Az Acélember végnapjai – Superman: Mi történt a holnap emberével?
“…az emberek néha még most is, reménnyel telve tekintenek fel a járdáról, és figyelnek egy egy halovány pontot messze a égen… De nem: az csak egy madár, vagy egy repülő, Superman évekkel ezelőtt meghalt.”
Amikor 1985-ben a DC Crisis on Infinite Earths című crossoverje megrengette a mainstream képregény-piacot, és újradefiniálta a kiadó bő fél évszázados karaktereit, hogy a kor igényeinek megfelelően modernizálja őket (és elsimítsa az akkorra igencsak felhalmozódott kontinuitási problémákat), Alan Moore lehetőséget kapott, hogy olyasmit adjon a világ leghíresebb szuperhősének, Supermannek, ami a végtelenített cselekményű képregények karakterinek szökőévenként egyszer sem adatik meg: lezárást. Mivel a Crisis on Infinite Earth új korszakot kezdett a DC-univerzumban (többek közt a karakterek új, aktualizált eredettörténetével), a régi sztorik érvényüket vesztették. A ’80-as évek nyersebb, sötétebb, karcosabb stílusa porossá tette az arany- és középkor naiv, könnyedebb hangvételű műveit – de Moore úgy érezte, ez a korszak megérdemel egy tisztességes befejezést.
A Mi történt a holnap emberével? így a DC legnagyobb hősének, Supermannek utolsó napjait meséli el, lezárva a karakter ezüstkorbeli énjének történetét. Az 1986-ban írt képregény az akkori jövőben, 1997-ben kezdődik. Az immár férjes, gyerekét nevelő Lois Lane-t egy riporter keresi fel házában, aki cikket készül írni Superman halálának tizedik évfordulójára. Ezután az olvasó Lois narrációjával kísért flashbackekben ismerheti meg az Acélember utolsó kalandját. A végzetes események sorában Bizarro ámokfutása az első, majd két másodélvonalbéli gonosz intéz támadást a Daily Planet ellen, amelynek során lelepleződik Clark Kent identitása. Superman érzi, hogy valami nagy és baljós van készülőben, ahogy régi ellenségei egymás után tűnnek fel, hogy leszámoljanak vele, így elviszi barátait és szeretteit otthonába, a Magány Erődjébe, hogy megvédje őket. Rövidesen felbukkan Kryptonite Man és a Lex Luthort gazdatestnek használó Brainiac, hogy leszámoljanak az Acélemberrel. Az ostrom megkezdődik.
Alan Moore kiválóan teremti meg az elkerülhetetlen vég hangulatát, azt, hogy Superman története visszavonhatatlanul a végéhez közeleg. Érezzük, hogy bár hősünk már ezerszer nézett szembe ilyen veszedelmekkel, ez most más, ez elől most nincs menekvés, egy legenda utolsó napjait látjuk – az első rész végén, magányosan síró Superman képe pedig világossá teszi, hogy ezt ő is tudja. A külvilágtól elzárt ostromban (amibe így a DC-univerzum többi szuperhőse nem tud beavatkozni) Superman több barátja is elesik, mielőtt elérkeznénk ahhoz a ponthoz, amikor kiderül, ki áll a félelmetes pontossággal összehangolt támadásözön mögött (egyébként a képregény egyetlen komoly hibája, hogy az ősellenség, Luthor karakterét fájdalmasan semmibe veszi). Moore itt egy, még a naivabb korszakokban is nehezen komolyan vehető, afféle bohókásan gonoszkodó karaktert értelmez át egy igazán sötét és gonosz figurává (hiszen, ha ő egy szuperhős-témához nyúl, valaminek mindenképpen változnia kell a megszokotthoz képest, és ez már a Miracleman történetei óta így van). Majd pedig jön a vég, amit Moore kedves eleganciával megspékel egy kacsintós fordulattal, méltó és maradandó emlékművet állítva egy legenda addigi, több mint ötven éves pályafutásának.
A Mi történt a holnap emberével? azonban attól lesz igazán egy korszak hattyúdala, hogy annak klasszikus rajzstílusát idézi fel. Curt Swannak, Superman egyik leghíresebb rajzolójának (aki több mint 20 évig illusztrálta a kriptoni hős kalandjait) ez volt az utolsó jelentős alkotása, és könnyed, nosztalgikus stílusa szívszorító kontrasztot képez a sztori sötét, pesszimista és sorsszerű hangulatával. Így lesz Moore képregénye a ’70-es évek első felében véget ért ezüstkor utólagos, megindító lezárása.
9/10
Olórin, 2008. február 3.
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #75 Superman: Mi történt a holnap emberével? Megjelenés: 2019. november Alkotók: Alan Moore és Curt Swan
-
Kezdetben vala a képregény #1: Így kezdte László Márk és Lanczinger Mátyás (18BNKF)
A 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivállal együttműködve a Kilencedik.hu is felületet ad az eseményhez kapcsolódó írásoknak, interjúknak. A Fesztiválhoz kapcsolódó Frissen a nyomdába pályázatot népszerűsítve Szép Eszter beszélgetett két elismert...
KILENCEDIK.HU Discord – Élő rajzolás – Brazil
A KILENCEDIK.HU Discord szervert nem csak azért hoztuk létre, hogy feltámasszuk a régi fórumok élményét, hanem hogy a platform sajátosságait kihasználva új, online közösségi eseményeket szervezzünk. Az egyik ilyen...
Hosszú az út… – képregény a Díszteremben
Fehér, vagy ici-picit pettyes holló Magyarországon a képregénybemutató. Pláne a Nemzeti Múzeum dísztermében. Úgy, hogy a kulturális és innovációs minisztert öt lépésre fényképezik az eseménytől. Ritkán kerül politikus és...
Hosszú az út… – könyvbemutató és dedikálás
Március 15-én dedikálással egybekötött kötetbemutató lesz a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A Képes Krónikák legújabb kiadványát, a Hosszú az út hazáig kötetet rajzolója, Tebeli “Brazil” Szabolcs dedikálja. Képregénykönyv bemutató...
Elindult a Discord szerverünk
“Az egyetlen állandó a változás maga.” – Hérakleitosz Itthon is egyre népszerűbb a Discord, ami egy rendezettebb közösségibb élményt nyújt a közösségi platformoknál. A fórumok rendezett, tematikus struktúráját ötvözi...