Murena

2018-ban két franko-belga történelmi képregény egy-egy része is honosítva lett hazánkban. Az egyiket, a (Futaki Attila „sidekickjeként” megismert, majd önálló, francia pályán alkotó) Farkas Lajos-rajzolta Akasztottak balladáját még nem volt alkalmam szemrevételezni, a Dufaux-Delaby szerzőpáros tollából megjelent Murenát viszont a kiadó Pesti Könyv jóvoltából már igen.

A francia képregénykritikusok utolsó éves jelentése 2016-ban készült, a Franciaországban kiadott összes száma 5.305, ebből újdonság: 3.988, újrakiadás 964 (a többi artbook és szakirodalom).

Az újdonságok közül 1.558 az új francia (nyelvű) képregény, a többi fordítás. Ebből 381 a történelmi témájú, ami a második legerősebb szegmens a humoros sorozatok után (Bayer Antal közlése), így mondhatni százalékban kimutathatatlan a magyarországi export. De legalább van.

Az eredetileg a Dargaud-nál 1997-ben megjelent Murena-sorozat a Lucius Domitius Aherobarbus nevű fiatalember rettegett Nero császárrá változását mutatja be. A történet nyolc-tíz sorsot vezet a Kr. u. 54-beli Róma (színes közterek, templomok, bordélyok, paloták, nemesi házak, arénák, sikátorok, börtönök, műhelyek, piacok) tereiben, ennyi állandó szereplője van egyelőre, ezek egy része természetesen életben marad, mások nem, de a kieső szereplők helyét mindig átveszik mások. A sorsokat átszövi a történelem és az egészhez képest mikrotörténet pókhálója, egymásba kapaszkodnak a szereplők, mint a szeretők vagy a meztelen gladiátorok. A reális eseményeken alapuló történetet misztikus elemek dinamizálják, szimbolikus jelek követik Nero mellékszereplőből főszereplővé válását. Agrippina, Britannicus (á, tudom, ő volt az Asterixben! vagy nem? hmm…), Claudius, Seneca jól ismert nevek, a történelmi valóságban a romantikus (regényes, filmes, színpadi) karakterek, mint az odaadó szerető, a fekete és büszke gladiátor, a mindenre kapható fülbevalós sunyi, az elérhetetlen földöntúli szépség áramoltatják a vért. A történet fogaskerekeinek olaja a bujaság, hatalomvágy, bosszú, a sokat említett vér, és a már az elején kivesző tisztesség. Hamar olyan dilemmákkal szembesül mindenki, amelyeknek nincs feloldása, minden út áruláshoz vezet. A szerzők nem hagyják meg az ártatlanság illúzióját, csak pár oldalon keresztül. Az első rész, a Bíbor és Arany pár hónap története.

Ez az eddig tíz részes (a megjelenés folyamatos) beszélő képeskönyvsorozat lebilincselő módon, és a franko-belga felnőtt elbeszélő hagyományokhoz hűen szinte csak párbeszédekkel és gyönyörűen kivitelezett képekkel, alig-narrációval meséli el az európai civilizáció egy szeletének kegyetlen és izgalmas néhány évtizedét.

A kötet előszavát klasszika filológus (Takács László) írta, ez is emeli a kötet hitelességét.

Nem gyerekképregény, nem a magyarul két albumban is megjelent Larousse-féle, zanzás, ismeretterjesztő jellegű ifjúsági-felnőtt kategória, hanem „ifjúsági-felnőtt képregényfolyam”. Ezzel azt szeretném mondani, hogy alkalmazása középiskolai történelemórákon jócskán megerősítheti az érdeklődést az egyébként is sok kamasz kedves témájaként megélt római kor iránt, lásd annak idején a Római regék és mondák című könyv népszerűségét. 15 éves kortól végtelenig javasolnám az olvasását, némi érettség szükséges a „szókimondó” emberi testrészek el nem hülyüléséhez. (Anélkül, hogy általában a kortárs vagy az adaptációs magyar történelmi képregényről írnánk) „közelebbi magyar rokona” talán a Táltos kiadónál megjelent, Zórád Ernő fantasztikus tehetségét és rutinját méltóan nagy alakban bemutató Pompei utolsó napjai album, gyerekkorom hőn szeretett olvasmánya felejthetetlen érzelmekkel és gladiátorsisakokkal.

A tavaly megjelent összes kötet közül (és nagyon igazságtalan vagyok és nagyon szubjektív, hiszen gyönyörű dolgok jelennek meg mostanában, nagyon szépen gondozzák az itthoni kiadók a világmárkákat (kivéve a CD-t (jaj, elírtam), klasszikusokat, friss megjelenéseket, a korábbi évekhez képest exponenciális a kiadásigényesedés Magyarországon az elmúlt egy-két évben) ennek a kötését találom a legszebbnek, a grafikával és annak nyomásával együtt. A részben matt, de a grafikát követve néhol fényesen fóliázott borító festményében rejlő szimbolika rabul ejtett. A függöny, mint a rejtély, és egyben a rejtőzködő ember, aki kihallgat, a voyeur, a gyilkos. A szobor, amely él és egyben évezredekkel ezelőtt élt, így megkövesedett múlt és megelevenedett jelen egyben, és a vér, a vér, a vér, az élet minket, nézőit nézi, hogy nézzük.

Végezetül nem tudom nem megjegyezni, hogy a választott betűtípust csak több oldal után sikerült megszokni. A betűközök nagyon szűkek ennél a típusnál, és például az olyan mássalhangzótorlódásokat tartalmazó szavaknál, mint például az állhat, ez nagyon látványosan kitűnik.

Lénárd László

Cím:	Murena #1: Bíbor és arany
Szerző(k):	Philippe Delaby, Jean Dufaux
Kiadó:	Pesti Könyv
Ár:	3999 Ft
Formátum:
Terjedelem:	52 oldal
Megjelenés:	2018.12.02.
Megvásárolható:	Könyvesboltok
Online vásárlás: