Nightly News

2006-ban a semmiből felbukkant egy építészként végzett, majd a reklámszakmában elhelyezkedett, de munkájába belefásult úriember, Jonathan Hickman, akinek Image-nél kiadott hatrészes minisorozata, a Nightly News az év egyik legszenzációsabb újdonsága lett. Az olvasók zabálták, és blogokban, fórumokban áradoztak róla, a kritikusok egekbe emelték, Hickman nevét pedig egyszer s mindenkorra megjegyezte a szakma és a szerzői művekre fogékony közönség. Hogy miért, az első ránézésre nyilvánvaló: Hickman egy egészen egyedi képi világot teremtett, és ehhez kanyarított egy intelligens történetet, amivel mert nem csak provokatív, hanem gondolatébresztő is lenni.

A pánikkal, paranoiával, összeesküvéssel, társadalmi, politikai és szociális kommentekkel teli sztori középpontjában egy John Guyton nevű átlagember áll, akinek életét egyik napról a másikra tönkreteszi a média. A férfi bosszúra szomjazik, de esélye sincs fellépni egy gigászi embertömeg alkotta, hatalmasságok által vezérelt intézmény ellen – amíg fel nem keresi a Kéz, aki a rejtélyes Hang üzenetét hozza neki, és innentől kezdve egy média elleni, totális dzsungelháború közepén találja magát. Merényletek egész sora következik, a város riporterei és hírurai gyors fogyásnak indulnak, és még a nyugdíjba vonult nagy öregek sincsenek biztonságban. A média a kongresszusra is nyomást gyakorol, hogy véget vessen a vérfürdőnek, ám olyan fanatikusokkal állnak szemben, akik meghalni is képesek az ügyükért.

A képregény központi, sokszor, sok formában ismételt kérdése: mennyire bízhatunk a médiában? Persze mindenki tudja, hogy semmiképpen sem teljesen, és feltétel nélkül. Tisztában vagyunk azzal, hogy a média ferdít, hogy a tények helyett a szenzációra hajt, hogy már rég nem a hírközlés a célja, hanem a szórakoztatás, és tisztában vagyunk azzal is, hogy a háttérben kormányok hatalmával dacoló vállalati érdekek burjánzanak mindenféle kontroll nélkül. De Hickman többet tesz annál, minthogy csak kritizálja a mogulokat, amik kozmetikázott híreket nyomnak le az embertömegek torkán. A cselekmény alakulásával párhuzamosan lábjegyzetekben közöl tényeket, néha pedig fiktívnek tűnő adatokat, ugyanis nem mulasztja el az első oldalon figyelmeztetni az olvasót, hogy művének nagy része humbug (beszédes az alcím is: „egy hazugság hat részben elmesélve”) – ezzel pedig ravaszul, ügyesen utána olvasásra és elgondolkodásra késztet egy olyan korban, amikor a média előzékenyen vállalja, hogy gondolkodik helyettünk.

Hickman nem mond ítéletet, és semmit nem rág szájba. Csupán hol érdektelen, hol megdöbbentő tényeket és zavarba ejtő statisztikákat sorol az engedelmességre nevelt birkákról (igen, rólunk), a csak éber szemnek észrevehető viselkedéskontrollról, a társadalom működésének alapvető visszásságairól, és mindezek megemésztését teljes egészében az olvasóra bízza, így a következtetések levonása is rá marad. És egyébként is, hogy ítélkezhetne, ha egyszer ítéletének eszköze csak egy fanatikus, öngyilkos merényletre hajlamos terrorista banda lehet? Mert ez a Nightly News történetének másik oldala: a manipulatív, hataloméhes média ártatlanokat mészároló félőrültek gyülekezetével áll szemben, és az olvasó alaposan megizzad, mire eldönti, hogy képes-e egyáltalán bárkivel is azonosulni ebben a romlott szituációban. Van persze a sztorinak egy egyszerű, de roppant nyugtalanító olvasata is, amit Hickman megint csak nem erőltet, de ami mégis tálcán kínálja magát a befogadónak, ha az hajlandó észrevenni. Eszerint a médián belüli összeférhetetlenség, korrupció és tömegmanipuláció már olyan elképesztő méreteket öltött, hogy törvényes, sőt, „normális” eszközökkel lehetetlenség szembeszállni vele. Marad hát a fanatikusok módszere. Lövészek elhelyezkednek egy háromszöget alkotó pozícióban, agyonlőnek egy ártatlan járókelőt, és megvárják, amíg a háromszög kellős közepébe megérkeznek a vérszagra gyűlő tudósítók – aztán kezdődhet a pulykalövészet. Persze a világ problémái nem érnek véget a médiánál, úgyhogy a frappáns zárszó újabb missziót helyez kilátásba, tökéletes, hangulatához illő befejezést adva a műnek.

