Zsivány Egyes

Azt hiszem, ha faék-egyszerűségűnek hívnám az új Csillagok Háborúja film történetét, azzal megbántanám mindazokat az alkotásokat, amikre ugyanezt a kifejezést használtam. Teljesen jogos lenne a sérelmük, ugyanis például a King Kong (akár 1933-as, akár a 2005-ös) története sem nevezhető túlbonyolítottnak, mégis, összehasonlítva a barokkos túlcizelláltság lenne rá a legtalálóbb kifejezés.

Nem mintha a Zsivány Egyes rossz film lenne, sőt, kifejezetten szórakoztató. A probléma mindössze az, hogy nyílegyenesen, minden jelentősebb fordulat nélkül meséli el azt, hogy a lázadók miként tettek szert a Halálcsillag tervrajzára. Így igazából spoilerezni sem nagyon lehet, hiszen a válasz az egyetlen lényeges kérdésre, mi szerint Luke-ék vajon megtudják, mi a tömegpusztító fegyver gyengepontja, már közel negyven éve köztudomású.

Ami miatt viszont mégis érdemes beülni rá, az pont az, hogy a morális határokat a Birodalom és a lázadók között kicsit elmossa. Nem nagyon, éppen, hogy egy kis pemzlivel az addig kontrasztosan elkülönülő két oldal közötti vonalat kicsit homályossá teszi, de az mégis említésre méltó, sőt, nagyon is dicséretes egy olyan epikus űroperában, ahol addig a jó és a rossz harcára a meseszerű, középföldi egyszerűség volt a jellemző, és ahol a szürke moralitást egy zsémbes csempész jelentette, akiről azért száz százalék lehetett tudni, hogy visszamegy Luke-ért.

Itt a Birodalomban akadnak emberek, akiket a lelkiismeretük dezertálásra kényszerít, és lázadók, akik a nagyobb jó érdekében képesek olyan dolgokra, amiket még Han Solo is túl sötétnek és zavarosnak találna. Emellett ne feledkezzünk meg Forest Whitaker Saw Gerrerájáról, akit még a lázadók is túl radikálisnak találtak. A vén felkelő emberei gerilla taktikát alkalmaznak, ő maga pedig öregkorára szenilis és paranoiás lett. Ezen kívül félig már gép, aki egyre inkább egy lélegeztető gépre van utalva. Ha valakinek nem lennének egyértelműek a párhuzamok, annak segítek annyit, hogy nem, nem Obi-Van Kenobira emlékeztet.

Ami főhősünket illeti, Felicity Jones Jyn Ersója nem rossz karakter, de igazából az egyetlen lényeges jellemvonása az, hogy az apja, Galen (Mads Mikkelsen), létfontosságú volt a Halálcsillag megépítésében. Nem igazán látjuk se túlélőként, se szélhámosként, mert az egyik pillanatban még magára hagyott gyerek, a másikban már a lázadók szabadítják ki, mivel az örege mintha említett volna valami bolygópusztító fegyvert.

A kiszabadítói között van az átlagos lázadó-archetípusnál jóval kiégettebb és cinikusabb Cassian Andor (Diego Luna), és az átprogramozott birodalmi droid K-2SO (Alan Tudyk), aki leginkább egy udvariasabb, kötelességtudóbb Benderre emlékeztet. Hozzájuk csapódik a vak harcművész Chirrut Imwe (Donnie Yen) és mogorva társa, Baze Malbus (Wen Jiang), valamint a dezertált birodalmi pilóta, Bodhi Rook (Riz Ahmed).

Ők próbálják megállítani a Halálcsillag bevetését, ami pedig nem kis csapást jelentene Orson Krennic kormányzó (Ben Mendelsohn) karrierjére. Krennic sok jellemvonásában emlékeztet Tarkinra, és ezen az sem változtat, hogy az utóbbi beosztottja. Apropó, Tarkin, én simán megelégedtem volna, ha csak egy cameó erejéig van jelen. Ugyanis modern technológia ide vagy oda, nagyon látszik az, hogy szegény Peter Cushingot CGI segítségével hívták vissza a túlvilágról – főleg a kicsit darabos mimikája árulja el.

Darth Vader viszont ezzel szemben korrekt szerepet kapott, akkor is, ha a két trilógia között valamikor átköltözött Mordorba (azt nem tudni, hogy fel is vásárolta Szauron birtokát, vagy csak jó áron bérli). Ahogy működnek az apró kikacsintások az első Csillagok Háborúja felé. Emellett továbbra is jópofák a különböző bolygók, még ha a legmeghatározóbb továbbra is egy sivatagbolygó. A második legfontosabb pedig voltaképpen egy hatalmas tengerpart, ahol két dolgot tehet az ember: lebarnul vagy újraéli a normandiai partraszállást. Mivel a Birodalomról beszélünk, ezért tippelni lehet, hogy mire is használják.

Apropó, ha már Birodalom és a Halálcsillag terveinek ellopása, nem is Csillagok Háborújáról beszélnénk, ha a technológia egy része nem rekedt volna meg a hetvenes években. Ez az, amit manapság retrofuturisztikusnak hívunk, és lássuk be, ez a lelakott, kicsit visszamaradott jövőkép jelenti a Star Wars egyik alappillérét. Ennek ellenére néha az ember szíve szerint egy pendrive-ot nyomna a lázadók kezébe, amikor pedig azok kénytelenek megmászni egy szuperszámítógépet, akkor megkérdezné a tervezőt, hogy elgondolkodott-e a felhasználói szempontokon.

Kivéve persze, ha az a tervező sem kedvelte a Birodalmat, ami sok mindent megmagyarázna.

A Zsivány Egyes összességében nem rossz film, és a kicsit árnyaltabb világképével nem egyszer egy Dark Horse képregényre emlékeztet. Én azonban kicsit mégis több összetettséget várok el a történettől, akkor is, ha egy spin-offról van szó.