A szabályos szabálytalanság szabadsága – Az operaház fantomja

Huszonéves koromban került a kezembe Gaston Leroux világhírű regénye, Az operaház fantomja. Adtam neki egy esélyt, erre a könyv is adott nekem egyet. A lapok közül felém gomolygó, áradó, rohamozó hangulattól szinte megrészegültem. Ismét megállapíthattam, hogy a nyelv, mint közvetítő közeg katartikus érzelmi hatással bír, ha jókor, jó helyen. Olvasol egy jó könyvet, és hetekig tukmálod vele a barátaid.

Az egyszerű, mégis emelkedett nyelvezetű és történettel bíró, rejtélybe csomagolt krimi, horror, románc, dráma sok-sok feldolgozást megért. Tíz évenként új filmet forgatnak belőle, majd negyven éve a világ több színpadán folyamatosan fut a túlvilági hangulatú Webber-musical, és legalább két képregényfeldolgozás is létezik belőle, és az egyik magyar.

Ez nem újdonság, 2019-ben jelent meg Varga Tomi egyszemélyes adaptációja, mely idén díszbe öltözött, kemény kötésbe, az eredeti mű szelleméhez méltóbb köpenybe burkolózott.

A feldolgozásról annak idején több médium közvetített, a fidelio interjújából idézünk:

Az operaház fantomja egy érdekes eset: mindenki a musicalről ismeri – így hiába klasszikus a könyv, a legtöbben el sem olvassák, megelégszenek a színpadi változattal. Én több mint tíz éve olvastam, amikor kijött a hollywoodi filmadaptációja. Az eredeti nem csak sokkal jobban tetszett, de nagy hatással is volt rám.
Abban reményedtem, hogy egy ilyen színes-szagos formátumban talán befogadhatóbb lesz az emberek számára, és a képregényen keresztül talán rátalálnak az eredeti regényre is.

– mondja az alkotó az alkotói szándékról. Ennyi nyilván kevés ahhoz, hogy egy százhúsz oldalas, életteli, és eredeti szándéka szerint „hangos” képregény elkészüljön, hosszú út vezette az amerikai piacra dolgozó, egykori Kubert-iskola növendéket az első vázlatoktól a szalagról legördülő papírívekig, a magyar és amerikai terjesztésig.

Mikor eldöntöttem, hogy képregényt készítek a Fantomból, úgy képzeltem, a rajzolást majd rásózom valaki másra. Ez sajnos nem jött össze, így csak fogom a fejem az olyan jeleneteknél, mint például a nyitóképek. Amikor a forgatókönyvet írtam, nagyon szépen elképzeltem, milyen jól fog kinézni, hogy az oldal keretét az Operaház alkotja majd, az egyes szintek helyére pedig beilleszkednek a képkockák, bemutatva az ott folyó látványos gálát. Íráskor még röhögtem is a markomban, ezzel az ötlettel mennyi fejfájást okozok majd a rajzolónak! Aztán amikor ez a feladat is rám hárult, már leolvadt a mosoly az arcomról. Amikor elkezdtem megrajzolni a képregényt, ezen az egy részen heteket ültem, annyira félelmetes vállalásnak tűnt. Végül csak szép apránként sikerült megrajzolnom.

– meséli a fideliónak Varga Tomi.

És hogy milyen lett a vállalás?

A rajzok kötötten szabadok, oldottak, realista-barokkos-expresszív módon szépek, azaz mernek időnként kifejezetten csúnyák lenni, hogy ne legyen steril az ábrázolás. Illenek a történethez. Mintha valami állandóan remegne a levegőben. Érdemes megnézni a ruhák szegélyeit, a szék háttámlájának rácsozatát, ahol ez igazán tetten érhető, a szabályos szabálytalanság szabadsága. A színezés követi a hangulatot, hideg és meleg, a pompa és a sötét mélység ellenható erői megmutatkoznak, a nyomdai színek is kiválóak.

Az egyik interjúban említett szerkesztői meglátás a történet és a rajz hangulati sötétségének egymásra hangolásáról helyesnek bizonyult, a rajz méltó lett az eredeti műhöz és a kiemelkedőbb feldolgozásokhoz.

A vizuális szerkesztés, a dramaturgia, a képregényes eszköztár használata számomra pár oldalban, a néma temetői jelenetben csúcsosodik ki, mintha ez lett volna az egész mű magja, mint egy hívómondat egy vershez vagy prózához. Az e körül a pár tökéletes képregényoldal körül elhelyezkedő többi oldal az eredeti mű ritmusát irodalmi képregényadaptáció módjára, kiválóan megoldott iskolapéldaként idézi, dolgozza fel, át. A narráció sűríti a történetet, párbeszédek tárják fel az összefüggéseket, fejezik ki az érzelmeket a rajzokkal együttműködve. Varga Tomi átdolgozása megáll a saját lábán, jelen, díszes kiadásával igen szép ajándéktárgyat is kézbe vehetünk.

Csak remélni merem, hogy …ezt az időtlen klasszikust… méltó módon újra tudtam mesélni.

– írja a kötet végi köszönetnyilvánításban a szerző.

Igen, jól sikerült.

Lénárd László

Cím:	Az Operaház Fantomja
Szerző(k):	Varga Tomi
Kiadó:	Magánkiadás
Ár:	7990 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	120 oldal
Megjelenés:	2023.10.07.
Megvásárolható:	Közvetlen a szerzőtől
Online vásárlás:	a kiadó honlapján... kepregenymarket.hu