Milyen volt a fesztivál?

Tungsram megint megkért, hogy írjak valamit a fesztiválról, de kicsit fölöslegesnek érzem magam. Többen írtak máris hosszabb élménybeszámolót, inkább kritikus, mint lelkendező hangnemben. A KN fórumán egy hétig azon pörögtek páran, hogy mit kéne máshogy csinálni. Konstruktív javaslatok, égbekiáltó marhaságok és nettó anyázások is elhangzottak – legalább valami lázba tudja hozni a közösséget. Szűcs Gyula az Indexen ássa ássakitartóan a magyar képregény sírját, de nem húz be a csőbe: tudom én, hogy ő lenne a legboldogabb, ha egy tisztességes nácizombiokkultvérhörcsögös kötet végre nagymellű tizenhétéves gimnazistalányok seregét vonzaná a Gödörbe. Zoli79 tényszerűbben szembesíti a szervezetlenségből fakadó hibákkal a felelősöket – gyakorlatilag minden állításával csak egyetérteni tudok. Megemlíti viszont, hogy az ismerős arcok miatt azért jól érezte magát, és ez persze számomra is alap: tényleg nagyon el kéne bénázni valamit ahhoz, hogy ne örüljek annak a sok embernek, akiket most nem sorolok föl tételesen. A helyzet az, hogy így picit kevésbé érdekel, milyen programok vannak a színpadon, tehát az is, hogy azok mennyire profin vannak levezényelve (általában semennyire).

Az Alfabéta-díjátadó még mindig olyan, mintha idézőjelben lenne az egész: haverok egymás közt úgy csinálnak, mintha komoly arccal kéne egymás komoly művészi teljesítményét méltatniuk. Sajnos ez akkor is problémás, ha valóban haverok vannak egymás között, és valóban egymás komoly művészi teljesítményét kell díjazni. Talán jobb lenne egy nappal korábban, kicsit jobban erre az egy eseményre koncentrálva átadni a díjakat, mondjuk a kArton galériában, és nem oklevél meg képregénycsomag formájában (értjük, hogy nincsen pénz, de ettől még nem kevésbé gáz). „A magyar képregény sikerei és esélyei külföldön” című beszélgetés meglehetősen lelombozó volt. A baj az, hogy kinn ültek a színpadon ezek a marha tehetséges emberek, és nem igazán tudtak miről beszélni. Tondora Judit nagyon szimpatikus hölgy, de amiről szegény feszengve be tudott számolni, az egy pénzhiány miatt parkolópályára került független minisorozat. Gáspár Tamás az egyik legelismertebb rajzoló itthon, de ő is csak mostanában kezdett bele valamibe a franciáknál. Futaki Attila pedig a Disney-nek rajzol adaptációs képregényt, ezt a projektet ismerjük a legjobban. Ezek mind nagyszerű lehetőségek, komolyan mondom, de tehetségük alapján már rég sikerekről, és nem csupán esélyekről kellene beszámolniuk – így a programpont címe is félrevezető. Pláne, hogy a magyar alkotóknak lehet esélye külföldön, de az alkotásoknak nem nagyon – ahogy azt Kopeczky Csaba egyértelműsítette.

Szánom-bánom, de Kumar Pran előadása alatt egy közeli szendvicsbárban ebédeltem. Az MKSZ toborzó előadására értem vissza. Kíváncsi voltam, hallok-e valamit, ami miatt mégis be akarnék lépni, de az induló MKSZ-kurzusok programvázlata nem hozott tűzbe különösebben, pláne, hogy elsősorban alkotók részére indul a műhely. Hozzá kell tennem, hogy bár volt nálam pénz a tagdíjra, de kb. húsz perccel az érkezésem után könnyű szívvel elköltöttem volna egy részét rohamos pólóra, ha az nem lett volna hatezer forint. Enélkül is kiköltekeztem magam: minőségileg és mennyiségileg is rég volt ilyen erős a rendezvényes újdonságok felhozatala. Lakatos első albuma, az új Sin City, a Hellboy mind kihagyhatatlan bármely magát komolyan vevő képregényrajongó számára. Ami kár, hogy magyar cuccokból kevesebb jelent meg most, mint egy éve: alighanem lecsengőben van a szerzői, minimálpéldányszámos füzetek trendje.

Ha azt tekintjük az idei fesztivál tétjének, hogy a megújuló MKSZ mennyire tudja vonzóvá tenni önmagát, akkor annak ellenére, hogy a szervezés alapvetően rendben volt, mégis hiányérzete marad az embernek. Ellenben ha a cél „csak” annyi volt, hogy az eddigiekhez hasonló, a nem százszázalékosan működő, de végső soron bevált panelekkel szórakoztató rendezvényt hozzanak tető alá, akkor a fesztivált szerintem nyugodt szívvel tekinthetjük sikeresnek. Bár ez utóbbi talán kevésnek hangzik (mivel nem nagyon hoz új látogatókat), nekem most – a HC-val ellentétben – teljesen megfelelt. Biztos azért, mert sokat sütött a nap.

A képekért manót és komit illeti köszönet.