Ötven évvel később – Zöld Lámpás / Zöld Íjász (DCNK #58)

(Na jó, már megint csúsztatok a címben: a cikkben tárgyalt kötet tartalma valójában csak 49 évvel ezelőtt, 1970-ben jelent meg Amerikában.
Kedves Olvasó! Ha gondolod, mentsd el ezt a cikket, és olvasd el jövő ilyenkor! Tuti, hogy ugyanennyire lesz aktuális, mint most!)

Néhány hete ismét egy olyan képregényt vehettek kézbe az érdeklődők, amelynek hazai megjelenéséről pár évvel ezelőtt álmodni sem igen mertünk volna. A “Hard Traveling Heroes” címen elhíresült történetfolyam a magyar fordításában a “Küzdelmes utakon” címet kapta.
Ez a sorozat fontos mérföldkőnek számít a szuperhős-képregények fejlődésében, hiszen az egyik első tudatos próbálkozás volt arra, hogy egy mainstream szuperhős-fantasy sorozatban valós társadalmi problémákat mutassanak be.
Lássuk, hogy hogyan sikerült ez a kísérlet, és mennyire releváns a kötet tartalma 2019-ben!

FONTOS: ebben a cikkben a kötetet tartalmi szempontból vizsgálom. A magyar változattal kapcsolatos észrevételeimet egy másik posztban osztom meg azokkal, akiket ez érdekel.

A rajzokról is igen keveset fogok beszélni – azt hiszem, a beszúrt képek magukért beszélnek majd!

MIRŐL SZÓL? (Spoilermentes)

A történet alkotói, a ma már legendás Denny O’Neil (író) és Neal Adams (rajzoló) egy csapattá gyúrtak két, akkor már évtizedes történelemmel rendelkező figurát: Zöld Lámpást és Zöld Íjászt – két, gyökeresen eltérő világnézetű hőst, akik felkerekednek, hogy bejárják a koruk beli USÁ-t, és megismerkedjenek az országukban jelen lévő valós társadalmi problémákkal (innentől: V.T.P.-k ként rövidítem ezt!) – némelyekkel közvetlenebbül, másokkal valamivel elvontabb formában – érdekes például, hogy a kötet utolsó harmada az űrben játszódik.
Utazásukon velük tart egy humanoid űrlény is – az intergalaktikus rendfenntartó Zöld Lámpás Alakulat irányítóinak, az úgy nevezett “Őrzők”-nek egyik tagja.

A sztori leghíresebb oldala nem maradhat ki egyetlen ismertetőből sem. Itt van hát!

SZERKEZET:

A történetfolyam eredetileg összesen 13 képregényfüzen át tartott – amelyek közül az első hatot tartalmazza a kötet. Ugyanakkor a hatodik fejezet végének van egyfajta lezárás-jellege, mintha az alkotók eredetileg csak ennyire terveztek volna – ennél fogva az olvasó úgy érezheti: kerek, teljes sztorit kapott.
A hat fejezet mindegyike egyet-egyet mutat be az oly’ sokat emlegetett V.T.P.-k közül, ám az egészen végigvonul a szabálykövető és az erkölcsös magatartás között fennálló konfliktus – az előbbit a Lámpás, az utóbbit az Íjász képviseli.

VÁRJÁL MÁR… 1970? AZ AZÉRT K. RÉGEN VOLT, NEM?
A Küzdelmes utakon azon sztori-folyamok egyike, amelyeket úgy érdemes olvasni, hogy folyamatosan fejben tartjuk a keletkezésük időpontját. Az sorozat felépítése, nyelvezete egy olyan korra jellemző, amikor a képregényektől egészen mást vártak el az olvasók, mint manapság.

