Shrek és Szamár megy az erdőben – Predator: Halálbolygó

Az egyik kedvenc viccem, amikor két növendék megkérdezi a rabbit arról, lehet-e tóraolvasás közben pipázni. A konszenzus pedig az, hogy tóraolvasás közben pipázni szentségtörés, de pipázás közben bátran lehet tórát olvasni, hisz az mindig ajánlott. Pontosan így érzek a legújabb Ragadozóval kapcsolatban. Csináljunk belőle Disney-filmet? Ugyan már. Szerepeljen-e Disney-filmben Ragadozó? Persze, csak ad némi élt és karcosságot Mickey egérék tökéletesen lesimított világához.

Jelentem, az eredmény egy nagyon is szerethető és szórakoztató limonádé. Igen, egykor a Ragadozó volt a nagybetűs Idegen, aki rávilágított az emberi természet fonákságára. Lám, akkor is öljük egymást, ha közben a Világegyetem egy eleddig ismeretlen teremtménye vadászik ránk. Könyörtelen, brutális, úgy szabdal fel minket, mint a hetes, de mi mégis többnyire csak egymásnak ártunk. Az első film egy gerillaháború közepébe dobta be a yautját, a második, méltatlanul szapult rész egy bandaháború sűrűjébe, a Préda pedig Amerika gyarmatosításának idején küldte le a bolygónkra. Amikor pedig az emberiség ráébredt, valami rendre a Földre látogat, akkor ahelyett, hogy összefogott volna, azt nézte, milyen fegyvert szerezhetne meg ettől az űrszerzettől, hogy sajátjai fölé kerekedjen.

Ezzel szemben a yautjának mintha lett volna egy becsületkódexe, amihez tartotta magát, és kegyetlensége ellenére korrektebb volt az embernél. Nagyon adta magát, hogy ez a Megállíthatatlan Erő az emberi számítás Elmozdíthatatlan Tárgyával, a cégek szenvtelenségét megtestesítő szintetikusokkal kerüljön szembe. Az egyik érzéketlen, a másik manipulálja az érzelmeket. Az egyik egy cinikus vadász, a másik számára a Szent cél számokban mérhető elvont fogalom. Az egyik a természet része, a másik azt akarja megzabolázni. Mindkettő számára az egyén nem több egy szervezet apró sejtjénél, minden individualista gondolkodás merő téveszme és önámítás csupán.

Ehhez képest két hősünk pontosan olyan dinamikával vonul végig az őserdőben, mintha Shreket és Szamarat látnánk. Elvégre a Ragadozót is utolérte a kitalált fenevadak sorsa. Ugyanis ha valami sokáig része a gondolkodásunknak, bármilyen idegen, elkezdjük emberszerűvé tenni. Jó példák erre Tolkien orkjai, akik a gonoszság megtestesítőiből a nyolcvanas-kilencvenes évekre már félreértett nemes fajjá lettek, mint az Earthdawn vagy a WarCraft, a Shadowrun elnyomott kisebbségéről nem beszélve. Ahogy említhetném űrbéli testvéreiket, a klingonokat is. De hát Tolkien az orkokban mégis csak az ogre szó gyökereihez nyúlt vissza, szóval…

Shrek és Szamár megy az erdőben. És ahogy a szóban forgó Dreamworks film kicsit felkavarta a Disney állóvizét, most úgy kavarja fel a Halálbolygó a mostani szórakoztató filmekét. Családbarát prosztósággal. Olykor mintha a nyolcvanas évek felhozatalának kistestvérét látnám, olyan önfeledt, könnyed természetességgel engedi el magát, mint amikor egy kamasz kilép a suliból, és végre nem kell az ottani formaságokhoz tartani magát. És tegyük hozzá, Shrek se falt fel gyerekeket, csak olykor szellentett egyet.

Emellett vannak szerethető elemei a Halálbolygónak. Ötletesek a bolygó teremtményei, még ha azok is mintha csak egy tini fejéből pattanhattak ki – és lám, nem túl eredeti egy ilyen pokoli helyet Gennának nevezni. A vászonra álmodott világ szép, a zenéje méltóságteljes és a yautja nyelvben is érződik a kreativitás és energia. Ja, hogy ehhez Shrekék mellé egyszerre kapjuk meg a Sárkányt és Abut az Aladdinból? Ha az előzetes mást ígért volna, meg is sértődnék.

Mondok egy másik példát, ha már képregényes oldalra készült ez a cikk. Batman nagyon jól megvan Gotham City rémálomszerű világában. Nincs szüksége ott Igazság Ligára. Ellenben az Igazság Ligának csak szüksége van rá – de az egy másik Batman. Kicsit csiszoltabb, gyerekek számára fogyaszthatóbb.

Pontosan egy ilyen Ragadozót kapunk, aki vidáman vadászhat szintetikusokra, xenomorfokra, Tyrannosaurusokra, A függetlenség napja ufóira, sőt, akár na’vikra és Rozsomákra egyszerre… bár tuti, hogy akkor utóbbi is cipelne egy félbevágott szómenéses figurát a hátán.

A Predator: Halálbolygó sokkal szelídebb korhatáros társainál és a mondanivalója is jóval fiatalabb réteghez szól. De nincs ezzel gond. Olyan, mintha whiskey-t rendelnének a pincértől, de ő csak fröccsöt tudna hozni, ami ennek ellenére jól esik. Különösen a sok lónyál után.

Pusztai Dániel