A képregény és Móra

Móra Ferenc a harmincas-negyvenes generációnak elsősorban gyerek-kamaszkori élmény, eleven emlék. Nagy vonalakban Benedek Elek A nádszálszép kisasszonya és Illyés Hetvenhét magyar népmeséje után a Móra-sorozatot olvasták fel szüleim esténként, az ő állatmeséi, falusi történetei, történelmi anekdotái sokszor olvasott könyveim voltak, és máig megvan nagy részük. Az első nagy, rádöbbentő találkozás az embertelen szegénységgel: Kincskereső kisködmön. Ki tud azután ugyanúgy gondolkodni az életről? És a Hannibál tanár úr után? Az ember feje nem füge – ezt tanította. Erkölcsi tisztaságban, emberiességben, szomorú igazságtételben Móra Ferenc egy letűnt kor része mára, szegedi, magyar dinoszaurusz. De a könyvei a jövőben is sugározzák ezt a tiszta képletet.
A Képregénykedvelők Klubja tavaly ősszel megjelent legújabb retrospektív kiadványa – a Színes Képregénymúzeum sorozat tagjaként (valójában egy újabb, íróknak dedikált sorozat első része – a szerk.) – neki állít emléket néhány adaptáció kötetbe szerkesztésével. Emez korban és témában is vegyesebb sorozat, mint társai, a Fekete-fehér Képregénymúzeum, és a Kiss Ferenc nevével fémjelzett magyar képregénytörténet (ennek legutóbbi állomása a most megjelenő Füles-bibliográfia) A Móra-kiadvány alkalomszerűnek tűnik, a Szegedi Képregényfesztivál lehetett az egyik apropója megjelentének. Alkalom szüli a képregénykötetet – így lehet majd sorozat különböző írók műveinek adaptációiból. Elférnek Garisa Zsolt vagy Rusz Lívia alkotói válogatása mellett. Azt hiszem, ez a néhány sorozat inkább tekinthető kultúrmissziónak, hiszen az említett kötetek nagyjából annyi példányban jelennek meg, ahány érdeklődő akad rájuk.
Hogy Móra irodalma működik-e képregényben? A soktudományú ember című kötetben szereplő alkotások inkább – a képregény akkori szellemének, és a kiadvány címének megfelelően – arra alkalmasak, hogy felkeltsék az érdeklődést Móra Ferenc sokoldalú művészete iránt.
Kilenc különböző eredeti hosszúságú és műfajú szöveg feldolgozását tartalmazza a válogatás ötvenhét és fél oldalon, valamint egy gazdagon illusztrált, olvasmányos és alapos kilenc oldalas életrajzot Rochi Ernőtől, mely Móra képregényes adaptációira is kitér.
A Rab ember fiai átdolgozója ezerkilencszázötvenkilencben még csak tanulhatta a képregény szerkesztését, vagy valami tükrözési hiba lehetett, mert többször rossz helyen vannak a szóbuborékok, képletesen előbb a válasz hangzik el, aztán a kérdés. A regényt tizennyolc oldalra vetítette át a szerző, Friedrich Gábor rajzai kitűnően hozzák a tizenhetedik században játszódó ifjúsági-történelmi regény hangulatát, de nem árt az eredetit ismerni ahhoz, hogy értsük, miről van szó.
A Gólyafészek az általam nem ismert Deák Ferenc kitűnő rajzait mutatta be, melyek Szecskó Tamás illusztrációira emlékeztettek. A történet maga stilizált, a fabulát megismerjük, de a másfél oldalas képtörténet rövid, az eredeti írás ugyan nem sokkal összetettebb (költött mese), mégis sokkal elevenebb.
A csaló című novella adaptációja a legújabb mű a kötetben, kétezernyolcban jelent meg. Hasonló, mint az előző, röviden elmeséli, hogyan „csalt” testvérei javára egy szegény kisfiú, úgy hogy neki nem jutott semmi, különösebb érzelmi hatás nélkül. Ez a mű eredetileg A másik csaló címen jelent meg, és több bekezdés taglalja benne a főszereplő Pétör és a narrátor viszonyát, ennek itt nincs nyoma.
