbe, az őt követő Claremont nem igazán tudott mit kezdeni a figurával, eléggé egysíkú, morcos, sértődékeny bunkót fabrikált belőle. Állítólag már készült is kitenni a sorozatból, amikor a korábbi rajzolót, Dave Cockrumot váltó John Byrne közbelépett, mondván, hogy csak nem fogják honfitársát, az (addig) egyetlen kanadai szuperhőst ilyen kurtán-furcsán eltávolítani. Byrne hatására lett Rozsomák egyre összetettebb karakter, és mire ehhez a sztorihoz értünk, már megtudtuk, hogy a zord külső egy érző lelket rejt, aki azért persze még simán el tudja veszíteni a fejét, ha van rá oka.

Hát itt most volt rá oka, és érezni lehetett, hogy a következő hónapban nem akármilyen leszámolás a program. Így is történt – bár persze mai szemmel nézve mindenki Rozsija roppant visszafogott és szelíd, a Comics Code Authority által is elfogadhatónak ítélt tizedelést hajtott végre.

No de azok a szemek… azok a karmok… Nem szerettem volna Leland helyében lenni. Remek jellemábrázolás, remek beállítás, tökéletes utolsó panel egy folytatásos sztoriban.