Megtanulni sűríteni – Interjú Nagy Marcival

A képregényfesztiválok egyik visszatérő momentuma, amikor az előző naptári évben megjelent magyar képregényeket díjazzuk az Alfabéta-díjjal. Az átadó ceremóniánál azonban sokkal fontosabb, hogy képet kapjunk arról, milyen témák és irányzatok vannak jelen a magyar piacon. Miről szólnak a jelölt művek, mit gondolnak az azokat készítő alkotók. Az elkövetkező napokban azokkal a képregényalkotókkal közlünk interjúkat, akik idén, a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon (2019. május 8-12) kaphatnak díjat.

Nagy Marcit elsősorban animációs munkáiról ismerhetjük, de rendszeresen találkozhatunk képregényeivel is. Most a TYA antológiában megjelent Elsie kapcsán kérdezte őt Oroszlány Balázs képregényről, animációról – és teknősről.

Oroszlány Balázs: Első kérdés: kuTYA vagy maCSKA?

Nagy Marci: Teknős. A macskaszőrtől megfulladok, a kutya pedig most nem fér el. Lassan ki is kell tisztítanom az akváriumát, a végén még mutálódni kezd.

OB. Lassan tizenöt éve jelent meg az első képregényed – azóta elvégezted a MOME animációs szakát. A képregény volt az első szerelem, vagy megmaradt mindig papírra öntött animációnak?

NM: Két teljesen külön világ. A film marad az örök szerelem, egészen kiskoromtól ezzel szerettem volna foglalkozni – a képregénybe viszonylag későn folytam bele. Nagyon izgalmas forma, szabadabbnak érzem magam benne, mint filmben – a formai sajátosságokon felül (időkezelési, plánozási, kompozíciós és grafikai lehetőségek), „gyártás” tekintetében is (egyszemélyes munka lévén) jóval kötetlenebb. Azt sajnos hozzá kell tennem, hogy lehetetlenül lassan rajzolok, hajlamos vagyok elveszni a részletekben. A filmmel ellentétben itt nem oszlik el a rengeteg tennivaló és magamnak kell határidőket szabnom. Ebből a szempontból a film pragmatikus volta még áldás is lehet. Fontos persze, hogy azzal ellentétben itt nem szükséges komoly erőforrásokat felhalmozni, hogy végigcsináljak egy munkát, viszont sajnos nem is hoz be annyit, hogy munka mellett ezzel jobban ráérjek foglalkozni. Remélhetőleg majd a jövőben.

OB: Az Elsie az első világháborúban játszódik, egy német katona és kutyájának a történetét dolgozza fel. Miért kezdtél el gondolkozni a német vonalon, illetve mi adta az alapötletet (nekem a történet a Valian Hearthset idézte).

NM: Az első világháború emlékévében kezdtem írni egy rövidfilm-forgatókönyvet két mesterlövészről, akik az ellenséges csapatoktól körülvéve bennrekednek egy lerombolt könyvtárban és megeszik a könyveket. Mikor Pádár Ádám felkért, hogy készítsek egy rövid történetet a TYA antológiába, ezt kezdtem el átalakítani – lényegében teljesen más lett a végeredmény, egyetlen karaktert tartottam csak meg, valamint a főszereplők barátságát, egymásrautaltságát fő témaként. Olvastam a háborúban szolgáló ebekről, és ez adta azt az ötletet, ami végleges formába öntötte a történetet. Többnyire olyan feladatokat végeztek, amik katonákra nézve túl veszélyesnek ítéltek (robbanószerek, aknák keresése, üzenetek továbbítása, telefonkábelek áthúzása az árkok közt). A feladatot elvégző és túlélő kutyákat végül ki is tüntették! A német-vonal elsősorban a földrajzi közelség miatt tűnt érdekesnek (ami viszont megfelelő távolság ahhoz, hogy már ne rólunk legyen szó), valamint azért, mert viszonylag kevés rajzfilm, film vagy képregény mutatja be az eseményeket az ő szemszögükből – angol vagy francia oldalról viszont rengeteg. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a környezetet, egyenruhákat és fegyvereket leszámítva ez a történet játszódhat bárhol (mint ahogy kicsit valóban bárhol is játszódik).
A Valiant Hearts annyira jó analógia, hogy az Elsie szinte plágiumgyanús a tükrében. Esküszöm, hogy csak akkor kezdtem el vele játszani, mikor a történetet olvasva valaki más ugyanígy megemlítette. Hatalmas játékőrült vagyok pedig, csak erre sincs időm mostanában.