1970-ben:

• Az USA elnöke Richard Nixon volt, de a Watergate-botrány még nem kezdődött el.
• Javában tartott a vietnámi háború.
• Ha jól számolom, a kötetben szereplő utolsó sztori megjelenésének ideje körül halálozott el Jimmy Hendrix. Jim Morrison kb, a felénél. És azt hiszem, az első vagy a második szám volt a boltok polcain, amikor feloszlott a Beatles – egy akkoriban igen népszerű popzenekar.
• Magyarországon Dübörgött az Új Gazdasági Mechanizmus
• Bill Gates 15 éves volt. Orbán Viktor hét. Gyurcsány Ferenc kilenc. Soros György pedig negyven.
• Mindössze nyolc éve jelentek meg az első Marvel képregények (Pókember, Fantasztikus négyes, stb.) – ám a ‘60-as évek végére már nem csupán általános iskolások olvasták őket. Stan Lee-t például gyakran hívták meg egyetemekre rajongói találkozókra.
• Ugyanakkor nemigen gondolta volna senki, hogy ezek a 22 oldalas történetek valaha is ki lesznek adva egy kötetben – pláne kemény kötésben, Magyarországon.

De ennél közvetlenebb hatással volt a képregényre, hogy:

• Az egyes “fejezetek” eredetileg önálló füzetekként jelentek meg, amelyeket az alkalmi olvasóknak is tudniuk kellett értelmezni, ezért – bár tematikailag lazán kapcsolódnak egymáshoz – az egyes fejezetek különálló történetekként, önmagukban is értelmezhetőek.
• Azokra a bizonyos FONTOS V.T.P.-kre az alkotók mai szemmel nézve meglehetősen egyszerű, naiv megoldásokat szolgáltatnak.
• Az egész cucc olyan, mintha a valóság és valamiféle gyerekes álomvilág határmezsgyéjén egyensúlyozna, hol erre, hol arra billenve.

AMBIVALENS ÉRZÉSEK

Igen. Azok kerítettek hatalmukba olvasás közben…
Egyrészt rá kellett ébrednem, hogy a “Küzdelmes utakon”-ban felmerülő V.T.P.-k közül elég sok van, ami még ma is ugyanannyira aktuális – ha nem még aktuálisabb-, mint 1970-ben.
Valahogy úgy éreztem magam, mint ez a hölgy:

Vajon ő olvasta-e anno a Hard Traveling Heroes-t?

…másrészt az összes fejezet V.T.P.-kre épülő cselekménye annyira megmosolyogtató, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni őket!

NÉZZÜK A FŐSZEREPLŐKET!

Az egész koncepció magja a Zöld Lámpás – Zöld Íjász között feszülő világnézeti különbség.

Fontos megjegyezni, hogy a képregénysorozat címszereplője eredetileg kizárólag Zöld Lámpás volt. A Küzdelmes utakon kezdetén emelték a sorozat (szinte) egyenrangú szereplőjévé Zöld íjászt.
Ezek a figurák az akkori piaci viszonyokhoz képest nagyjából senkit sem érdekeltek.
Az alkotók szabad kezet kaptak tehát.

Zöld Íjász: Liberális/Anarchista

Oliver Queen, azaz a Zöld Íjász eredetileg egy elég nyilvánvaló Batman-másolat volt, egy milliomos playboy, aki álruhás bűnüldözőként titkos bázisáról, az Íjász-barlangból indult járőrözni az Íjászmobilon, amikor a város egén feltűnt az íjász-jel.

Azt hiszem, nem nehéz felfedezni mindebben a Batman előtti… khm… tisztelgést

A Hard Traveling Heroes előtt írt Íjász-történetekben Denny O’neil igyekezett őt megfosztani ettől a háttértől, és és egyre közelebb vitte -az eleve a figura mintájául szolgáló- Robin Hoodhoz. Ebben az állapotban lép be hősünk a tárgyalt történetbe, egyben Zöld Lámpás életébe.

A Küzdelmes utakon-ban legalább kétszer az olvasó orra alá is dörgölik ezt a nyilvánvaló Robin Hood párhuzamot, ami arról árulkodik, hogy a sztori születésekor tényleg olyan, fiatal olvasóknak szánták a képregényeket, akik esetleg még soha nem hallottak az előképről.

