Batman: Under the Red Hood

A második Robin, Jason Todd a Joker ámokfutásának áldozatául esik, és Batman már nem tudja megmenteni. Évekkel később Gotham utcáin feltűnik a Red Hood névre hallgató bűnöző, aki úgy akar rendet tartani, hogy átveszi az irányítást a bűnszervezetek felett. Ehhez azonban végeznie kell Black Mask-kel, az alvilág vezérével, valamint Batmannel is, aki Nightwing segítségével próbálja megfejteni, ki lapul a vörös álarc mögött.

Előrebocsátom, hogy az azonos címre hallgató eredeti képregény-ciklust nem olvastam, így viszont könnyebb a filmet önmagában vizsgálni. Azt kell mondanom, hogy a végeredmény meglepően jó lett. No, de mindent sorjában.

Winick ügyesen bírkózik meg az akadályokkal, és ügyesen építi fel a történetet is – hozzáteszem, nem tudom mennyiben követi a képregény cselekményét. Mindenesetre az becsülendő, hogy felesleges időhúzó akciók nem nagyon vannak benne, talán csak a robotemberrel folytatott küzdelmet éreztem kicsit feleslegesnek és logikátlannak. Black Mask amúgy roppant agresszív és kegyetlen karaktere ebben a filmben kimerül a saját embereinek csapkodásában, aminél jóval többet várnánk tőle, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Red Hood többszörösen is összetett karakter lett, több motivációval, ami bonyolultabbá is teszi, amit viszont szerencsére az író nem csűrt-csavart, és nem ment olyan pszichológiai mélységekbe, melyek már zavaróak lettek volna. Batman olyan, amilyennek lennie kell: érzelmekkel teli ám így is racionális nyomozó. Joker az egyetlen, aki olyan király szövegeket kapott, hogy öröm hallani, és olyan jól jön ki egy-egy szituációból, hogy a néző is azt mondja: “Igen! Ezt akarom látni Jokertől!”

Brandon Vietti egyetlen dolgot szúrt el csupán a filmben: az emberek sebezhetőségét. Az első jelenetben – ahol Joker megöli Robint – valahogy az az érzése a nézőnek, hogy ez a kölyök nem tud megsérülni. Persze, vércsík az van a szája szélén, meg kicsit imbolyog is, sőt az arcán elrepedt a maszk is, na de kérem: ha valakit egy feszítővassal ütögetnek, nehogymár gyöngyfehér fogsorral mosolyogjon vissza a gonoszra. Ráadásul ezt a jelenetet olyan drámaira meg lehetett volna csinálni… A másik jelenet, ami kiveri a biztosítékot, az Batman és Red Hood végső bunyója, amiben törik a mosdókagylótól kezdve a fürdőkád, miközben Red Hood-nak semmi baja. Én nem tudom miből vannak amerikában az ilyen berendezések, de ha kerámiából, hát Isten őrizzen bárkit is, hogy lekövesse a látottakat. Ezektől függetlenül Vietti rendes munkát végzett, és az ember csak kapkodja a fejét az egyes jelenetek ügyes megoldásainál.

A színészek játéka nagyon tetszetős. Bruce Greenwood (Batman) nagyon jól hozza a karaktert, és a film során nincs az az érzés a nézőben, hogy “Miért nem Conroy?” Jensen Ackles átlagos figurát farag Red Hoodból, semmi extra nem jön át a játékából, bár el kell ismernem, maga a karakter is ezt követeli meg. Wade Williams (Black Mask) nem az egyértelmű választás az alvilág vezérének szerepére, de meg kell hagyni, ez a szokatlan párosítás mégis működik annyira, amennyire kell. John DiMaggio (Joker) játéka megoszthatja a közönséget, mert jóval kevesebb ripacskodást és visszafogottabb nevetéseket hoz, ám annál őrültebb és kiszámíthatatlanabb karaktert formál a bohócból. Ezzel ugyan megoszthatja a rajongókat, ugyanakkor egyértelmű, hogy ehhez a filmhez ilyen mellék/főgonoszra van szükség.

Drake zenéje nem megszokott Batman-zene, viszont kellően borongós, ami jól illik a látványvilághoz is. Nem emlékezetes muzsika, de nagyon jó alapot ad a filmnek.

Az Answer Studio meglepően szép munkát végzett. Az elvárhatónál is többet hozott, mert nem csak a karakterekkel bántak nagyon jól, hanem a hátterek és a mozgások is nagyon szépek lettek. Ráadásul a 3D-s elemek is jól alkalmazkodnak a 2D-s világhoz. Ez ma már nem olyan nagy szám, de azért érdemes megemlíteni. Egy tapsot megérdemel a figuratervező is, aki olyan Jokert hozott, aki kicsit merít a ’92-es rajzfilmsorozatból is, ám itt jóval komolyabban kezelték, mint bármelyik másik rajzfilmben. Hasonlóan tetszetős, hogy keverték az anime és a nyugati rajzfilmek látványvilágát. Mindenképp dicséretes munka elejétől a végéig.

Ahhoz képest, hogy a WB most sorozatban ontja az egészestés rajzfilmeket, ez a sürgés-forgás nem válik kárára a produkciónak. Egy jó sztori talált magának egy jó írót, rendezőt, színészgárdát és nem utolsó sorban egy jó animációs stúdiót. Majdnem hibátlan alkotás, nem sok meglepetéssel, de annál jobb kidolgozással.

DC Universe
Író: Judd Winick
Rendező: Brandon Vietti
Zeneszerző: Christopher Drake
Animáció: Answer Studio

Forrás: dcfilms.blog.hu

Hivatalos honlap: warnervideo.com/batmanredhood