Star Wars: Republic – Két és feledik epizód

Tekintve, hogy a Star Wars második epizódja a klónháború elejét, a harmadik pedig a végét mesélte el, George Lucas hatalmas labdát adott fel a franchise többi médiumot ostromló alkotóseregének, és a könyvek, képregények, számítógépes játékok és tv-sorozatok rohama 2002 tavaszán rögtön meg is indult. Ekkor történt, hogy a Star Wars című, addig 45 részt megért képregény megkapta a Republc alcímet, és innentől kezdve a háború két mozifilm közti eseményeinek krónikájává vált. A sztorik nagy részét szerencsére továbbra is a megbízható minőséget szállító John Ostrander jegyezte, aki becsülettel helyt állt a filmekhez jobban kapcsolódó, így szükségszerűen kötöttebb, új körülmények közt is.

A szeparatisták elleni manőverek következtében a jedik egy-egy klónsereg élén szétszóródtak a galaxisban, miután a végveszély szélére sodródott Köztársaság védelme érdekében békefenntartókból tábornokokká, katonákká váltak. A háború mocskos és brutális: keserű győzelmek és lehengerlő vereségek váltják egymást, a jedik hullanak, mint a legyek, a háttérben a Sith sötét erői munkálkodnak, a béke pedig még csak a láthatáron sincs. Anakin önfejűsége és fegyelmezetlensége a sötét oldal felé sodorja őt, Quinlan Vos pedig talán már el is merült benne. Aztán a háború egyszer csak véget ér, és a Jedi Rend nem létezik többé…

A konfliktus ábrázolása ebben a sorozatban a legéletszerűbb – nem olyan kalandozós, viszonylag könnyed hangvételű, mint a rajzfilmsorozat, vagy a Clone Wars Adventures című képregény: itt véres, dühöngő csaták követik egymást (kellően hatásos és komor képekkel, sötét színekkel), amik szerencsére nem csak hatalmas robbanásokról és végeérhetetlen fénykard párbajokról szólnak. Ostrander ügyesen végzi a dolgát, és az egymást követő összecsapásokat szinte mindig sikerül egy kicsit máshogy, más szemszögből bemutatnia, elkerülve, hogy unalmassá és ismétlődővé váljanak. Így, bár a fókusz alapvetően a jediken van, azért bepillantást nyerhetünk a háború más résztvevőinek életébe is, és megtudhatjuk például, hogyan látja a lovagokat és a konfliktust egy klónkatona, hogyan ébred fel Organa szenátor szörnyű gyanúja Palapatine kancellár irányában, és hogyan őrlődik egy szenátori gárdista a családja és a kötelességei között.

Szerencsére a csatatéren játszódó események is kellően változatosak és – főleg – sötétetek. Persze vannak jobb és rosszabb pillanatok, de pl. a katasztrofálisan végződő jabiini csatában magukra maradt, és egymás után elhulló padawanok története, bár jellegéből adódóan hatásvadász, roppant erőteljes és megrázó, a rejtélyes sith lebuktatására szőtt terv vérbe fojtásának, és az ennek hátterében álló jedi-politikus barátságnak az ábrázolása komor és szomorú, négy mesternek a jedikre vadászó fejvadászcéh elleni akciója lendületes és ötletes, amikor pedig Palpatine hírhedt 66-os parancsának értelmében megkezdődik a lovagok lemészárlása, azt is láthatjuk, hogy a túlélők hogyan reagálnak a megváltozott helyzetre.

Anakin és Obi-Wan viszonylag rendszeres szereplői a sorozatnak, de az írók tudták, hogy bennük nincs sok lehetőség: a mozifilmek túlságosan is határozott irányt szabnak karaktereiknek, vagyis nem lehet a képregények lapjain jelentős változásokat eszközölni bennük. Így Ostrander a maga részéről inkább Quinlan Vosra koncentrál, aki már a klónháborús részeket megelőzően is az egész sorozat egyik legizgalmasabb figurája volt, most pedig ténylegesen ő egyedül viszi a prímet (persze a mindig szívesen látott Grahrk többszöri felbukkanása sem éppen akadály). A sötét oldal határán való állandó egyensúlyozása, át-átbillenése hiteles és érzelemgazdag, és ami azt illeti, visszafogottabban és árnyaltabban ábrázolják, mint Anakinét a trilógiában (bár az is kiváló, és ugye mind a sztorit, mind a médiumot tekintve egész mások a körülmények). Így, ami a karaktereket illeti, az egyetlen (bár nem kicsi) negatívum a hűdenagyonmarhára gonosz, és hűdenagyonmarhára fantáziátlan, ripacskodó Asajj Ventress, aki ráadásul a rajzfilmsorozatban már „elpatkolt” egyszer, és biztos, ami biztos, Anakin megint jó magasról lehajítja a mélybe, de hiába. Az alkotók valamiért ragaszkodnak a szerda esti Z-kategóriás RTL-filmbe is túl primitív gonoszhoz, mert hamarosan viszontlátjuk a közelgő 3D-s sorozatban, a The Clone Warsban.

Ahhoz képest, hogy a képregény alapvetően nagy csaták ismétlődő sorozatából áll, összességében kifejezetten érdekes és szórakoztató, és akárcsak az első 45 rész, ez is a mozifilmek világának és eseményeinek egy látványos, szélesebb tablóját rajzolja meg.

Megjelenés: 2002
Történet: John Ostrander, Haden Blackman, Welles Hartley
Rajz: Jan Duursema, Thomas Giorello, Brian Ching, C. P. Smith, Doug Wheatley

Olórin, 2008. május 30.