Az íjász folyamatosan megkérdőjelezi a fennálló társadalmi/törvényes rend alapjait, a szokásjogokat – és ezt annyira tolakodóan, agresszíven teszi, hogy az tényleg tartalommal tölti meg az olyan, jelenleg divatos szavakat, mint a “libnyaf” és a “sivalkodás”.

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy Denny O’Neil eleve Oliver Queent tartotta szimpatikusabbnak a két szereplő közül.

Zöld Lámpás: Törvénytisztelő/Rendőr/Náci?

Hal Jordan (a Zöld Lámpás) tulajdonképpen egy intergalaktikus rendőrszervezet helyi megbízottja. Utasításait “felülről”, az “Őrzők”-ként ismert alacsony, kopasz, kék bőrű, idős humanoidok tanácsától kapja.
“Csak parancsot teljesít” – ahogy mondani szokás, és a törvények, parancsok betűjéhez ragaszkodik, azoknak erkölcsösségét, igazságosságát nem kérdőjelezi meg.

Legalábbis így indul a történet.

Zöld Íjász hegyibeszédei TERMÉSZETESEN lassacskán meggyőzik Hal Jordant arról, hogy rossz úton jár.

Ebből az a furcsa helyzet adódik, hogy Zöld Lámpást végigkísérhetjük valamiféle karakterfejlődésen, amitől ő valahogy sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, mint az eleve öklét rázva társadalmi igazságosságért óbégató Robin Hood figura, az íjász.

Más kérdés, hogy Zöld Lámpás, egy felnőtt ember, olyan szinten tűnik naivnak a sztori elején, mintha soha nem találkozott volna még hétköznapi emberrel.

Egy biztos: Oliver Queen nagyon hamar az asztalra dobja a Náci kártyát, ami elég vicces évtizedekkel az internet és GODWIN TÖRVÉNYének megszületése előtt.

Talán nem minősül spoilernek, ha elmondom, hogy hányadik oldalon nácizza le először Zöld Lámpás Zöld íjászt…
.
.
(Ha mégis, akkor most hagyja abba az olvasást, Kedves Olvasó!)
.
.
A válasz: az ötödiken.

(Ez nem az az oldal. Ezt csak azért szúrtam be ide, mert jól néz ki!)

EGY CSIPETNYI VALÓSÁG – NEM TÖBB!

Ha már itt tartunk: Nem tudom, mennyire minősül spoilernek az egyes fejezetek általános sémáiról írni, de most ez fog következni.

Az összes rész felépítése:

1. Laza ecsetvonásokkal, hol realisztikusan, hol elvontabban felvázolni egy (vagy több) viszonylag valóságos problémát;
2. Egy fantasztikus/akciódús/idétlen megoldással gyorsan lezárni az alapkonfliktust – és VÉGE az epizódnak!

Manapság a kötet minden egyes témáját legalább száz oldalban bontanák ki, és – bár általában a tömörség híve vagyok – nagy összegben fogadnék arra, hogy a bővebb terjedelem növelné a történetek értékét.

Az egyes részek cselekményei általában annyira egyszerűek, hogy nehéz úgy beszélni róluk, hogy ne spoilerezzek el semmit – de azért én megpróbálom!
Inkább csak egy-két benyomást/érdekességet említek meg.

Első fejezet:
Téma: Elvtelen, könyörtelen kapitalizmus + rasszizmus

• A kötet legtöbbet idézett három képkockáján Zöld Íjász szembesíti a Lámpást azzal, hogy nem törődik a feketék problémáival. Nos, ez azért eléggé durva vád olyasvalakivel szemben, aki rendszeresen menti meg a föld teljes lakosságát mindenféle külső veszedelmekkel szemben. Úgy értem: válogatás nélkül MINDENKIT.

