Panel különszám

A tavaly decemberben megjelent Panel különszám egy, több alkotót összefogó antológiaszerű kezdeményezés, mely minden tekintetben kielégítő színvonalon publikál az eddigi Panelektől eltérően csupán képregényeket.
A különszám kivitelezésében hozza a fanzine jelleget, egyszerűen öröm kézbevenni. Aki esetleg azon kesereg, hogy miért nem a Panel többi számához hasonló minőségű a különszám, az nézzen mélyen magába, és tartson önvizsgálatot, mert felesleges dolgokon szomorkodik. A szerkesztők első digitális nyomdai próbálkozását tartom ugyanis a kezemben, ami egyértelműen az itthon megjelent önköltséges kiadványok krémjébe tartozik.

A borító egyedi lett, maximum az hozható fel hibaként, hogy nagyon pixeles a kép ilyen méretűre nagyítva, és ez nagyon látszik.
A belső viszont maradéktalanul kielégítő: kezdve mindezt egy adag Tomster strip-pel, mely még a tartalomjegyzék előtt vág pofán mindenkit. Nekem nem voltak soha kedvenceim a Tomster sorok, néhány elvétve tetszett, de itt ezek nagyon bejöttek. A legelső oldal egy összefüggő történetet mesél el, melynek mindegyik során nevettem, és ez nagy szó. A rajzok pedig egyre letisztultabbak, a karakterek egyszerűek és hatásosak.

A tartalomjegyzéket követően kapjuk meg az első összefüggő, több oldalon folyó történetet Horváth Henrik tolmácsolásában. Egy sablonos háborús történetet sikerül olyannyira érdekesre csiszolni, hogy öröm olvasni. Semmi extra, kiszámítható vég, mégis szemet és agyat gyönyörködtető az egész, ahogy kapjuk a hangulatjelentést a frontról, és ahogy szép fokozatosan adagolódnak az utalásokat például a Woodstock fesztiválra. Ezek mellett meg kell említenem a rendhagyó oldalkezelést is: a panelek éles vonallal különülnek el egymástól, azonban nincs kötött szabály, vagy valamilyen algoritmus, ami szerint rendeződnének. Egyediséget kölcsönöz az oldalaknak például egy olyan képkocka, ahol az ábrázolt katonát kilencven fokkal elforgatva látjuk. Ami a szövegezést illeti, ugyancsak öt pont, tökéletesen hozza egy levél nyelvezetét, életszerűségét, nem találtam benne magyartalan fordulatot, vagy akárcsak olyat, ami idegenül vagy furán hatna. A rajzok viszont kicsit elnyújtottak, olyanok, mintha nem ilyen szélességűre lettek volna rajzolva eredetileg az oldalak, hanem szélesebbre, és utólag kellett benyomorgatni a megadott helyre. Persze nem annyira volt zavaró, csak egyszerűen feltűnt, és legnagyobb meglepetésemre el is tűnt a történet vége felé. Az utolsó pár oldalon már teljesen normális emberi alakok tartották a fegyvereket, illetve olvasták a hazaküldött levelet. Nagyon jó és erős kezdés a különszámon belül, Henrik munkái nálam általában célba találnak.

A Naravan IV ostroma című egyoldalas képregény Kovács Péter alkotása. A rajzokkal kezdeném, mert ennél a sztorinál az fogott meg a legjobban. Péternek nagyon fekszik a fekete-fehér környezet, a táj és a szkafanderes szereplők ábrázolása nagyon jól sikerült. Az utolsó két panel rajzai pedig tapasztalt rajzolóról árulkodnak, nagyon rendben vannak. Az egyoldalas jellegből adódik, hogy nehéz valamit érdekesen és érthetően tálalni. Itt azonban elvileg mindkettő sikerült, az érhetőség az én tudatlanságom miatt nem jött össze, gondolom. Értékelendő, hogy pár panellal felvázolt egy helyzetet egy idegen tájon, melybe pillanatok alatt beleélheti magát az olvasó, és még történik is valami. Hogy pontosan mi, arra nincs válasz, legalábbis én nem tudtam adni, egyszerűen csak megtörténtek velem a dolgok, és ez nagyon tetszett. Hozzá kell tegyem, nem vagyok nagy Alien rajongó, úgy vélem, hogy ezekhez a filmekhez lesz valami köze, erről árulkodik több fórumos hozzászólás is.

