Vasember: Tűzzel, vassal, mesterséges Jarvisszal és humorral

Az akkor még vas nélküli címszereplőről látható legelső kép a kezét mutatja, amint egy whiskeys poharat szorongat benne egy katonai Hamvee hátsó ülésén – és ennél találóbban aligha lehetne felvezetni Tony Stark karakterét. A Marvel új produkciója egy meglepően ügyes, jól megírt és intelligens képregény-adaptáció, ami a rajongók igényeit éppúgy kielégíti, mint azokét, akik az eredeti képregényről eddig legfeljebb csak hallottak – és lássuk be, ez ránk is fér a tavalyi, borzasztóan kiábrándító felhozatal után. A történetet mindenki ismeri, úgyhogy csak nagyvonalakban: az öntelt, milliárdos, fegyvergyáros playboy, Tony Stark, Afganisztánban mutatja be új rakétarendszerét, amikor konvoját megtámadják, őt magát pedig foglyul ejtik. Hogy megszökjön, egy erőteljes páncélt kovácsol magának, ám a kaland a világnézetét is megváltoztatja: fel akar hagyni a fegyvergyártással, jóvátenni múltbéli hibáit, és amikor rájön, hogy üzlettársa, Obadiah Stane, piszkos üzelmeket folytat a háta mögött, úgy dönt, egy továbbfejlesztett páncél segítségével maga veszi kezébe a dolgokat.

A Vasember elsősorban a karakter és az őt alakító színész miatt működik. Robert Downey Jr. egyszerűen fenomenális Tony Stark, sőt, ő maga Tony Stark. Tudjuk, hogy rendkívül sokoldalú színész, és ezt számtalanszor bizonyította már, de ezt a figurát mintha egyenesen rá írták volna. Sármos, intelligens, és üvölt róla az arrogáns playboy-rutin, valamint a kontroll iránti szükséglet. Ahhoz képest, hogy annak idején Tom Cruise és Nicolas Cage neve is felröppent a filmmel kapcsolatban (egyik rosszabb lett volna, mint a másik), a Vasember-rajongó Downey megváltóként szállt le közénk, és csodálatos munkát végzett, alakítása még a mű gyengébb pontjain is gond nélkül átvezeti a nézőt (Stark személyiségbeli változása például fele ilyen hiteles sem lenne nélküle). Egyszemélyes show-ja mellett mindenki más eltörpül, pedig a színészgárda többi tagjának sincs oka szégyenkezésre: Gwyneth Paltrow imádnivalóan mosolygós és bájos Pepper, Jeff Bridges pofátlanul álnok és kétszínű Stane, és a Jim Rhodest alakító Terrence Howard is megteszi, amit tud, bár neki már nem osztottak sok lapot. (Jarvis pedig, meghallva az idők szavát, méltóságteljes lakájból mesterséges intelligenciává avanzsált – alighanem lesznek rajongók, akiknek ez nem fog tetszeni, de annyi baj legyen.)

A cselekmény nem szolgál meglepetésekkel (cserébe ostoba és erőltetett fordulatokkal sem), viszont szépen, nyílegyenesen, logikusan és zökkenőmentesen halad előre. Minden jelenetnek, karakternek megvan a maga jelentősége, az egyébként négy (!), finoman szólva nem kifejezetten tapaszalt író meglepően hatásos és minden öncélúságot nélkülöző, néhol egészen sziporkázó dialógusokkal felturbózott forgatókönyvet hegesztett össze (pusztán Pepper végjátékbeli szerepe lehet bosszantó és erőltetett). Még inkább meglepő, hogy a rossz emlékű Zathura rendezője, Jon Favreau is képes volt trendi megoldások és túlhasznált CGI nélkül, egy kellemesen kedélyes hangulatú, visszafogott popcorn mozit faragni belőle, ami olyan profin adagolja a humort, hogy sok, manapság vígjátéknak csúfolt celluloidszörny szégyenében nyugodtan elbujdoshat mellette. A poénok mindig pontosan a megfelelő helyen csattannak, ott oldják a feszültséget, ahol kell, és nem arcátlankodnak bele olyan jelenetekbe, ahol nincs helyük.

Mégis, egy PG-13-as Marvel-adaptációhoz képest a Vasember (szerencsére) néhol egészen kemény hangvételt üt meg: képregénybeli énjével ellentétben Stark nem tököl kábító- és bénítófegyverekkel, ha rálőnek, bizony pofátlanul visszalő, és egy-egy konfrontáció alkalmával kisebb hadseregeket lyuggat szitává, és párologtat el. Viszont paradox módon itt jelentkezik a film fő gyengesége is. Három nagy akciójelenetet kapunk a két óra alatt, és bár ezek abszolút korrektek, nem mondhatók kiemelkedőknek – közel 190 milliós költségvetésből kicsit masszívabb pusztításra és földbedöngölőbb látványra is futhatta volna. (Pl. Ang Lee Hulkjának tankok és helikopterek elleni harca öt év távlatából is megeszi reggelire az itt látható, hasonszőrű jelenteket.)

Történetéből adódóan persze a Vasember érint olyan témákat is, mint a fegyverüzlet feketepiaca, és a háborúkon élősködő hatalmasok, és ezeket szépen ki is játssza, de azt azért senki ne gondolja, hogy a társadalomkritika nagy szeletét teszi ki a filmnek – épp annyira vannak jelen, amennyire ezeket egy ilyen alkotás megkívánja. Nagyobb hangsúly van viszont a képregény rajongóihoz intézett, folyamatos kikacsintásokon, és persze az esetleges folytatások kedvéért szolidan feldobott labdákon. Kapunk utalást például a War Machine-re és a Mandarinra is, nem beszélve a Bosszú Angyalairól (amit a fordító sikeresen Bosszúállókként magyarosított – viszont a Strategic Hazard Intervention, Espionage Logistics Directorate-ból a fordításban is sikerült kihoznia a S.H.I.E.L.D. mozaikszót) – és ha már itt tartunk, tessék szépen kivárni a stáblista végét is, a türelem ezúttal is megtermi rózsáját.

Eredeti cím: Iron Man
Rendező: Jon Favreau
Főszereplők: Robert Downey Jr., Jeff Bridges, Gwenyth Paltrow, Terrence Howard

Olórin, 2008. április 30.

A folytatásban poszter- és fotó galéria…

Oldalak: 1 2