Az utóbbi idők mágiahasználói nem egy misztikus forrásból nyerik az erejüket, hanem egy kézzel fogható anyagból, amit elfogyasztva valóságos félistenekké válnak. Brandon Sanderson Ködszerzetében a varázstudók különböző fémeket a szervezetükben elégetve tesznek szert különleges képességekre. Brian McClellannél lőpor felszippantásával jutnak természetfeletti hatalom birtokába. Anthony Ryannél a kevés kiválasztott sárkányvér elfogyasztásával nyeri emberfeletti erejét.
Ryan egy egész világot alkotott meg arra a koncepcióra, hogy mi lenne, ha a sárkányok vére mágikus képességekkel ruházná fel az arra fogékony személyeket. Az ébredő tűzben a kereskedelem, a társadalom, sőt, az egész világgazdaság alapul a sárkányok levadászására és a vérük lecsapolására. Négy sárkányfaj ismert, melyeket színük szerint különítenek el: a kékvér telepatikus hatalmat biztosít, a vörös tűzuralmat, a fekete telekinézist, a zöld pedig megnövekedett fizikai képességeket. Az úgy nevezett véráldottak képesek bármilyen sárkányvérből hatalmat szerezni, noha akad, aki az egyik vagy a másik természetfeletti erőhöz konyít jobban.
Ennek megfelelően a véráldottak között vannak, akik táviratozókként dolgoznak, mások hajók kazánházában, vagy éppen elit rakodómunkásokként. Természetesen olyanokkal is találkozhatunk, akik ezen képességek segítségével maradnak életben a vadon szívében, vagy éppen a különböző nagyhatalmak harcaiban. Claydon Torcreek egy lajstromozatlan véráldott, aki tehetségét illegális harcok megnyerésére használja, amíg egyszer a nyaka körül szorul a hurok, és kénytelen lesz egy vállalat megbízásából felkutatni egy legendás sárkányt, aminek a puszta léte képes felborítani az erőegyensúlyt.
Küldetése során folyamatosan tartja a kapcsolatot Lizanne Lethridge kisasszonnyal, a vállalat elitkémével, akit egy különös szerkezet megtalálásával bíznak meg. Corrick Hilemore foglalkozására nézve parancsnokhelyettes egy kalózvadász hajón, és semmit sem tud az árnyharcokról, sőt, Claydonról és Lizanne-ről sem hallott még soha, ám ő is hamar az események sűrűjében találja magát.
Anthony Ryan jó érzékkel adagolja a világbemutatást, a karakterábrázolást és a cselekményt, amelyek egyszer sem állnak egymás útjába, hanem gördülékenyen viszik együtt előre a történetet. Már az az ötlet telitalálat, hogy az emberek sárkányvérből nyerik az erejüket, hiszen a sárkány alapból egy misztikus képességek birtokában levő teremtmény – ne feledkezzünk meg Fafnirról, akinek szívét megéve Szigurd képessé vált megérteni az állatok nyelvét. Így kicsit egyszerűbb is elfogadni azt, hogy az emberek egy mitikus lény vérét elfogyasztva tesznek szert képességekre, mintha egy létező, élettelen dolog lenyelésével tennék.
Ráadásul Ryan nem is bonyolítja túl a saját mágiarendszerét, ami így organikussá és természetessé válik. Emellett teljesen illik az általa felépített, leginkább a XIX. századéra emlékeztető világéhoz, ahol a kereskedők és királyok, régi és új gazdagok csapnak össze, hiszen akkoriban az emberek még bálnákra vadásztak, hogy a testükből olajat nyerjenek ki, amire egy egész civilizáció épült. Ryannél az emberek ugyanazt teszik a sárkányokkal, mint egykor mi a bálnákkal, és ők is ugyanazt érik el, hogy lassan kiirtják az összes példányt. Ráadásul a legendás sárkány, amelyet Clay próbál felkutatni, fehér, akárcsak Melville Moby Dickje.
Ryan a három karakterével kiválóan lefedi az előző századforduló ponyváit: Clay szála képviseli az elveszett világ-történeteket, Hilemore fonala a tengeri csatákat, míg Lizanne reszortja a kémkedés és az intrika a nemesek, vállalatok és különböző érdekek csatájában. Mindhármuk karakterén ennek megfelelően három különböző világnézet tükröződik, és ennek megfelelően nem csak elkülönülnek, de jól ki is egészítik egymást.
Anthony Ryan neve nem ismeretlen a fantasztikus irodalom hazai rajongóinak körében: már A vér éneke is egy igényes, intelligens alkotás volt. Az ébredő tűz azonban minden téren egy erőteljesebb, és nem csak Ryan korábbi műveihez, de sok kollégájához képest is. Híján van minden gyerekbetegségnek, és minden eredetisége ellenére nem kísérletezik feleslegesen.
Kíváncsian várom hát a folytatást!