Vass Róbert többoldalas képregénye következik, mely címének hosszúsága nem engedi, hogy itt most lejegyezzem… Na jó, csak vicceltem, a képregény Az új lakótársam egy idegen bolygóról jött címet viseli, mely hosszú szókapcsolat szerencsére beépül a képregényben zajló párbeszédbe. A különszám legeredetibb képregényével van dolgunk, mely rajzaiban és a téma könnyedségében is nagyon imponáló. Annyira elképesztő az alapszituáció, hogy nehéz felocsódni, erre viszont időnk sincs, hisz pörögnek a dolgok. Megérkezik a lakótárs, aztán indulhat az összeszokás. Teljesen magyar és fiatalos a képregény, valamint életszerű is, hisz a legtöbb ember mi mással kezdené az ismerkedést, mint… Nem, nem spoilerezek, csak érzékeltetem, hogy mennyire mindennapi dolgot sikerült nagyszerűen képregényre ültetnie az alkotónak. Számomra ez a kiadvány csúcspontja.

Ezt követi egy nőnemű rajzoló, Vincze Nóra Egy szomorú szörny sztorija. Olvasás során képtelenség elvonatkoztatni a Toy Story 2 című filmtől, melyet teljesen véletlenül ma délután néztem meg, és utána kezdtem bele újra a különszám olvasásába. Az egyszerű történetet ritmusa ellenpontozza, így marad szórakoztató egészen az utolsó panelig. A főszereplő kislányról nekem Lenore jutott eszembe, de csak külsőségekben tapasztalható valamennyi hasonlóság, témájuk természetesen teljesen eltérő. A karakterek nagyon szerethetőek, én például itt láttam az eddigi életem legaranyosabb képregényes szörnyét! A kislány nagy szemei miatt számíthat a felületesebb mangások figyelmére és elismerésére is!

A Tomster stripek mellett helyet kaptak még Simon Tibor Brainworks Comics képsorai is. Az itthoni strip-élet szerintem legérdekesebb alkotásai ezek Marabu Dodói mellett. Az egyedi képi és humorvilága már nagyon régóta a rajongójává tett, és itt sem kellett csalódnom. Mindegyik nagyszerű munka, mindegyiken egyaránt jóízűt nevettem. Több véleményt olvastam már arról, hogy fura a humora, meg hogy egyszerűek a szereplők, nos ezek az állítások mind megállják a helyüket, csakhogy éppen a stripek pozitívumaiként. (Végezetül még annyit, hogy a legutolsó képsor jobb alján lévő tanácstalan szereplő a kedvencem!)

Kovács Péter újabb rövid képregénye, „Az ötödik napon…” szintén az Alienes vonalat képviseli, így ezt sem értettem teljes mértékben. Kis utánanézésnek köszönhetően már világosabb volt a helyzet, aki nem érti, járjon utána! A rajzok tökéletesek, Péter ezen képregénye tökéletesen mutatna színesben is. Ismét kis terjedelemben kaptunk valamit, ami nagyon szerethető és lezárt kerek egész.

A különszám legutolsó képregénye Emtrexx munkája, és A tó címet viseli. Emtrexx karakterei nekem nagyon tetszenek, tetszettek már akkor is, amikor első képregényei jelentek meg. Legemlékezetesebb magyar olvasmányélményeim közé tartozik a két Sushi-Strip 2-es története. Emberábrázolás terén itt is hasonlóval találkoztam, azonban a történet már kevésbé tetszett. A témájával teljesen egyetértek, csak hát attól még sablonos marad. Nemtetszésem szigorúan a történetre vonatkozott, mert annak tálalása már ismét magas színvonalúra sikeredett. Konkrét és határozott panelelrendezések, legtöbbjük körülhatárolva, megfelelő ritmusban adagolva. Olvasni ugyanannyira élmény volt, mint anno például a 12 órát, ami azt mutatja, hogy Emtrexx képes folyamatosan jó képregényeket készíteni. Továbbra is tartom, hogy erről a témáról csakis túlzásokban érdemes beszélni, ez itt tökéletesen meg is jelenik. Méltó lezárása ez egy nagyon jól sikerült antológiának.

Értékelőm során a legelső kiadást (kép a cikk elején) használtam fel, mely a HungaroComix-ra jelent meg. Az az érdekessége, hogy száz, kézzel számozott példányban került kiadásra, melyből mindegyik pillanatok alatt elfogyott. Aki olthatatlan vágyat érez a megvásárlására, annak örömhír, hogy az idei börzére elkészült már az utánnyomás (kép jobboldalt) is, mely a néhol előforduló szerkesztési hibákat nem tartalmazza, így az élmény még nagyobb lehet. Címet ide nem írok (de én igen: panel.wplanet.hu – a főszerk. ;)), aki szeretne, márpedig miért is ne, az megtalálja bárhol az elérhetőséget az oldalon belül.

További jó hír, hogy itt nem tervezik a megállást a szerkesztők, hanem tervben vannak a folytatások is. Tűkön ülve várjuk!

fdave, 2008. május 3.