X-men: A legenda születése

Mutánsok. Köztünk élnek immáron több, mint 50 éve!

A híres, ma már a filmeknek is köszönhetően világszerte ismert és igen népszerű képregény kevesebb, mint 20 évvel a második világháború után született meg egy olyan országban, ahol a kisebbségeknek (afroamerikaiak, spanyol-ajkúak, eltérő szexuális és vallási hovatartozásúak) még mindig jog-egyenlőtlenséggel kellett (és még ma is kell) megküzdeniük.

Természetesen az X-men nem azzal a céllal indult, hogy a társadalmi problémákra felhívja a figyelmet, hanem egy könnyed, szórakoztató füzet kívánt lenni a „képregény-piacon”. Mégis a történet-választásával, „tudtán kívül” is, sikerült eme gondokkal azonosulnia.

A képregény alapvetése az, hogy létezik egy csoport, amelynek tagjai egy titokzatos X-génnel születtek, akik e miatt természetfeletti képességekkel és erővel rendelkeznek. Ezek a lények természetesen eltérnek a „normál” emberektől, nemcsak ezen adottságaik miatt, hanem kinézetük alapján, lehetőségeik miatt is.

Egyesek az evolúció újabb lépcsőfokát látják ezekben az ún. mutánsokban, ami néhányakat arra predesztinál, hogy erre hivatkozva átvegyék a hatalmat a Földön, mint ahogy azt egykoron az emlősök is tették a dinoszauruszok kihalása után. Ezt az oldalt a sorozatban Magneto képviseli, aki homo superiornak nevezi népét, s küzd annak érdekeiért olykor elég erőszakos eszközökkel.

A másik oldalon az egyszerű embereket, a homo sapienseket láthatjuk, akik nem rendelkeznek ilyen csodálatos képességekkel, így a mutánsok számukra nemcsak torzszülöttek, furcsa szörnyek, teremtmények, hanem olyan lények, akiktől félni kell az adottságaik miatt. A mindkét oldalon megmutatkozó erőszakos cselekmények miatt egyesek odáig is eljutnak, hogy csak egy jó mutáns van, méghozzá a halott.

A harmadik oldalon, amelyet az X professzor vezette X-men képvisel, olyan mutánsokat találhatunk, akik a két faj/nép békés, egyenjogú, együttéléséért küzdenek. Nekik is szembe kell nézniük a társadalmi kirekesztéssel, sőt, fel kell venniük a harcot a saját mutáns vérükkel is, de mégis az olvasó szempontjából talán ez az oldal az, amellyel a legjobban szimpatizálni tud.

E három csoport közötti konfliktus tette sikeressé az X-ment az évtizedek folyamán, amely idővel lehetővé tette több eltérő képregényes cím indítását is az X-szekción belül.

A téma, amelyet feldolgozott a képregény, sokak számára rokonszenves volt, mert hasonló problémákat láttak a saját országaikban is. Bele tudták élni magukat az olvasók abba a szerepkörbe, amelyben ők is a valós életben csorbát szenvedtek. Sok fiatal számára a serdülőkor kezdete is valami hasonló lehet, mint az, ami a képregényben a fiatal mutánsok kezdeti lépése ahhoz, hogy megismerjék erejüket, annak határait.

A képregény, a karakterek, a cselekmény hatalmas változásokon ment át az évtizedek folyamán.

Megismerhetővé vált a képregényekben az X-univerzumban szereplők bonyolult kapcsolat-rendszere, jelleme, egyesek titkos múltja vagy érdekes jövője. A történet nemcsak a Földön játszódott, kiléptünk a kozmoszba is, ahol megismerhetővé váltak más fajok, idegen világok, de párhuzamos idősíkokba vagy alternatív jövőbeli világokba is ellátogathattunk.

A szereplőknek nemcsak a ruhatára változott meg olykor, hanem a jelleme is. Néhányan átálltak a „jó” oldalra, némelyek pedig épp a másik, rossz, oldalon keresték boldogulásukat. Számos korábbi főszereplő visszavonult, vagy hosszabb-rövidebb időre eltűnt, hogy ezzel is új karakterek előtt adja meg a lehetőséget a bemutatkozásra. Egyesek olykor meghaltak, még ha csak rövid időre is, hogy utána, mint a főnix-madár, feltámadjanak. Mások új testben tértek vissza azonos vagy teljesen új kinézettel, színnel. A korábban egyes mutánsnak vélt egyénekről később az is kiderült, hogy inkább robotok vagy techno-organizmusok…

A korai X-men kinézete

Ez a hatalmas X-univerzum egy érdekes világba adott (és még ma is ad) betekintést az olvasóknak, akik az írók révén idővel az amerikai valós társadalmi és politikai problémákra is asszociálhattak.

Az X-men immáron 1963 óta jelenik meg folyamatosan és követi nyomon Xavier professzor és tanítványai útját. A fiatalok tanítását felkaroló professzor az egyik első mutánsként tartja számon magát. A kezdetekkor a telepatikus képességekkel rendelkező Xavier annak tulajdonította adottságait, hogy a szülei nukleáris kísérleteket végeztek. A fiatal X-eket az „Atom gyermekeinek” nevezi, az 1960-as, 1970-es években a szuperhősök képességeit sokszor azzal magyarázták, hogy valamilyen sugárzásnak voltak kitéve. Természetesen később nyilvánvalóvá vált, hogy a mutánsoknak már jóval régebbi datálható történelme van, akár a civilizáció kezdetéig is vissza lehet vezetni rögös útjukat.

Az X-men tehát egy összetett alkotás, amelynek célja nemcsak közönség-szórakoztató témák feldolgozása volt, hanem mélyebb tartalma, mondanivalója is lett, amelyen keresztül elnyerte az amerikai és számos más nép tetszését/rokonszenvét.

Felhasznált irodalom:
-Official Index to the Marvel Universe : Uncanny X-Men (1st printing, 2010, ISBN# 978-0-7851-4958-3, Marvel Worldwide Inc., írta Al Sjoerdsma, Stuart Vandal, Jeph York és még sokan mások)
-X-Men : The Characters and Their Universe (1st printing, 2014, ISBN-13: 978-0-7858-3181-5, Chartwell Books, írta: Michael Mallory)
-és az egyes angol számok felhasználása

Írta: Mustabasic Damir (a szöveg a 2016-os Szegedi képregénybörzére készült) és folytatása következik majd.