Nagy erő, nagy felelősség, copfos Ben bácsi – NMK #22: Újvilág Pókember

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény (NMK) friss kötete, vagyis a benne szereplő Pókember sztori képregény-történeti mérföldkő volt itthon, és Amerikában is. Nálunk az újvilági Pókemberrel a Semic nyitott új fejezetet a hazai képregénykiadásban 2001-ben, a tengerentúlon pedig ezzel indult útjára az Ultimate univerzum, a Marvel talán legsikeresebb kísérlete hőseinek 21. századba mentésére.

Amerikában a kilencvenes évek végére a Marvel képregények egyre kevesebbeket kezdtek érdekelni. Minden sorozat minden füzete az elmúlt évtizedekben felgyülemlett információk terhétől roskadozott, aki igazán bele akarta túrni magát az eseményekbe, annak több száz füzetnyi előzménnyel kellett előbb tisztában lennie. A céget – az évtizedben nem először – pénzügyi problémák sújtották, új olvasókat pedig a kusza történetszálak miatt egyre nehezebben lehetett elérni. Egy teljes reboot túlságosan kockázatos lett volna, ezért egy bizonyos Bill Jemas, valamint Joe Quesada közös ötlete volt, hogy a „mainstream” Marvel univerzum megtartása mellett indítsanak egy új világot, ahol minden ikonikus képregényhős megkapja a maga ráncfelvarrott, megfiatalított verzióját, a nulláról indul, mintha eleve a huszonegyedik században kezdte volna a világ megmentését. Jó, de legfőképp szabad kapacitással bíró íróból akkor is kevés volt, ez okozta a legnagyobb fejtörést a szerkesztőknek. Quesada dobta be az addig főleg saját szerzői képregényeit író és rajzoló Brian Michael Bendis nevét az Ultimate névre keresztelt univerzum első sorozata, az Ultimate Spider-man írói posztjára. Bendis megkapta maga mellé a rutinos Mark Bagleyt rajzolónak, a közös munkából pedig a kiadó történetének leghosszabb együttműködése lett: Bendis és Bagley 111 egymást követő számon dolgoztak. A 2000-ben megjelent első Pókember füzet messze várakozások felett teljesített, majd Mark Millar Ultimate X-menje, valamint az Ultimates sikereivel ez az univerzum lett a korai Marvel filmek legfőbb ihletforrása is.

A hazai kiadónál, a Semicnél ez az átmenet nem ment zökkenőmentesen. A váltás remélhetőleg hozott új olvasókat is a lapnak, az eredeti szándék is ez lehetett, hogy aki akart, bekapcsolódhatott az egyik legnépszerűbb hős történeteibe, végre volt hol elkezdeni a dolgot. Gyakori kifogás volt a klasszikus sztorik kedvelőitől, hogy ez már nem UGYANAZ a Pókember. Hát persze, hogy nem UGYANAZ, és egy sor másik vád is jogos, ami az Ultimate univerzum koncepcióját támadta, de Brian Michael Bendis történetfolyama a maga teljességében bizony baromi szórakoztató lett! Ennek a szériának a nyitányát gyűjtötte most egybe az NMK 22. kötete.

Eredettörténet lévén az Erő és felelősség című sztori alapjaiban valószínűleg keveseknek mond újat. Az ikonikus képregényhősök közül talán csak Batman és Superman születését mesélték el többször Pókemberénél. Stan Lee és Steve Ditko 1967-ben mítoszt teremtettek, amit azóta megszámlálhatatlan alkalommal adtak elő mások, újra és újra ugyanúgy, hasonlóan, vagy egy kicsit mindig csavarva rajta. Bendis verziója – még ha tényleg óvatosan is – utóbbiak közé tartozik: Lee és Ditko néhány oldalas eredetijét gondolta újra hét füzeten, majd kétszáz oldalon keresztül. Peter Parker újra tinédzser, 15 éves, természetesen jó tanuló, egy igazi zseni, ugyanakkor állandó céltáblája osztálytársai rosszindulatú ugratásainak. Ben bácsi és May néni nevelik, életét pedig egy osztálykirándulás forgatja fel fenekestül, ahol egy génmódosított pók csípésével természetfeletti képességekre tesz szert.

Bendis munkája csak első pillantásra tűnhet biztonsági játéknak, nem érdemes egy legyintéssel elintézni a dolgot. Az író talán saját maga szórakoztatására is beépített egy csomó apró módosítást a sztoriba, hol vicces, hol pedig nagyon drámai jelenetei tele vannak élettel. Ben bácsi például jóval nagyobb szerepet kap, mint eddig bármikor. Azzal, hogy viszonylag sokáig Peterrel van, és sokszor szerepel, egészen új arcát ismerhetjük meg: újvilági változata inkább egy hippire hajaz, hosszú haját copfban hordja, és lépten-nyomon kiszakad belőle egy-egy megszívlelendő életbölcsesség. A legváratlanabb helyeken és időben védi meg Petert, akinek bár nincsenek szülei, ők hárman mégis egy jól működő, szerető családot alkotnak. Bendis Ben karakterének, valamint ennek a családi idillnek a bemutatására például elég nagy hangsúlyt fektetett – ettől függetlenül a végzetét persze ő sem kerülheti el.

Mark Bagley rajzai széles skálán mozognak: a fontos pillanatokban és a gyors, dinamikus jelenetekben nagyon hatásos tud lenni, máskor átlagos, olykor pedig meglepően amorf arcokkal látta el a szereplőket. Összességében azonban nagyszerűen aládolgozott Bendis érzékeny, az emberi pillanatokra fókuszáló mesélésének, nem véletlenül maradhattak ők ketten olyan hosszú ideig a címen.

Az Erő és Felelősség igazi, esszenciális Pók-sztori: minden benne van, amit Pókember képvisel, amit egy hősnek képviselnie kell, és aminek köszönhetően Pókember annyi generáció óta lehet ott a legnépszerűbb karakterek között. Bendis látszólag nem csinált mást, mint leporolt és újramesélt egy betéve ismert történetet, pedig ennél jóval több történt: a huszonegyedik századba vezetett egy akkor már majd 40 éves karaktert, új vért pumpált egy megfáradt címbe, és új távlatokat adott a szuperhősös képregényeknek. Ja és igen, minden ezzel a sztorival kezdődött!

Farkas Dávid

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 22. kötet 
Újvilág Pókember: Erő és Felelősség
(Ultimate Spider-man)
Szerzők: Bill Jemas, Brian Michael Bendis, Mark Bagley, Art Thibert, Dan Panosian, Steve Buccellato, Marie Javins
Megjelenés: 2018. október 27.