Szörnyetegek szigetén

Tavaly a kémiai Nobel-díjat két tudósnő kapta egy, a génszerkesztés témakörében kifejlesztett eljárásért. Ennek egyik lehetséges alkalmazása, hogy egy-sejt állapotból megnövesztenek egy állati szervet egy másik fajban, majd azt az eredeti állatba (vagy emberbe?) visszaültetik.

H. G. Wells 1896-ban megjelent kisregényének névadó sebésze, dr. Moreau még nincs ilyen finom eszközök birtokában, és a célja is kicsit más: embert faragni az állatokból. Szó szerint. Nem állat-állat hibridet akar létrehozni, nem is az embert keresztezi állattal, vagy más fajokat egymással, csak legózik. Hívő embernek mondja magát, azzal a hagyományos keresztény eszmével, hogy az ember az állat fölött áll, így azok szenvedése egyáltalán nem hatja meg. Dr. Moreau – azt hiszem, százhúsz éves regénynél már lehet spoilerezni – darabokra szabdalja az állati izmokat, idegeket, nyirkokat, szerveket, és emberformára toldozza-foltozza össze azokat.

Charles Darwin A fajok eredete című paradigmaváltó műve 1859-ben látott napvilágot. A természetes evolúció eszméje mondhatni egészen friss, ezt a folyamatot próbálja meggyorsítani a horrordoktor Moreau, ezzel a gondolattal játszik el Wells, hogyan érik hipergyorsan emberré egy állat a beavatkozásoknak köszönhetően. Mi teszi emberré az embert? A gégefő? A nyelv? Beszéd? Társadalom? Interakciók? Vallás? És tartós-e ez az állapot vagy az elért hatás csak ideiglenes? Játszhat-e ily módon Istent egy ember?

A rövid regény mégis inkább kalandregény, mint filozófiai értekezés, sci-fi vagy horror, rémregény. A szerző saját maga nem tartotta olyan nagyra művét – írja az utószó, és ez valahol megérthető. A fantázia másik nagymesterének, Verne-nek hosszabb regényeihez hasonló hosszúságúra bővítve vagy épp, rövidke, ámde kemény novellának megvágva erősebb szöveg jöhetett volna létre.

Az egyes szám első személyű narrátor „használata” bár megszokott ebben a korban és zsánerben, inkább a hátborzongató cselekmények leírását szolgálja, nagy belső monológokat, különösebb asszociációkat, karakterépítéshez szolgáló érzelemleírásokat nem igazán találunk. Az emberi szereplők így kicsit papírfigurák. Pedig Wells más novelláiban vagy regényeiben pár szóval tökéletesen jellemez szereplőket, azonnal erős hangulatot teremt személyiségek által is.

Hangulat azért itt is van, nem kevés, de ez inkább a történetből és a környezetből árad, mintsem a narrátor személyiségéből. Sötét, borús, depresszív a táj, terheltek a szereplők, a szigetet a szenvedés hangjai töltik meg, a dzsungel fáinak zsíros leveleiről csöpög a véres dráma.

A Cser kiadó tavaly megjelent kötete is különös keresztezése könyvnek és illusztrációnak. Németh Gyula több interjúban, valamint a könyv előszavában is kiemeli, hogy már pályája kezdetén, 20 éve izgatta a regény, és annak szereplői. Nem talált a könyvhöz méltóan illusztrált kiadást, így elkészítette a saját verzióját.

Ez a változat sajátos befogadói hozzáállást kíván. A megszokott illusztrációs séma (30-40 oldalanként egy-egy illusztratív ábra, mely nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül a cselekményhez) helyett Németh Gyula a regénnyel együtt élő digitális grafikákkal ötvözte a szöveget.

Ahogy a képregénynek sajátos az olvasási módja, itt is sajátos stratégiát kell kialakítania az olvasónak, amely elsőre nem adja annyira könnyen magát. Hiszen ha a képeket nézegetnénk, azokat nézzük, ha a szöveget olvasnánk, azt olvassuk. Ez a fajta eljárás, grafikát és képet sebészként egybeforrasztó technika, a szöveget és képet egyenrangú partnerként (de nem képregényként) kezelő megoldás ide-oda vonzza figyelmünket, hol kiszakítva a szövegből a rajzra, hol kiszakítva a rajzok sorából a szövegre viszi a fókuszt.

A regény történetének illusztrátorai közül kiemelkedik Lawrence Sterne Stevens, aki a Famous Fantastic Mysteries 1946 októberi számában közölt verzióhoz készített pár rajzot, Bill Sienkiewicz akinek tavaly jelent meg hasonlóan gazdagon illusztrált változata.

Képregények közül megemlítjük Zórád Ernő művét, valamint az ugyancsak tavaly megjelent Ted Adams – Gabriel Rodriguez (Locke & Key) színes és élvezetes adaptációját.

A filmeket is érdemes megnézni – még a sokak által megvetett 1996-os verziót is.

Pár éve tűnt fel a könyvpiacon az úgynevezett silent book, mely – bár szerintem szöveg nélküli képregénynek tűnik – hamar elterjedt formátummá vált, Németh Gyula pedig a magyar rajzolók között biztosan az elsők között van, akik az úgynevezett „gazdagon illusztrált könyv” műfaját épp meghonosítják.

Számomra nem is az állat-emberek, hanem Moreau szigetének ábrázolása volt az, ami rendkívül erős atmoszférát teremtett. A több rétegű ábrázolás hátsó rétegei, a fák, bokrok, táj, köd sejtetése ritka erős esztétikai élményt adnak a szövegélményhez.

Egy biztos, ezt a műnyomóra készített, nagyszerű art bookkal kiegészített gyönyörű kiadást javasolnám olvasásra mindenkinek, és ezt emelném le elsőre a polcról, ha újra borzongani vágynék.

Lénárd László

Cím: H. G. Wells: Dr. Moreau szigete – Németh Gyula illusztrációival
Szerző(k): H. G. Wells, Németh Gyula
Kiadó: Cser Kiadó
Ár: 4495 3147 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 268 oldal
Megjelenés: 2020.10.01.
Megvásárolható: Könyvesboltok
Online vásárlás:



VAN MÉG MÉG MIT OLVASNI: