The Authority #1-12 – Hardcore szuperhősök

„They think there’s no one left to save the world.”

Világot menteni csak stílusosan! Íme a szuperhősök, akik mellett az X-Men vagy a Bosszú angyalai orrtúró kisiskolásoknak tűnnek. Warren Ellis, a Transmetropolitan világhírű írója a Wildstorm kiadó Stormwatch nevű képregény-sorozatából, annak néhány (utolsó csatájukat túlélt) szereplőjét áthozva, eredeztette az Authorityt, az utóbbi évek egyik, ha nem a legdögösebb és legeredetibb szuperhős-csapatát. A kevés dialógussal, viszont eszméletlenül tökös akciókkal dúsított sorozat szupercool karaktereket és végletekig feszített konfliktushelyzeteket dob az olvasó képébe, aki nem győzi kapkodni a fejét, és a két nagy mainstream kiadó, a Marvel és a DC hasonló témájú képregényeihez szokva őszintén rácsodálkozik, hogy ezt így is lehet csinálni.

És, hogy mit is jelent az az ’így’? Első pillantásra nem sokat. A világot vigyázó Stormwatch feloszlása után a Föld szuperhősök védelme nélkül marad, ezt pedig nem mulasztja el kihasználni Kaizen Gamorra, akin legutóbbi gaztettei során az akkor még működő csapat durván elverte a port. Most arra készül, hogy bosszút álljon, és nyomot hagyjon maga után a világban – a szó legszorosabb értelmében. A fenyegetés elhárítására Jenny Sparks, a XX. század szelleme, összetoborozza a gonosszal szembeszálló új csapatot, az Authorityt, aminek díszes tagjai rögvest neki is látnak seggeket rugdosni – de izomból ám.

Ellis 12 résszel indította útjára ezt a sorozatot (első utóda Mark Millar lett), és ebbe három, egyenként négyrészes történet fért bele, amikben egyre nagyobb a tét, és amik egyre drasztikusabb megoldásokat vonultatnak fel. Az említett Gamorra-sztori után egy párhuzamos világ, földönkívüliekkel benépesített Angliája indít inváziót a Föld ellen, a harmadikban pedig egy gigászi, istenszerű organizmus fenyegeti kihalással az egész emberi fajt. De mitől is olyan érdekes ez, hisz mindez egyáltalán nem hangzik különlegesnek. Két szó: Warren Ellis. Minden más ebből következik.

Az Authority egy olyan szuperhős-képregény, amit merészen megfosztottak mindenféle korlátozástól, ami a tipikus Marvel-csapatok íróinak képzeletét esetleg visszafoghatja. Ezek a hősök nem lelkiznek, nem problémáznak szappanoperaszerűen szerelmi afférokon, nem féltik az ellenségeik életét, nem akarnak tinédzserek példaképei lenni, nem papolnak felelősségtudatról, nem sírnak másságuk miatt, nem gyötrik magukat erkölcsi dilemmákkal, inkább csak afféle önkéntes világrendőrségként (és ezt nem az aktuálpolitikai, rossz értelemben kell gondolni) odamennek, ahol szükség van rájuk, és simán szétrúgnak mindenkit, aki a szemük elé kerül, és nem kezd azonnal száz méter sprintbe. Ha pedig a környezetre erőse káros akcióik közben párszáz civil is elhull a tűzvonalban, rágyújtanak egy cigire, és séta közben megjegyzik, hogy sokkal többen hagyták volna ott a fogukat, ha nem lépnek közbe, szóval semmi gáz. Hipercool. Nem lehet nem szeretni.

Tehát kompromisszumok nélküli szuperhős-képregény ez, ami a harcok döbbenetes intenzitásán is meglátszik. Az Authorityban egész városok dőlnek romba, sőt a csapat egész Olaszországot eltünteti a Föld színéről egy párhuzamos világban, foglyokról pedig egyikük sem hallott soha: a csatatéren nincs kegyelem, törnek a csontok, szakadnak a végtagok, ömlenek a belek, repülnek a fejek. Ebben a témában nem sűrűn találkozunk ilyen mértékű gore-ral – személyes kedvencem az, amikor Jack Hawksmoor egyik ellenségének letépett karjával veri össze a másikat. De még a csapat tagjainak szuperképességei is jóval fantáziadúsabbak és érdekesebbek, mint az átlag képregényekben (beleértve ezeknek a képességeknek az eredetét is).

A rajzolói teendőket Bryan Hitch látta el, aki csodálatos munkát végzett – az arcok élettel telik, a nagy terek tökéletesen kihasználtak, az akciók pedig egyszerűen szuperdinamikusak. Nem véletlenül nevezik a sorozatot ’widescreen’ képregénynek, ugyanis – mind írói, mind rajzolói szempontból – filmszerűen pörgő. Kompromisszummentes, durva, nyers, stílusos, tökös és eszméletlenül cool. Így kell világot menteni, kérem szépen. Totális szórakozás.

Megjelenés: 1999-2000
Történet: Warren Ellis
Rajz: Bryan Hitch

Olórin, 2008. április 8.