Második fejezet:
Téma: a vidéki lakosság kiszolgáltatott helyzete

• Megmosolyogtató, hogy a falu lakói beletörődnének az elnyomásba, ha nem emelkedne ki közülük egy Bob Dylan-szerű protest-énekes, aki felébreszti bennük a szabadság szellemét.
  Igen: akkoriban sokan tényleg azt hitték, hogy egy akusztikus gitárral ki lehet fordítani sarkaiból a világot.
• Mindenki nyugodjon meg: TERMÉSZETESEN szerepelnek az epizódban nácik!

Harmadik fejezet:
Téma: Az Indiánok helyzete a korabeli Amerikában

• A két hős külön utakon járva próbál segíteni egy indián rezervátum lakóin: az egyiküket mindenféle szerencsés véletlenek segítik, a másikuk olyan elszállt baromságot talál ki a probléma megoldására, hogy a valóságban valószínűleg egy elmegyógyintézetben kötne ki.
  Nem mondom meg, melyik a célravezetőbb, jó?

Negyedik fejezet:
Téma: Rasszista terrorszervezetek

• Namost. Ez a fejezet eléggé egyértelműen a Charles Mansonhoz köthető bűntényekre utal. A sztorinak rengeteg hibája van, a mai olvasó helyenként a tenyerébe temeti az arcát, mégis érdekes, hogy a történetben szereplő szekta működéséről egy olyan eset jutott eszembe, ami majd’ tíz évvel a füzet megjelenése után történt.
• Szomorú ez.

Ötödik fejezet:
Téma: Környezetszennyezés + az egyén felelőssége + az igazságszolgáltatás elfogultsága

• Mi a nagyobb bűn: hagyni egyetlen embert meghalni, vagy a tengerbe önteni egy pár hordónyi veszélyes hulladékot?
  Ezt a döntést kellett meghoznia az őrzőnek, és viselni a következményeit… mert a felettesei szemében máshogy esik latba az utóbbi, mint ahogy az olvasó gondolná!
  Ráadásul egy korrupt bíróság előtt kell védenie magát.
  Szerencsére ma már ilyesmi NEM FORDULHAT ELŐ.

Hatodik fejezet:
Téma: Túlnépesedés + nők szerepe a társadalomban

• Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a legjobb/legelvontabb sztorival zárul a kötet. Nem is árulnék el sokat sokat róla, csupán annyit: a bolygó, amit hőseink meglátogatnak, Thomas Malthus (1766-1834) közgazdásról kapta a nevét, akinek túlnépesedésről szóló elmélete az egyik első volt a témában.

AMI A KÖTETBE MÁR NEM FÉRT BELE

Ahogy fent említettem, a sorozat még hét füzeten át folytatódott, amelyekben olyan témák merültek fel – a korábbiakhoz hasonlóan érzékeny feldolgozásban – mint:

• Feminizmus
• Drogok
• Richard Nixon egy kislány testében

…ám sajnos a képregényeket nem vásárolták elegen ahhoz, hogy az alkotóknak érdemes legyen folytatniuk.

JÓ, DE AKKOR VÉGÜL IS ÉRDEMES ELOLVASNI?

Ha téged, kedves olvasó,
Érdekelnek az amerikai képregénytörténet fordulópontjai,
Inkább szórakoztatónak, mint felháborítónak tartod, ha egy szuperhős-sztori története nevetséges fordulatokat vesz, és
Eleve: képes voltál végigolvasni ezt a cikket anélkül, hogy halálra untad volna magad,

Akkor IGEN.

De előtte ne mulaszd el átfutni a magyar változatról szóló cikkemet!

Vass Róbert

Zöld Lámpás / Zöld Íjász: Küzdelmes utakon (DCNK #58)
Szerzők: Denny O'Neill, Neal Adams, John Totleben, Dan Day, Rick Veitch, Tatjana Wood
Kiadó: Eaglemoss
Megjelenés: 2019. március