Swords – Egy ízig-vérig magyar képregény

A Swords, bár az angol cím megtévesztő, egy ízig-vérig magyar képregény, mely 2011-ben indult útjára. Az írója Nemeskéri Attila, az 576 kByte munkatársa; rajzolója Szendrei Tibor, akinek stílusát a Cherubion kiadó könyborítóiról ismerhettük meg, majd számtalan helyen találkozhattunk műveivel. Ám, és ezt jó kimondani, a Swords modern módon készült képregény. Nem csak az írója és rajzolója, hanem a kihúzója, színezője és beírója mind külön személy. Így nem forgácsolódik el egy ember a feladatok köz, mindenki arra tud összpontosítani, amiben a legjobb. (Több eddig megjelent magyar képregénynél hibának róttam fel az író/rajzoló szétválasztás hiányát.) A Swords más tekintetben is korszerű. A nyomtatott forma mellett ugyanis megvásárolható digitális formátumban is. Ezért a projekt csinos weboldalt is kapott, ahol lehetőség van PC-re megvásárolni a virtuális füzeteket. Az iPod / Android támogatás jelenleg is készül. (Bár Androidra létezik képregény olvasó, így nem egészen értem a késlekedést.)

A Swords egyetlen hibája első blikkre: a címe. Noha a weboldal főoldalán a zászlók és az impresszumban a dordítók listája elárulja, hogy a kiadó több nyelven kívánja majd eladni a portékát, ám szerintem semmi baj nem lett volna a Kardok címmel. Annál is inkább, mert így nagyobb képregényes adatbázisokban könnyen összetéveszthető lesz a Luna Brothers Sword című opuszával. Maga a füzet kiállítása, az oldalak kinézete: igényes, profi munka. Bár az ujjnyomatom erősen ottmarad a fényes lakk-felületen, de legyen ez a legnagyobb hibája. Főleg, mert úgy tűnik, a digitális képregényé a jövő, ahol a papír minősége helyett majd a felbontás lesz a párbeszédek alapja.

Mielőtt a történetre térek, kiemelnék egy mondatot az író nyilatkozatából. Azt mondta egy interjúban, hogy a mű célcsoportja a 12 évesnél idősebb fiatalság és a felnőttek. Azt felejtette el hozzátenni, hogy kivéve mindenkit, aki már életében találkozott néhány igényesebb fantasy történettel. Tudom, hogy a Gyűrűk ura újra felkeltette az érdeklődést a hősi fantasy iránt, a HBO ezt most ügyesen lovagolja a Trónok harca sorozatával, ám aki kicsit jobban ismerője a műfajnak, az már évekkel ezelőtt telítődött a királyságos, ork hódítós, nemes lovagos történetekkel. A Swords pedig az első rész után mindössze ennyi. Lovagok, papnő, démon és (talán) orkok. A felütés azonban megfelelő. Adott egy királyság. Annak is a fellegvára. Itt vendégeskedik két hercegkisasszony, akikre a testőrség fiatal, forrófejű vitézei vigyáznak (lehetséges románc). A trón örököse öt éves küldetésből, ezer embert elveszítve egyedül tér vissza valamiféle varázstárggyal (külalaját tekintve kard) és egy tömlöcbe vetett rémséggel üzletel, hogy – amint sejtetni engedik – felesége lelki üdvét kiváltsa. Mindeközben egy démon csellel bejut a palotába. Intro vége. Kezdődhet a történet. Remélhetőleg hasonló minőségben, több eredetiséggel.

A képregény első számához 800 forintért jutottam az októberi képregénybörzén, mely mellé egy promo poszter is járt. (Sajnos nem tudom sehová tenni.) A többi részét, a távolság miatt majd elektronikus formában vásárolom meg. Ennek ára, a papír változathoz képest baráti, négyszáz forint. Ezt csorbítja picit, hogy a friss vállalkozás jellemzője, hogy nem kér a bankok nyerészségéből, ezért a költségeket ránk, olvasókra hárítja és csak bankszámlára utalással lehet (még) fizetni. Ez az én bankomnál mintegy 120 forint többlet költséget jelent. Ezért lehet, hogy érdemesebb lesz kivárni és párosával, hármasával rendelni, csak ez megakasztja a folyamatos pénzbeérkezést. A kiadónak érdemes lenne elgondolkodnia, hogy előre lehessen rendelni pár számot.

A Swords tehát egy ígéretes magyar kezdeményezés. Talán nem a legeredetibb történettel, de mindenképp a modern kornak megfelelő szellemmel megáldva. Londeron istenei kísérjék!

Eredeti megjelenés: darkplant.hu