Hickman nem csak ahhoz ért, amiről beszél, hanem ahhoz is, hogy hogyan érdemes beszélni róla, tehát a Nightly News a cselekményvezetés terén is kiemelkedő. A sztori a végével kezdődik, és onnan ugrunk vissza a múltba, hogy a kiindulási pont miértjeit és mikéntjeit flashbackek sorozatában ismerjük meg. A feldarabolt idősík egyrészt a figyelem fenntartásának kissé öncélú eszköze, másrészt viszont (és itt ez a fontosabb) az a módszer, amelynek segítségével a történet teljes megértéséhez szükséges információk pontosan abban a sorrendben adagolhatók, amellyel a lehető legnagyobb hatás érhető el, és ezt a módszert Hickman itt egy tapasztalt vén róka profizmusával alkalmazza. Az egész sorozat példásan átgondolt és megszerkesztett, minden információmorzsa, minden karakter (még az elsőre szinte jelentéktelennek tűnők is), minden pillanat tökéletesen a helyén van. A mérnöki pontossággal felépített cselekmény egyetlen hátulütője, hogy a szereplők jellemvonásai és motivációi hajlamosak elkallódni a háttérben – de minthogy ez nem egy karaktertanulmány, hanem egy társadalmi jelenség két, szélsőséges oldalról való vizsgálata, ez még könnyűszerrel megbocsátható.

Az összes eddig felsorolt pozitívum ellenére a Nightly News egy olyan sorozat, amit kizárólag a rajzai miatt is érdemes megvenni. De mielőtt rátérünk, hogy miért, nem árt megemlíteni, hogy Hickman (aki maga tartott kézben mindent, a színezéstől a beírásig) azt mondta: fogalma sincs, mit csinál, és miért csinálja, ez a könyv ugyanis művészi szempontból egy nagy kísérletezés volt a számára. Ehhez képest a végeredmény meglepően egységes. Az első, ami szembetűnik, hogy minden oldal egy teljes, önálló kompozíció, aminek minden eleme a színektől a paneleken át a szövegbuborékokig tökéletes, és ritkán látott aprólékossággal lett megtervezve. A képkockák terén Hickman igen nagy szabadságot engedett meg magának, és ez még csak azokra az oldalakra vonatkozik, ahol egyáltalán vannak képkockák. Sokszor ugyanis minden elválasztó vonal nélkül folynak egymásba a különféle tárgyak, emberalakok, hátterek és „díszítőelemek” (pl. csíkok, szimbólumok, karikák, fény-árnyék játékok), és mindennek eredménye egy olyan comic lesz, ami sokkal inkább emlékeztet egy grafikus designer munkájára, mint egy hagyományos képregényrajzolóéra. Ehhez jön még a képek sajátos kettőssége: Hickman fotóreferenciákból indult ki, azokat ceruzával, ecsettel erősítette meg, majd az eredményt beszkennelte, és a feladat maradék részét (ami bevallása szerint nagyjából 70%) számítógépen végezte el. Az első munkafolyamatból adódik a Nightly News realisztikus, nyers kinézete, a másodikból pedig az a bizonyos plusz, sajátosan absztrakt réteg, és ezek együtt gyönyörűen kiegészítik egymást.

Történetét tekintve a Nightly News egy, az átlagnál jóval izgalmasabb, fordulatosabb thriller, üzenetét, gondolatiságát, na és tálalásának módszereit nézve messze az átlag felett jár, ha pedig képi világából indulunk ki, akkor az egyik legeredetibb és leginnovatívabb képregény, amit az utóbbi években olvashattunk. Bármelyik vetülete is késztessen olvasásra, aligha fogsz csalódni benne.

Megjelenés: 2006 (Image Comics, hat rész)
Történet és rajz: Jonathan Hickman

Olórin, 2009. augusztus 26.