OB: Lehet-e happy endje egy háborús történetnek?

NM: Lehet „hepibb-end”, de mégiscsak fegyveres konfliktusról van szó – ebből senki sem jöhet ki tiszta kézzel. Jobban belegondolva nem nagyon írtam még hepiendes történetet.

OB: Lassan úgy tűnik, te vagy a képregényesek go-to trailerkészítője. Legutóbb például az Usagi Yojimbo rajongói kötethez készítettél ilyen bemutatót. Miért érdekes a trailer? Feldolgozásnak tekinted, vagy önálló műnek?

NM: Ez egyértelműen reklám. Teszem azt, egy videoklippel ellentétben (aminek szintén a népszerűsítés a célja), itt szinte kizárólag hozott anyagból dolgozom. Mivel mozgókép esetén főleg előkészítésben és utómunkában találtam meg a helyem, hasonló videók készítése nekem kifejezetten kézre áll, szeretem csinálni. Talán segít egy kicsit szélesebb közönséghez eljuttatni az adott képregényeket – legalábbis ez a cél. Egy fél perc körüli, színes-szagos videó esetleg meghozza az ember kedvét az olvasáshoz-vásárláshoz.

OB: Nem csak az Alfabéta-jelölt Elsie-ben, de több filmedben is feltűnik az állat-ember barátság (Theo, a farkas a Patrick és Theóból, vagy a készülő Tesók, ahol a jövőben járunk, és egy kisfiú és egy malac kalandjait láthatjuk. Műfaji toposz, vagy személyes választás?

NM: A Patrick & Theo-t valójában két osztálytársammal / kollégámmal / barátommal írtuk. Kovács Marci most éppen Lázár Ervin Bab Berci történeteit adaptálja egy remek televíziós sorozatra, B. Nagy Ervin pedig magyar élsportolókról csinál egy szintén szemet gyönyörködtető rajzfilmsorozatot. Az aranyos kisállatokat pedig mindenki szereti – gondolom ők is. Magam részéről hajlamos vagyok kicsit bő lére ereszteni a mondandómat, az állat karakterek egyértelműbb volta, vagy éppen a szövegnélküliség pedig rákényszerít arra, hogy sűrítsek, és jobban átgondoljam, pontosan mit és hogyan akarok elmondani.

OB: A mozgóképnél maradva: Az égig érő fából egy bemutatót-pilotot láthattunk, és reménykedtünk, hogy készen lesz az egész estés film is. Hogy áll ez a projekt?

NM: Az Égig Érő Fa egyelőre áll, nem mondom, hogy biztosan ennyiben is marad, de jelenlegi állás szerint nem látom, hogyan tudnánk előrelépni. Nem mennék bele a részletekbe, elég hozzá annyi, hogy ha egy filmhez (vagy sorozathoz) már minden anyagi, pénzügyi és jogi erőforrás adott, felhasználható, és „csak” meg kell azt csinálni, az már egy édes gond. Odáig eljutni, ezeket megteremteni (vagy éppen ezekre érdemessé válni), az a legnehezebb.

OB: És ha már készülő művek: milyen filmet várhatunk tőled leghamarabb, illetve milyen képregényen dolgozol?

NM: Az általad is említett Tesók című kisfilmem lassan döcög a célvonal felé, júliusban el kell készülnie – addig szinte semmi mással nem tudok foglalkozni. Szerencsére nagyon klassz emberekkel tudok most is együtt dolgozni, nagyon hálás vagyok nekik (de ezt majd azért feléjük is közlöm, mikor végre készen leszünk) remélem a végeredmény igazolni fogja mindenki befektetett idejét és munkáját. Másrészről képregény: elkezdtem ugyan dolgozni egy újabb képnovellán, ami szintén egy antológiába készülne, de még nem akarok semmit elkiabálni – ebben (ha elkészül) nem lesznek állatok, csak kisgyerekek és nagy-nagy virágok. A hepiend még itt is kérdéses.

(Az interjú korábbi változatában szereplő Égig Érő Fa látványterv Kovács Marci műve volt. – szerk.)