Funkciójából adódóan a magyar képregényadaptációk nagy része újságokban, magazinokban jelent/jelenik meg. Ez meghatározza a lényegi formáját, s végül is a forma által a tartalmát. A képregény akkoriban egy rovat az újságban, ahogy esetlegesen a vezércikk, a keresztrejtvény vagy a „színesek” Ezen művek nagy része gyermek- és ifjúsági magazinban, egy a Nők Lapjában (ami régebben kevésbé női magazin, mint általános közéleti-életmód hetilap volt) egy közülük rejtvénylapban jelent meg. Nagyon nehéz ide elképzelni az eredeti mű igazi szellemiségét megközelítő adaptációkat, melyek ugyanakkora művészi színvonalat képviselnek, mint amazok (képileg igen, de egészében nem) Annak idején a Napsugárt, a Tábortüzet gyerekek, kamaszok olvasták. A Füles olvasóközönsége az elmés fejtörőket kedvelő, az összes műveltségi területet az átlagosnál alaposabban ismerő réteg. Ők is hetente megveszik a szellemi betevőt. Egy egyenértékű adaptáció viszont sokkal-sokkal hosszabb, mint hogy egy magazin olvasóközönségének a türelme (nálunk?) elbírja. Még csak kísérletre sincs lehetőség, hogy egy regényadaptáció évekig jelenjen meg, közel azonos vagy magasabb oldalszámmal, mint az eredeti. A rövidebb művek adaptációi is inkább a fabulára összpontosítanak, pedig talán itt lehetne „kísérletezni”
Ezek a megjelenések azért a helyükön vannak, az eredeti mű mellett élnek. Sokan kedvelik őket. Ahogy az előzőben részletezett alkotások, a kötetben még szereplő Rusz Lívia Csalavári-történetek is kitűnő szórakozást nyújthatnak gyerekeknek. Ezek már képekkel mesélik el az eredeti mese történetét (és a képek közti szünetekkel), nem az eredeti vagy az eredetihez hasonló szöveges narrációval, hanem csak képpel és párbeszéddel, ahogy a képregény nagy általában. A narrációval töltött képregény magyar sajátosság (kivételek is vannak persze). Rusz Lívia nem Magyarországon edződött magyar szerző, aki amellett, hogy a világ egyik legjobb rajzolója és illusztrátora, képregényeit mindig az Európában is jóval elterjedtebb, hagyományos formában művelte.
A kötet utolsó darabja az Aranykoporsó, illusztrált kivonatként, huszonnégy oldalon. Felidézi a regénynek a szerkesztő, Cs. Horváth Tibor által fontosnak vélt részeit Zórád Erő kiváló, kis méretű rajzaival tördelve. Számomra érdekes volt, mert nem olvastam a könyvet, így megint csak elcsodálkozhattam Móra sokoldalúságán. Eredetileg négyszáz oldal körül jelent meg.
Túl sokszor felmerült már, hogy a képregény nem helyettesíti az irodalmat. Móra igénnyel felépített mondatait, hatásmechanizmusát nem adják vissza a képek. Annak idején Reich Károly illusztrációi formát adtak részleteknek, élménydúsabbá tették az olvasást, de a rajz az elmét csak hangulatilag hangolta, nem konkrétan, mint a képregénynél, ahol a kép sok esetben dominál (a szöveg helyén áll)
A Soktudományú ember kiváló helyen van a Szegedi könyvtárban egy nyilvánosan olvasható helyen, a Móra-múzeumban, gyerekek könyvtárában, képregénygyűjtők otthonában. Címében a legnagyobb erénye. Ha teljesen átfogó képet nem is ad Móra Ferenc művészetéről, sok könyvnél jobban szerkesztve megmutatja, mennyi mindent alkotott és még mi mindent inspirált ez a nagy és titokzatos ember.

Lénárd László

A Képregény Kedvelők Klubjához kötődő retrospektív sorozatok