5Panels kiállítás Pécsen

A 5Panels alkotói csoport tagjainak (Halter András, Kiss Judit, Koska Zoltán, Lénárd László, Molnár Gábor, Papp Imre, Pádár Ádám, Szebeni Péter és Vadas Máté) munkáiból nyílik kiállítás Pécsen a re:public Galériában, a PTE – BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén. Megtekinthető: 2016. május 2 – június 3. között a galéria nyitvatartási idejében hétfőtől szombatig 10 és 18 óra között.

A kiállítást Demus Zsófia (Szépirodalmi Figyelő) nyitja meg, a tárlat kurátora pedig Komornik Eszter (kArton Galéria, Magyar Képregény Szövetség).

Megnyitó: 2016. április 29. 18:30

A kiállítás az “Új területek és fogalmak a kortárs (média)kultúra kutatásban” című konferencia társrendezvénye.

Az esemény oldala a Facebook-on.

5panels-kiallitas-pecs

Komornik Eszter ajánlója:

A képregény az egyik legösszetettebb médium: nem csak megírni és megrajzolni nehéz, de olvasni, értelmezni és beszélni róla sem egyszerű – kiállítani pedig, ha lehet, még nehezebb. „Comics are a strange beast.” – írja a többek közt a DC-nek és az Image Comics-nak is író Warren Ellis. Egyrészt, mondja, egyfajta hibrid állat ez, ami a többi médium és művészeti műfaj jellegzetességeit férceli össze: irodalom, képzőművészet, animáció, színház, film, szlogenek – a lista jobbára végtelen. Másrészről a képregény az egyik legősibb és legletisztultabb forma a vizuális elbeszélésmódok között, ha a barlangrajzokat és a bayeux-i faliszőnyeget szekvenciális művészetnek tekintjük, jelenléte a minket körülvevő világban pedig olyannyira természetessé vált, hogy jobbára észre sem vesszük. A plakátokon felbukkanó szóbuborékok, a panelekbe tagolt jelenetek a mémekben, felbukkanása a különböző kulturális vagy merchandise termékekben a mindennapi élet részei – egy olyan kollektív élmény, amelyben mégsem maguk az alkotások dominálnak, hanem a médiumhoz kapcsolódó pozitív jelentéstartalmak, hiszen a képregény „menő”.

A magyar képregény mindezeken felül sokszorosan összetett helyzetben van – a 80-as években még több százezres példányszámban megjelenő hetilap-mellékletek helyett most 100-200 darabos nyomtatásban bukkannak fel a többnyire szerzői kiadású alkotások az évi 4-5 kapcsolódó rendezvényen. Lehetne most keseregni vagy fejtegetni az újra és újra felbukkanó kérdést „a magyar képregény helyzetéről”, amit kerekasztal-beszélgetések, újságcikkek és végeláthatatlan kommentfolyamok tárgyalnak, de minek. Az elmúlt egy-két évben már elkezdődött egyfajta intézményesedés, ami a lassú víz partot mos elvet követve talán előbb-utóbb kiforrja magát: egyetemi kurzusok, irodalmi és kulturális folyóiratok (Műút, Szépirodalmi Figyelő, Filológiai Közlöny) foglalkoznak a képregénnyel, konferenciákon és tanulmányokban bukkannak fel, sok magyar képrgényalkotó pedig nemzetközi projektekkel próbálja megvetni a lábát a szakmában. A kiállítás maga szorosan kapcsolódik, és remélhetőleg reflektál is azokra a kérdéskörökre, amiket a konferencia (Új területek és fogalmak a kortárs (média)kultúra kutatásban), amelynek apropóján készült, felvet: digitalizálás, archiválás, kiállítás, a képregény mint médium helye a különböző korokban, (online és offline) terekben, paradigmákban és a kortárs művészetben, kultúrában.

A 5PANELS képregényes alkotócsoport – amit Tálosi András (Spuri) alapított 2010-ben jelenleg 15 tagot számlál – anyaga ugyanígy több szempontból is reprezentatív. Különböző alkotói stílusokat, beszédmódokat, eszköztárakat vonultat fel: felfedezhetünk európai, japán és amerikai hatásokat, vannak kollaborációs és egyszerzős alkotások, saját történetek és adaptációk, valamint különböző anyagokkal (pl. tus, toll, rajztábla) készített művek ilyen-olyan stációi (vázlatok, kihúzott grafikák, forgatókönyv, teljes képregények és részletek, stb.). Az itt kiállító kilenc képregényalkotó a magyar képregényes élet aktív tagja, évente több kiadvánnyal szerepelnek a hazai rendezvényeken, műveik egy része online ingyenesen is elérhető. Olyan fiatal, 20-30-as éveiket taposó művészek, akik nem csak az asztalfióknak rajzolgatnak, hanem egy szilárd, önerőből megteremtett kiadói és alkotói háttér segítségével vívtak ki maguknak nevet és teret a szakmában – éppen ezért ez a kiállítás nem csak a látogatóknak, de nekik is szól.