Ultimate News #79

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #120

„A felszínen úgy tűnik, mintha ez a sztori Pókemberről és az ő Csodálatos Barátairól szólt volna, megspékelve Tűzcsillag eredettörténetével, valamint egy rakat vendégszereplővel más sorozatokból. De valójában, mélyen, a felszín alatt ez a sztori a tinédzseréletről szólt, a változásokról, és arról, hogyan birkóznak meg a fiatalok az előállt új szituációval. A főbb témakörök a család és annak jelentősége, a szülők és a kegyes hazugságok, melyeket azért mondunk, hogy megvédjük a szívünknek kedves embereket valamitől. A barátság is központi szerepet kap, és az, hogyan segíthet egy jóbarát a bajban. És baj az most van elég Liz Allen életében, akiért maga Magneto jött el, hogy elvigye az apjához. Ettől persze Jégember, Pókember és az X-Men próbálja megvédeni a lányt. Kiváló kis sztori volt ez, Bendis egyik legjobbja a sorozatban. Remekül ábrázolta Peter Parkert és Pókembert: az átlagos tinédzser és a szuperhős ugyanúgy szerepet kaptak. Magneto megjelenése is tökéletesen passzolt az egészbe, és az ő jellemét is hibátlanul mutatták be. Persze a főszereplő Liz Allen, de mindenki másnak is megvolt a maga jelentősége, senki sem maradt ki a történetből. Sokat segített a kronológiai elhelyezésben az első oldalra tett kis megjegyzés is, hogy mikor játszódik a sztori az Ultimate X-Men számaihoz képest. Igazán élvezetes szám izgalmas cselekménnyel és ügyes párbeszédekkel. Csak dicsérni tudom a forgatókönyvet. Stuart Immonen rajzai szintén fantasztikusak. Nekem különösen tetszett az akciózó Pókembere. Minden egyes mozdulata, minden egyes testhelyzete telitalálat volt. Nagyon jól ráérzett erre a fiatal Pókemberre, és egyre könnyedebben és természetesebben ábrázolja őt mozgás közben. Egyszerre fiatalos és pókszerű is. Ugyanakkor a csendesebb, nyugisabb jeleneteket is csodálatosan alkotta meg, így egyáltalán nem lehet okunk panaszra. Tehát a sorozat egy újabb remek számmal gazdagodott, ami nem meglepő, tekintve, hogy ki az író és a rajzoló. Csak ajánlani tudom mindenkinek!”
Sztori: 4 / 5
Rajz: 4 / 5
Összesítés: 4 / 5
Írta: Adam Chapman

Ultimate Fantastic Four #52

„Ez egy nagyon unalmas sztori. Volt már ebben a sorozatban sokszor hasonlóan uncsi történet, voltak kiválóak is, és most sajnos az előbbi fajtából kaptunk egy újabbat. Mike Carey írói munkássága alatt is voltak pedig érdekesebb történetek, de Thanost és a vele kapcsolatos dolgokat nem nagyon sikerült eddig jól bemutatnia. Ez a sztori pedig akár élvezetes is lehetett volna, de ehelyett teljesen átlagos, kiszámítható és mint mondtam: unalmas lett. Thanos a Kozmikus Kockával lezúzza a Föld összes szuperhősét, és elfoglalja az egész bolygót. Eközben Ben Grimm megismerkedik Thanos gyermekével, Johnny és Sue pedig immár a sötét oldalt szolgálják. Az a baj, hogy ez a Thanos figura engem egyáltalán nem hoz lázba. Mint olvasó, egyáltalán nem érdekel, hogy mit csinál, hogy ki ő és hogy egyáltalán mit akar. Talán ezért sem élveztem úgy általánosságban az egész számot. Hosszúnak és unalmasnak hatott az egész, és igazából nem sokat haladt előre benne a sztori, valljuk be. A forgatókönyv összecsapottnak tűnt, és a Föld hőseinek ábrázolása sem volt az igazi. Nem jó ez így, na. Kirkham rajzai egész jók, tényleg nagy rajongója vagyok, rengeteget fejlődött az Amazing Spider-Man óta. Igazán egyedi stílusa van, ami egy kicsit a 90-es évekre emlékeztet, de ettől függetlenül egyáltalán nem tűnik ósdinak, nagyon is modern. Ezúttal is mindent beleadott, ez látszik, de a hősökre ő sem tudott tökéletesen ráérezni. A rajzok tehát szépek, és egyre szebbek lesznek, de a sztori eközben egyre gyatrább. Remélem, a következő történet ennél azért izgalmasabb lesz.”
Sztori: 2 / 5
Rajz: 4 / 5
Összesítés: 3 / 5
Írta: Adam Chapman

Ultimate Human #3

„Az Ultimate Human első két száma meglepően jól sikerült, igazán élveztem őket. Mindkettő remekül példázta, milyen kiváló író is Ellis a tudományos témák terén. Nagyon jól eltalálta mind Vasember, mind Hulk személyiségét, bemutatta a kettejük közötti alapvető különbségeket, hogy hogyan gondolkodnak tudósként, stb. Szóval az első két szám tényleg fantasztikusra sikeredett. Na most, a harmadikkal sincs különösebb probléma, de azért egy pici visszaesést éreztem most az előző fejezetekhez képest. De félre ne értsetek: ez a szám is remekül van megírva, a karakterek is igazán élethűek, csak éppen… kicsit nagy volt nekem a cselekménybeli váltás az előzményekhez képest. Ez a hirtelen kitérő persze még így is logikusan kapcsolódik a cselekmény egészébe, sőt, az egész Újvilágba. Kiváló kis olvasmány, de egy ilyen rövidke mini részeként valahogy nekem kakukktojásnak érződött. Ráadásul a borító is rettentően félrevezető. Peter Wisdom ezúttal a főszereplő, aki hónapokkal ezelőtt egy kis vitába keveredett a főnökével az MI6-nál, és ennek az egésznek az lesz a vége, hogy aláveti magát egy kísérletnek, ami persze balul sül el, és kirúgják őt a titkosszolgálattól. Amit rögtön leszűrhetünk mindebből, az az, hogy Ellis nagyon csípi Peter Wisdomot, főleg ezt az újvilági változatot. Gonoszabb, kegyetlenebb, mint az eredeti, de mégis megvannak benne a klasszikus verzió alapjai is. Kapunk tehát egy kitűnő Wisdom-eredettörténetet, ami tényleg fantasztikus, minden a helyén van benne, de akkor is… továbbra is fenntartom a véleményem, hogy ez nem igazán passzol az előző két számhoz. Az egész képregényben csak két oldal játszódik a jelenben, és szerintem ez eléggé frusztráló lehet, ha egyben olvassuk az egész minisorozatot. Ráadásul Cary Nord rajzai sem ütnek annyira, mint az előző két alkalommal. Nem elég kidolgozottak a képkockák, és ez bizony rendesen rányomja a bélyegét az összhatásra. De azért még így is szép munka, csak az előző két számhoz képest visszaesés. Összességében azt kell mondanom, hogy a sztori is jó, a rajzok is jók, de szöges ellentétben áll az egész az első két számmal. Egy eredettörténet, és semmi több. De azért azt kihangsúlyoznám, hogy még ezzel együtt is ez igenis egy JÓ szám.”
Sztori: 4 / 5
Rajz: 3 / 5
Összesítés: 3,5 / 5
Írta: Adam Chapman

Oldalak: 1 2 3