Miyazaki filmek a Magyar Televízió műsorán

A japán anime legnagyobb „mágusa”, Miyazaki Hayao életművének legfontosabb alkotásait tűzi műsorára a Magyar Televízió. Miyazaki elismerten a modern kori rajzfilm legnagyobb mestere, aki ma, a 3D-s animációk tengerében is hagyományos módon forgatja remekeit, ráadásul nagyobb sikerrel, mint valaha.

A szakma már a nyolcvanas években felfedezte Miyazaki zsenijét, de a nagy a világhírt a 2002-es év hozta meg a számára, amikor Chihiro Szellemországban című filmje elnyerte – amit animációs film addig soha – a Berlini Filmfesztivál nagydíját, hogy egy évre rá a legjobb rajzfilmnek járó Oscart is bezsebelje, lekörözve a Disney és a Dreamworks százmillió dolláros költségvetésből készült megafilmjeit. A világsiker – amit következő műve, A vándorló palota még megfejelt – ráirányította a figyelmet korábbi, nem kevésbé remek filmjeire, és új életre keltette azokat, hogy végre eljuthassanak a világ mozijaiba, videotékáiba és televízióiba is.

Miyazaki, miután két sikeres játékfilmet letett az asztalra (köztük A szél harcosai-t, melyet a nyolcvanas években a magyar mozik is bemutattak), a szintén rajzfilmes Isao Takahatával együtt megalapította a Ghibli stúdiót. A stúdió elkezdte gyártani a filmeket, a két alapítón kívül más tehetséges rendezők munkáit is, sőt: a lehető legnagyobb rangnak számított bekerülni a Ghiblibe.

A mester kilenc mozifilmjéből (idén kerül majd a mozikba a tizedik) most hét alkotást tűz műsorára a Magyar Televízió. A sort a nemrégiben a mozikba is eljutott két mű nyitja. A Chihiro Szellemországban (április 5.) egy kislányról szól aki a szüleivel áttéved a varázsvilágba, és egy sor szinte lehetetlen próbatételt kell kiállnia, hogy megmenthesse disznóvá változott szüleit. A vándorló palota főhőse szintén egy kislány, legalábbis a film elején, aki egy gonosz átok hatására egy szemvillanás alatt hatvan évet öregszik, s így, öregesen kell segédkezet nyújtania új otthona, a vándorló palota gazdájának, aki nem más, mint Howl a rettegett varázsló. Majd sorjázik a többi film: a Nauszika – a szél harcosai (április 19.) egy szinte mindent elpusztító háború utáni sivár Földön játszódik, ahol a maroknyi túlélő próbál dűlőre jutni a megvadult természettel; a Laputa, az égi palota két gyerek legendás utazását követi a Gulliver történeteiből ismert repülő szigetre; a Totoro – a varázserdő titka középpontjában két kislány áll, akik új lakóhelyükön felfedezik a közelükben élő barátságos varázslényeket, és összebarátkoznak velük; a Kiki, a boszorkányfutár címéből minden kiderül: a jólelkű kis boszorkány új városba költözik, hogy bizonyítsa rátermettségét, és hamarosan mindenkit meghódít segítőkészségével; a Porco Rosso, a mesterpilóta pedig a két világháború között játszódik az adriai tengeren, ahol a légikalózok megpróbálnak leszámolni egyetlen méltó ellenfelükkel, a rejtélyes módon emberből állattá „avanzsált” Vörös Disznóval.

Miyazaki sikerének egyik titka, hogy „nem ragadt le” a szigetországként sokáig elzárt kultúrájú Japán színtéren, s talán kettő kivételével a filmjeinek európai a tematikája és a helyszíne is, míg a szereplők szemmel láthatóan sokkal inkább a klasszikus mesekönyvek lapjairól előlépett figurák, mintsem a japán animék többségéből ismert tágra nyílt szemű hősök. A másik titok: az a szeretet, ami minden filmjéből árad a természet, az emberek, az állatok, sőt a varázslények iránt, de átsugárzik ez a szeretet még arra is, ami rút és galád, mert abban is ott van a szépségnek és jóságnak a szikrája.

Forrás: mozinet.hu