VIECC’18 – újra voltunk ComiCon…

…és nagyon jól szórakoztunk! Úgy tűnik, a Vienna Comic Con szervezői nem tudnak hibázni. Egyre kényelmesebb a rendezvény, pedig az alapterület nem változik – most is a Messe Wien C és D csarnokát töltik meg a képregény-, film-, és játékrajongók. A rengeteg ember mellett mégis sokkal egyszerűbben közlekedtünk, mint egy éve, és olyan nyugodtan és ráérősen végig nézhettünk mindent, mintha csak harminc-negyven emberrel osztoznánk a helyen.

Nézelődni pedig ismételten volt mit. Hegyekben állt a merchandise, jobbnál-jobb cosplayesek jártak-keltek a tömegben, és az Artist’s Alley órákra benyelte a gyanútlan nézelődőt. A legnagyobb képregényes vendég, Neal Adams egy egészen impozáns méretű helyet kapott, és az asztalait tele is pakolták rendesen: különböző a sima füzetektől kezdve a speciális fémborítós kiadáson át printekig
volt minden – a legnagyobb kincsek azonban az eredeti rajzok voltak. Ezek persze olyan árban is mozogtak, de akár részletfizetéssel is el lehetett hozni ezeket a tizen-párezer dolláros ereklyéket.

A sztárvendégeknél ugyan most is volt pár kieső (Ernie Hudson, John Ross Bowie, Jim Balent) de az autogram/szelfivadászok elégedettek lehettek így is a színész felhozatallal – jelen volt John Noble, Andrew Scott, David Morrissey, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Több mint húsz nagynevű cosplayes sztár mellett iszonyat profi amatőrök és rajongók munkáit csodálhattuk meg. Ugyan soha nem érdeklődtem kifejezettebben a cosplay iránt, a Con-élmény működik: egy-egy találkozás olyan volt, mintha magával a karakterrel futnál össze. A leginkább viszont a képregényes hírességekre voltunk rágörbülve, és senki nem okozott csalódást. A legnagyobb élmény vitathatatlanul a Donny Cates – Jim Zub – Chris Eliopoulus hármas panel volt, túlzás nélkül órákig elhallgattuk volna, miközben dőltünk a röhögéstől. A karriertől a ballépésekig mindenről roppant felszabadultan sztorizgattak. Egy kis oltár is helyt kapott a rendezvényen, ahol Stan Lee-re emlékezhettünk – gyújthattunk elektromos gyertyát, és hagyhattunk egy üzenetet egy emlékkönyvben, amiket a Reed minden egyes helyszínen összegyűjt és elküld Lee családjának.

Mindig szomorkásan jegyeztük meg, hogy képregényekből – főleg angol nyelvű kiadványokból – mennyivel kevesebb van, mint egyéb kapcsolódó termékekből. Ezért is iszonyatos örömmel fedeztünk fel újabb lelőhelyeket, mint a „Collectors’ Corner”, ahol javarészt füzeteket, és használt köteteket lehetett beszerezni, illetve az idei kedvencemet, a „Westworld”-öt, ahol a készlet szinte kizárólag omnibusokból és extra kemény-táblás kiadványokból állt. De a szokásos helyeket is érdemes volt felkeresni, a Pictopia standján javarészt indie címeket találtunk angolul, a Mad Titan Comics (korábban Comicwelten) most főleg cgc-s füzetekkel volt jelen, és az örök kedvenc, a Comicage, az „őrült kanadai”, aki az egész napot mezítláb tölti, hatalmas füzettárolói köré leterített kartonokon. Érdemes megjegyezni viszont, hogy ez nem börze vagy comic market – ennek megfelelően az árak új megjelenések esetén legtöbbször a borítóárak közelében vannak, és szinte biztosan tudunk olcsóbban vásárolni valamelyik netes boltban – de azért a párszáz forintért kárpótol minket az élmény, és az impulzusvásárlás öröme.

Mindenképpen tegyetek jót magatokkal, és látogassatok el legközelebb (2019/11/23-24) egy frankó Con-élményért.

Kóbor Róbert