Szorítkozzunk a lényegre: Titkos Bosszúállók

Állítólag Warren Ellis már a The Authority óta azon ügyködik, hogy a szuperhősös képregényekből kigyomláljon minden fölösleges elemet, úgymint történet, karakterábrázolás, világépítés, és csak és kizárólag a zúzásra koncentráljon. Azt hiszem, ezt sikeresen tökélyre vitte a Titkos Bosszúállókban, ami olyan, mintha egy akciófilmnek az utolsó félórájára ülnénk be. Hiszen ha egyszer úgy is tudjuk, kicsoda Amerika Kapitány, Fekete Özvegy, Bestia, Hadigép, meg a többiek, akkor mi a fenét kellene bemutatni, tovább mélyíteni vagy kiforgatni a karakterüket? Hát ott a pisztoly, ott az ellen, aztán menjünk gyakni!

Töredelmesen bevallom, hogy én az utóbbi időben kezdtem nem kevés kiégést érezni Ellis részéről; a The Wild Storm jópofa volt, de inkább tűnt egy hangulatos, de ráérős tévésorozatnak, a Moon Knight inkább volt stílusos ujjgyakorlat, és úgy egyáltalán a Nextwave után az esetek kilencven százalékában jóval több volt a füst, mint a láng, több volt a póz, mint a lelkesedés, szív vagy mondanivaló.

Ehhez képest a Titkos Bosszúállókat kifejezetten élveztem az agyamentebbnél agyamentebb ötletekkel, amelyek tettek egy csavart az olyan manapság bagatellnek számító dolgokkal, mint időutazás, démonidézés, párhuzamos valóságok, őrült tudósok által létrehozott szörnyetegek. Ehhez persze az energikus panelkezelésen és a megannyi rajzolón kívül az is kellett, hogy Ellis képes legyen jól, gördülékenyen írni a karaktereket. Így Bestia tudálékos, Fekete Özvegy profi, Amerika Kapitány pedig elszánt katona. Az ellenfeleik motivációiról nem tudunk meg sokat, tekintve, hogy nekik nem jutott – már azt leszámítva, hogy Gusztustalan Mocsadék Vagyok, Rúgj Belém, De Jó Nagyot!

Kicsit olyan ez, mint amikor egy gyerek játszik a figuráival, csak ez esetben a gyerek egy szakállas középkorú képregényíró. Éppen ezért gördülékeny, energikus, bombasztikus, olyan, mint a legújabb üdítőital, ami ugyanaz, mint a régi, de most más ízesítésben. Egyetlen egy apró, szőrszálhasogató sirámom van csak: hogy a történet, karakterábrázolás és a világépítés tényleg hiányzik. Olykor nagyon, máskor azért nem lettek ők kispórolva, kapunk egy kis lélegzetvételnyi szünetet az akciózgatás közepette.

Sokszor mondják, hogy a történetek – könyvek, filmek, képregények, rádiójátékok, színpadi darabok – táplálékot jelentenek a léleknek. Ez esetben pedig az akció a desszert. Nincs gond a desszerttel, nagyon jól meg tudja koronázni az ebédet. De szükség van mellette másra is, hogy egy kicsit tovább velünk maradjon. Amikor visszaemlékszünk egy történetre, nagyon sokszor nem a nagy csinnadratta ugrik be először, hanem egy apróbb jelenet. Egy párbeszéd, egy hangulati elem… ködből kibontakozó sereg, vagy elveszett város, melyen megcsillan a felkelő Nap fénye.

A Brachiosaurus a Jurassic Parkból. Mória bányavárosa A Gyűrűk Urából. A lenyugvó kettős nap a Csillagok Háborújából. Persze menő a T-Rex, a Balrog meg a Halálcsillag, de ezekhez nem árt megágyazni, hogy a dolgoknak kicsit több legyen a tétje. Akkor is, ha nem egy dinoszauruszt, űrfegyvert vagy démont láttunk már korábban is.

Ám ha nagy hódolói vagyunk a csatajeleneteknek, ha szeretjük újra és újra megnézni a filmvégi összecsapásokat, a Titkos Bosszúállók a mi képregényünk, és akkor is szerezhet kellemes perceket, ha legalább néhány történetet ismerünk a főbb karakterekkel. Legalább azért, hogy már csak megszokásból is szorítsunk nekik.

Pusztai Dániel

Cím: Titkos Bosszúállók
Szerző(k): Warren Ellis
Kiadó: Fumax
Ár: 5495 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 140 oldal
Megjelenés: 2020.10.11.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: