Zsidók a vadnyugaton – Lucky Luke: Az ígéret földje

Néhány évvel ezelőtt, amikor Zalaegerszegen ültem az Art mozi zsúfolásig megtelt kistermében a Zsidó Filmfesztivál nyitó eseményén, főként zsidó nézők között, azon gondolkodtam, vajon a körülöttem ülők mennyire értik, vagy inkább mennyire értékelik a zsidó vicceket, az iróniát? Mennyire képesek önmagukon nevetni? Nyilván embere válogatja, de a számomra olykor kuszának tűnő szokásaik – a legnagyobb tisztelettel természetesen – szinte kiáltanak a paródiáért, és furcsa, hogy ezt csak kevés film, képregény, könyv használja ki. Pedig a zsidó humor él, elég Papp Richárd gyűjtéseire gondolni, vagy elindítani a Jákob rabbi kalandjait, A rabbi macskája magyarul is megjelent első kötete egészen más irányból közelített, de még talán ide sorolható, és szerencsére most már az új Lucky Luke epizód is büszkén folytatja a sort.

Az ígéret földje tavaly jelent meg Franciaországban, a Pesti Könyv jóvoltából a tavaszi börzén a magyar nyelvű változatot is kézhez vehettük. A kötet különlegessége, hogy Morris nyugdíjba vonulása után a rajzolói posztot átvevő Achdé mellé egy új író, Jul került. A számos írócserét követően a Silex and the City sorozatával ismertté vált Jul remélhetőleg tartósan marad a címen, debütáló munkája ugyanis remekül sikerült, még ha némi biztonsági játék íze is van az albumnak. Az ígéret földjében a nagy előd, Goscinny receptjét követve mutatkozik be a zsidó nép: Jul megfigyel, elemez, majd a legsarkosabb sztereotípiákat ügyesen, jó ritmusban, kellően poénosan dobálja be szépen egymás után egy utaztatós kaland közepette.

A történet szerint Lucky Luke egy zsidó családot kísér a vadnyugaton, akik rokonukhoz igyekeznek. A kíséretre azért van szükség, mert ez a bizonyos rokon nem mer a szemük elé kerülni: leveleiben sikeres ügyvédnek hazudta magát, de valójában nem futott be nagy karriert, csak egy mihaszna cowboy, akit még a tehenek is szánnak. A vadnyugaton a túlélés még a legélelmesebbeknek is a puszta szerencsén múlik, a Lucky Luke által kalauzolt kompánia azonban számos, a préri törvényeivel látszólag összeegyeztethetetlen szokásával súlyosbítja a helyzetet: szigorú rendje van az imádságnak, a magukkal cipelt értéktárgyakra is figyelni kell, ráadásul az sem mindegy, hogy mi kerül az asztalra ebéd gyanánt. A família útját egy zsákmányra éhes rablóbanda nehezíti – Daltonok helyett egy kevésbé eredeti, tucatgonosz csapat ármánykodik.

Miközben érezni, hogy a klasszikus (Asterix és Lucky Luke) albumok alapján szövődik a cselekmény, az egész mégis modern, kész arra, hogy a kor olvasóit (gyereket és felnőttet egyaránt) megnyerje magának. A Star Warsra, valamint Supermanre és Batmanre utalgatás szerintem jópofa, a popkultúra beemelése egy hasonló történetbe sosem baj, főleg ha csak meghúzódik a háttérben, egy-egy rövid mosolygásra késztetve az olvasót. De ilyen például Albert Einstein felbukkanása, Harry Potter megidézése, valamint a Jákob rabbi kalandjai egyes momentumainak felemlegetése is. Mindezt aláhúzzák Achdé rajzai, amik továbbra is tetszetősek. Érezni a különbséget, látni, hogy nem Morris jegyzi az újabb albumokat, de kétlem, hogy ennél hatásosabban lehetne LL-t rajzolni – annyira elsajátította a karikatúraszerű vadnyugat, illetve a benne élők ábrázolását.

A kötet végén Lucky Luke ismét ellovagol a naplementében, Jul pedig jól vizsgázott, Az ígéret földje klasszikusokat idéző, azokat megközelítő történet lett. Az írónak szóló dicséretet egyébként személyesen is át lehet adni, hiszen ő lesz a 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik díszvendége, erre az alkalomra pedig egy keményfedeles, limitált példányszámú változatot is megjelentet a sorozat hazai kiadója.

Farkas Dávid