Minden belefér

A Képregényfesztiválra jelenik meg a SZIF Képregények jóvoltából az Oravecz Gergely rövidebb képregényeit egybegyűjtő Minden belefér című kötet.

Oravecz Gergely munkásságához híven az – itthon egyelőre kevesek által művelt, ugyanakkor Európában és Amerikában nagy hagyományokkal rendelkező – önéletrajzi képregény műfajába vezeti az olvasót. A kötetben szereplő képregények elsősorban önállóan olvasható/értelmezendő alkotások, melyek mégis valahogyan összefüggenek – az autofikciós elemek, a visszatérő szereplők és helyszínek, valamint a leplezetlen alanyi elbeszélésmód által. A képregények a mindennapi életből ismerős helyzeteket, körülményeket vonultatnak fel, melyekben a humor, de a szerzőre jellemző árnyalt irónia és gondolati sokrétűség jellemző. Lehet például a konyhapulton felejtett csirkemell körül bonyolódó, csattanós egyoldalas, az álom és valóság kapcsolatát vizsgáló filozofikus eszmefuttatás, vagy a házas élet–leadási határidő–alkotói válság hármasát felölelő komplex narratíva; a művek egyszerre tanúsítják az alkotó verbális és vizuális kreativitását, a rövid formában rejlő lehetőségeket, valamint a képregény médiumban rejlő potenciált.

A képregények nagy része az utóbbi nyolc évben különböző irodalmi folyóiratokban (Műút, Szépirodalmi Figyelő, SZIFonline) jelentek meg, mindemellett mintegy 10 oldalnyi új, eddig még sehol sem közölt képregény is olvasható a kötetben.

Előzetes oldalak:

Közel egy évtizednyi képregényt gyűjt egybe a Minden belefér. A kötetnyitó Ars Poetica, a legfrissebb képregény, azzal az önelemző figyelemmel és őszinteséggel fedi fel az olvasónak a szerző kétségeit és gondolatait a képregényről, amelyet talán a legjobban szeretünk Oravecz Gergely képregényeiben.

A lombkorona vetette örökmozgó árnyék, egy félig elfelejtett gondolat. A lakótelep éjszakai csendje, egy gyűrődés a megszokott rutinon. Oravecz Gergely a valóság részleteire figyel, amelyek csak egy különös hangulatban észrevehetők, és csak egy különös nézőpontból fontosak. Ezeket tapogatja ki képregényeiben.

Egyoldalas ritmusgyakorlatok, játék a képregény vizuális egységeivel, kísérletezés szövegblokkok és üres felületek arányával. Oravecz Gergelyt az érdekli, mit bír el a képregényes formanyelv. Ezzel kísérletezik. Ez az a húr, amit, a jelek szerint, nem lehet túlfeszíteni.

Ez a kétféle érdeklődés találkozik a kötet képregényeiben. Hol az egyik, hol a másik dominál, folyamatosan árnyalva és olykor párbajra hívva az Ars Poetica kezdőmondatát: „Nincs mondanivalóm.”

Szép Eszter

Facebook Hozzászólások